bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
1 1, I | az igazi dauphin, XVI. Lajos fia csakugyan meghalt, miután
2 1, I(2) | provence-i gróf, később XVIII. Lajos. ~
3 2, III | A nevem Vavel de Versay Lajos. Egyes v-vel írva, a végén
4 3, I | újon érkezett hírlapok. Lajos maga fõzte a kávét, s míg
5 3, I | az ilyen levélkét azután Lajos lepecsételte, s kihordója
6 3, I | elvált Marie-tól, akkor Lajos megérinté az ajkaival a
7 3, I | addig nem alszik el, míg Lajos be nem jön; de hasztalan
8 3, I | kiáltva fel: „jó reggelt, édes Lajos!”, már akkor nem volt ott
9 3, II | sohasem ízlelt a leány. Lajos tartotta magát azon kor
10 3, II | amíg lehet - felelt rá Lajos, kikerülve a fõkérdést. -
11 3, II | hol van? Felelj meg erre!~Lajos gróf talált ki valami módját
12 3, II | hegyével alattomban megszúrta Lajos kezét.~- Mit csinálsz? -
13 3, II | csábító; gyermek és szirén.~Lajos meglepetve emelte föl kezét.~-
14 3, II | a felöltönyödet - szólt Lajos, s reszketett mind a két
15 3, II | oly szívbõl eredõ volt. És Lajos maga is ismerte azt a büszke
16 3, II | így?” - kérdé elbámulva Lajos.~- Hát így olyan nyugodtan
17 3, II | mindannyian ugyanegy templomban?~Lajos elragadtatva fogta két keze
18 3, II | a legkisebbeknek - monda Lajos.~Ez a leány nem tudja, hogy
19 3, III | az egyik az, amelyikrõl Lajos beszélt Máriának, hogy azt
20 3, III | azt a Melusine-köntöst, Lajos magától soha rá nem jött
21 3, III | szokott vízi sétáján kísérte Lajos csónakja Marie-t, ki messze
22 3, III | teknõsbékák és tengeri kígyók?~Lajos iparkodott a leány túl heves
23 3, III | szemeit mereszté iszonyatra.~Lajos körülbámult, és nem látott
24 3, III | csónak közelében merült fel.~Lajos két kézre kapta az egyik
25 3, III | halé. És aztán nem látta õt Lajos felmerülni többet.~Lajosnak
26 3, III | Menjen ön fekünni - monda Lajos a leánynak, amint szobájába
27 3, III | felébredt nyugtalan álmából. „Lajos! Itt vagy-e?” - kiálta fel;
28 3, III | senki nem felelt kérdésére. Lajos a legutolsó születésnapi
29 3, III | szokottnál is mogorvább volt Lajos. A mindennapi sétakocsizás
30 3, III | Megörült neki: azt hitte Lajos jött.~- No, szabad! Hát
31 3, III | hogy meghal.~- Kicsoda? Lajos?~- Igen. Az én uram.~- Az
32 3, III | halhat? Jóságos Isten! Hogy Lajos meghaljon? - Azt én nem
33 3, IV | és Henry azután egyenesen Lajos hálószobájához vezették
34 3, IV | papucskáit, s átlopózott Lajos szobájáig, és besuttogott
35 3, IV | felhangzott a Névtelen Várig. És Lajos értette Marie arcán azt
36 3, IV | kövér nimfeák tulipánjai. Lajos megszánta a leányt, amint
37 3, IV | Miért?~- Hát én tudom?~Mire Lajos a csónakkal elõjött a fûzfák
38 3, IV | szélébe kapaszkodott.~- Lajos! Emelj ki! Én nem tudok
39 3, IV | hozzávaló képpel együtt, maga Lajos készíttette, csak azért,
40 4, I | preceptor veszi privátába, mint Lajos, akkor könnyû a parasztházhoz
41 4, I | nem tagadhatta el magától Lajos, hogy õt ezen nõ közelléte
42 4, I | van a megtébolyodáshoz?~Lajos harmincegy évet számlált:
43 4, I | hogy „élek-e, halok-e?”~Lajos aggódva figyelt a leány
44 4, II | II.~Lajos tanulmányává tette a szomszéd
45 4, II | lehetõség megnyugtató volt Lajos grófra nézve.~Egy asszony,
46 4, II | meghatalmazásokat, azokban kész eljárni.~Lajos gróf megírta neki, hogy
47 4, II | Névtelen Vár tõszomszédságában.~Lajos ezt a darab földet rögtön
48 4, II | verõfényes délután azt mondá Lajos Marie-nak: „menjünk el sétálni”.
