Rész,  Fezejet

 1     5,  III|      sikoltva veté magát Vavel keblére, két kezét esdeklõen emelve
 2     5,  VI |      Marie gombostûvel tûzte a keblére: éppen a szíve fölé.~Egyenesen
 3     5,  VI |        lap állt elõtte, amin a keblére tûzött virág volt lefestve.~
 4     6,  I  | szétbomolva hullott a vállára, keblére; úgy rontott át Lajos szobájába.~-
 5     6,  I  |      Lajos, odaugorva hozzá, s keblére vonva a leányt.~- Nézze
 6     7,  II |       aztán gyöngéden odavonta keblére a leányt. - Azt mondtad
 7     7,  II |     valaki, azt a nemes férfiú keblére tûzte fel.~Bernát úr is
 8     7,  V  | Nincsenek! - rebegé a hölgy, s keblére ölelte az ifjabb leányt.
 9     8,  II |  Azután megfordult, és Katalin keblére borult zokogva, s valamit
10     9,  I  |     hogy hazasietne leányához, keblére ölelné, s bevezetné õsi
11    10,  VI |       odakerült mellé, s aztán keblére ölelte az örömében felsikoltó