Rész,  Fezejet

 1     3,  III |        Még azt mondta, hogy õ boldog! Ebbõl állt az egész boldogsága.~
 2     5,  I   | világot; van valami eltitkolt boldog szerelmi viszonya, s abban
 3     6,  I   |      eszébe ugye, hogy ez már boldog: elhagyhatja ezt a sírboltot.~-
 4     7,  VI  |       az ég... Légy álmaidban boldog és szabad... Jó éjszakát!~
 5     7,  VIII|     õt karjával.~- Óh, milyen boldog fogok én itten lenni!~-
 6     7,  VIII|  sóhajtott szomorún.~- Milyen boldog lehetsz te, hogy ezt tudod.~-
 7     7,  VIII|      akart abban, hogy milyen boldog lett Lajos azáltal, hogy
 8     8,  II  |       arra valók voltak, hogy boldog szerelemrõl suttogjanak.
 9     9,  I   |      S ha tudnád, hogy milyen boldog vagyok, hiszem, hogy örülnél
10    11,  I   |    nagy örömmel. - Ah, milyen boldog lett egyszerre! Hogy rettegett
11    12,  I   |      gondolhasson még családi boldog életre, mikor az oltár elõtt