49 4, II | neveik vannak a virágoknak.~Lajos azt várta, hogy a leány
50 4, II | tenni sûrû fátyolát fejére. Lajos gyöngéden megakadályozta.~-
51 4, II | sem játszott már komédiát.~Lajos aggódva látta e méla kifejezést
52 4, II | hõstettekre, amiket õ Szent Lajos keresztes hadjáratáról magyaráz
53 4, II | papíron elkezdve:~„Kedves Lajos. - Szeress te engemet.”~
54 4, II | egyszerûnek találta ezt.~Lajos keserûen tört ki:~- Hát
55 4, II | fátyolát hátravetve arcáról. Lajos az obszervatórium ablakából
56 4, II | kastélyban az új úrnõ lakott, Lajos naponta sokkal több idõt
57 4, II | fülét e szó üti meg: „Kedves Lajos!”~Összerezzen. Azt a szót
58 4, II | fülébe súgta nevét: „Kedves Lajos!”~Az ifjú felugrott helyérõl,
59 4, II | rejtõzõ szemszivárványok: Lajos jól ismerte ez arckifejezést: -
60 4, II | Lajosa ide feljár. A hûtelen!~Lajos mondani akart neki valamit,
61 4, II | azzal a kezével, melyet Lajos elé tartott visszatiltó
62 4, II | távcsõ mellõl, s odaborulva Lajos nyakába, elkezdett zokogni.
63 4, II | engem most idehozott. Ugye Lajos, máskor is feljöhetek ide,
64 4, II | hogy azt megígérte neki Lajos, jó kedvvel trallázva futott
65 4, III | lesz mintegy ötven percig.~Lajos Marie-t is felbiztatta,
66 4, III | volna a kör négyszögítését.~Lajos megmagyarázta neki, hogy
67 4, III | vannak-e a holdban emberek. Lajos aztán megígérte neki, hogy
68 4, III | elmúltával elõvette az álmosság; Lajos hasztalan beszélt neki a
69 4, III | Akkor jó lesz aludni menni.~Lajos maga vezette õt le a torony
70 4, III | körhegy láncolatát nyalogatta; Lajos azonban kivette a csillagászati
71 4, III | árulásra képes. - Eziránt tehát Lajos tökéletesen meg lehetett
72 4, III | különcködésnek. Akkor még Lajos éjente ott aludt védence
73 4, III | lámpafény derengett elõ; Lajos odarohant, azt hitte, hogy
74 4, III | hallottam az ajtón keresztül: „Lajos! - Vigyázz! - Harap!”~Vajon
75 4, IV | IV. ~Lajos nem tagadhatta el magában,
76 4, IV | Valami bánata van önnek, Lajos? - szólítá meg egy délben,
77 4, IV | hallgatag együttülés után Marie.~Lajos felrezzent.~- Igen. Rossz
78 4, IV | Szép-e?~- Nagyon szép - monda Lajos, s oda hagyta ülni Marie-t
79 4, IV | az okos szemeivel, hogy Lajos elszégyenlette magát. Válasza
80 4, IV | szomorú - mondá Lajosnak.~Lajos nem vette azt tudomásul.~-
81 4, IV | Vajon miért olyan szomorú?~Lajos nem mondott róla véleményt.~
82 4, IV | mintha valamiért imádkoznék.~Lajos pedagógi józansággal monda
83 4, IV | hunyorgó szemmel, hogy utóbb Lajos könyörögni kezdett neki:~-
84 4, IV | Lajos folytatta szokott levelezéseit
85 4, IV | következése, hogy most már Lajos éjente inkább az obszervatóriumában
86 4, IV | jöttem ide rosszat tenni.~Lajos bámulva nézett rá, s elereszté
87 4, IV | kiköpött a címzésük után.~Lajos persze sohase hallotta ezt
88 4, IV | azzal a féltett kincsével.~Lajos a névtelen ijedelem hörgését
89 4, IV | Most az ajtó nyitva volt.~Lajos kábult rémülettel rohant
90 4, IV | eltûnt a gróf szemei elõl.~Lajos utánasietett a szövétnekkel,
91 4, V | szokott tölteni, s ezalatt Lajos átvezethette az ezermestert
92 4, V | szobából. Ez neki is sok volt.~Lajos pedig egészen meg volt elégedve
93 4, V | bolond leszek, mint õ.~Vavel Lajos azt mondta rá:~- Az vagy
94 4, V | lehet õt megismertetni.~Lajos fõzött ki egy tervet.~Nemsokára
95 4, V | tudtak bánatot is kifejezni.~Lajos ezen a napon is, mint szoká,
96 4, V | hosszabb idõt töltöttek együtt. Lajos szándékosan tartóztatta
97 4, V | kedves Marie? - kérdé tõle Lajos a születésnapi lakoma után,
98 4, V | felelt:~- Volt bizony, kedves Lajos. Elvesztettem valamit, de
99 4, V | ami végtelen és elszédítõ.~Lajos kezébe fogta gyöngéden Marie
100 4, V | komolysággal monda:~- Nem, kedves Lajos, az lehetetlen.~- S ha én
101 4, V | elsápadt. Mire gondolt most?~Lajos nem hagyta õt kétségben.~-
102 4, V | átment vele saját szobájába.~Lajos odavezette õt a fülkébe;
103 4, V | csodagépezetnek - magyarázta neki Lajos. - Ugyanaz a zsinór, mely
104 4, V | ütközõjébe csappant, hangzottak Lajos tompa léptei a folyosón.
