Rész,  Fezejet

 1     1,  II |         gyászimára merte hívni az embereket! S megbüntették magát a
 2     1,  III|      behálózni a hozzájárulhatlan embereket; hízelegve csalni ki azoknak
 3     2,  III|    találhat magához közel szegény embereket, akiken segíthet vele; de
 4     3,  IV |     akivel együtt megszólhatná az embereket, s nevethetne a bolondokon,
 5     4,  I  |           gyermekekbõl becsületes embereket nevelni segítsenek. Azoknak
 6     4,  V  |     mögött elbújt rémeket, elbújt embereket képzelek, akik ott guggolnak,
 7     5,  I  |        lett. „Ki bántja azokat az embereket?” - Nem volt neki szabad
 8     7,  IV | válogatott nevek, amikkel a rossz embereket szokták illetni ebben az
 9     8,  II |          a nemesi bandérium ilyen embereket nem vesz fel a maga díszes
10    11,  III|      ellenség elõl; az a védtelen embereket nem bántja. Isten megoltalmaz.~
11    11,  VII|       marasztalván a nyughatatlan embereket, végtére is kénytelen volt