105 4, V | adna jelt: meghallaná-e azt Lajos?~Meghallotta. Fél tízre
106 5, I | lehetett nyugtatva Vavel Lajos. Sátán Laci tanácsa egészen
107 5, I | még mindig létezik.~Vavel Lajos, mint afféle külföldrõl
108 5, I | Várban; - de még kevésbé Lajos látogatását a szomszéd kastélyban.~
109 5, I | ünnepélyes bevonulását.~Lajos láthatta a távcsövén, hogy
110 5, I | dragonyosezred beszállásolásával. Lajos feléje se nézett a kastélynak
111 5, I | van, mindig otthon volt.~Lajos ezt olvasá a névjegyrõl:~„
112 5, I | uradalmi lovardában.~Vavel Lajos sokszor elnézte e mulatságokat
113 5, I | öröme mégis volt ezalatt. Lajos többször volt mellette,
114 5, II | ezen is! - gondolá magában Lajos, bár nyugtalankodott is.
115 5, II | gránátdurranásra elrejté a fejét Lajos ölébe, két tenyerével befogva
116 5, III | Fertõszegtõl. Valamikor Lajos elõtt is ismerõs volt ez
117 5, III | hány órakor jöjjek?”~Vavel Lajos elbámult a levélen.~Mit
118 5, III | látogatójegyét - felelt Lajos egész közönyösen.~- No,
119 5, III | Léon nejét?~- Én? - szólt Lajos elbámulva, és elkezdett
120 5, III | szabad az embernek meglátni.~Lajos nem nevetett többé. Igen
121 5, III | Csak most kapta magát rajta Lajos, hogy többet beszélt ki,
122 5, III | hálával tartozom - monda Lajos, nem minden iróniától menten.~-
123 5, III | Barthelmy Ange asszony-e.~Lajos a lábával toppantott, s
124 5, III | kifejezésével arcán ragadá meg Lajos kezét.~- Nem! Azt én nem
125 5, III | mindenütt meghurcolhatja.~Vavel Lajos hosszasan nézett a hölgy
126 5, III | a nevet kitalálta Vavel Lajos, akkor nem tehetett egyebet,
127 5, III | Léon ezredes vagyok.~Vavel Lajos olyanformát dörmögött, hogy
128 5, III | az én feleségem?~Vavel Lajos erre a legcsendesebb, de
129 5, III | válnak el.~Mikor Katalin és Lajos ismét fenn ültek a hintóban,
130 5, III | eltûnt a fûzfák között.~Vavel Lajos sokáig ott állt a kapuban,
131 5, V | V.~Vavel Lajos csak az ebédnél találkozott
132 5, V | attól a vágytól hajtva, hogy Lajos útját kísérje, fellopózott
133 5, V | már lefeküdt, s az érkezõ Lajos széttárt könyveket talált
134 5, V | délelõtti órában eljött hozzá Lajos, a sétakocsikázásra felkérni
135 5, V | észre?~- Már rég ideje.~Lajos rábámult. Mi ez? Sejtené
136 5, V | parasztgyerekek szoktak.~Lajos gondolkodóba esett. Ha olyan
137 5, V | a vége a dolognak, hogy Lajos eladta a lovakat. Potom
138 5, V | õrá senki sem ügyel fel. Lajos, kirõl jól tudta, hogy a
139 5, V | kész szerencséjébõl semmi.)~Lajos pedig vitte magával egyenesen
140 5, V | fejéhez és a szívéhez csapott Lajos, s végigesett a kereveten,
141 5, V | hogy milyen a halál!~Vavel Lajos bámulva hallgatá ez indulatkitörést.
142 5, V | errõl álmodtam; tehát igaz!~Lajos átérezte, hogyha õ most
143 5, VI | sajátságait megmagyarázta neki Lajos. Úgy látszott, hogy a gróf
144 5, VI | a szíve fölé.~Egyenesen Lajos dolgozószobájába sietett
145 5, VI | ki.~Meg is lepte, Vavel Lajos kilökte a széket maga alul,
146 5, VI | a számára hagytam.~Vavel Lajos szótlanul elhagyta a szobáját,
147 5, VI | szobában.~Marie szokva volt már Lajos különc modorához; mely olyan
148 5, VI | ott maradt körültekinteni Lajos könyvtárában, aminek az
149 5, VI | egy kötete oda van dugva Lajos könyvei közé.~A legkönnyebben
150 5, VI | miért sietett el oly hevesen Lajos. Utánafutott a télikertbe.~
151 5, VI | Késõn érkezett.~Már akkor Lajos jött vissza az üvegházból,
152 5, VI | visszasompolyodott a szobájába.~De Lajos ott is fel tudta õt találni.~-
153 5, VI | a leány csak szeretni.~Lajos megfordult a sarkán haragosan,
154 5, VI | egészen semlyékessé vált. Lajos ugyan sietett azt nagy költséggel
155 5, VI | embert istentagadóvá tenni.~Lajos ingerült volt már minden
156 5, VI | Istennel!~- Igaz - monda rá Lajos; s még aznap ötszáz forintot
157 5, VI | Ami ezekbõl a szavakból Lajos lelkében leginkább megmaradt,
158 5, VI | rágalmazásától visszhangzik.~Vavel Lajos másnap elküldte a lelkészhez
159 6, I | keblére; úgy rontott át Lajos szobájába.~- Mi történt? -
160 6, I | szobájába.~- Mi történt? - kérdé Lajos, ijedten elbámulva.~- Az
161 6, I | ellen.~- Marie! - kiálta Lajos, odaugorva hozzá, s keblére
162 6, I | kérdé igaz részvéttel Lajos.~- Óh, én magam vagyok az
163 6, I | eltaposott! - dörmögé Vavel Lajos. - Hát az, aki népeket tapos
164 6, I | mint ez volt - biztatá õt Lajos.~- Ne hozzon ön nekem másikat -
165 6, I | Henry ért hozzá - mondá Lajos.~- Oh, azt nem engedem.
166 6, I | találta a kis sírgödröt. Ez Lajos munkája volt bizonyosan.~
167 6, I | igazán eljövök!”~Amióta Lajos folytonos házifogságban
168 6, I | kezedet.~- Nincsen kezem.~Lajos felemelte a beteg kezét,
169 6, I | hogy meg kell halnom.~Vavel Lajos úgy járt, mint sok tudós
170 6, I | kezével nem vonhatta közelebb Lajos kezét, de a fejét még oda
171 6, I | kettõnket kikönyörög onnan.~Lajos homlokára ütött a tenyerével.~-
172 6, I | de hozok ide egy angyalt.~Lajos sietett fel Marie-hoz.~-
173 6, I | megdöbbenve. Megismerte Lajos szemeirõl, hogy az sírt.~-
174 6, I | öntõl, mikor hallgat...~...Lajos levezette Marie-t a haldoklóhoz.~
175 6, I | ami neki jutott.~Marie és Lajos bementek a beteghez.~Henry
176 6, I | õ most? - suttogá Marie Lajos fülébe, a torzarcra tekintve.~-
177 6, I | atyánk az égben!~Még Vavel Lajos sem tagadhatta meg magától,
178 6, II | felelõsséget: annálfogva Lajos azt tette, hogy egy rábcai
179 6, II | Vár lakóira nézve.~Vavel Lajos egyetlen utolsó barátját
180 6, II | szolgálatokra használható.~Lajos tiszteletes Mercatoris uramat
181 6, II | nagyon hallgatag.~Vavel Lajos alakja a haldokló szolgával
182 6, II | bízhatta a titkát. Vavel Lajos hollandi bankárja által
183 6, II | volt. Ugyanaz volt Vavel Lajos is. Idõközönként a bankár
184 6, II | mely között lakott Vavel Lajos, e két levelezõjének az
185 6, II | elmérgesítse gyûlöletté.~Vavel Lajos arra a következtetésre jutott
186 7, I | Ezek közé tartozott Vavel Lajos.~Az alispán feladata volt
187 7, I | ösztön csillapíttassék.~Vavel Lajos e szókra nem fojthatta el
188 7, I | a másik donnátul!~Vavel Lajos nem haragudott meg; nevetett.~-
189 7, I | legközelebbi alkalommal.~Vavel Lajos aztán ruhát váltott; kimosdózott,
190 7, II | odább! „Jól van!”~Vavel Lajos oly elevenen látta maga
191 7, II | nemzetébõl királyt.~Vavel Lajos egész frissiben kapta meg
192 7, II | rebegé a leány megrémülten Lajos lángoló arcától.~- Az, hogy
193 7, II | roppant földteke foglalta el. Lajos ezt a helyet választá ki
194 7, II | szólt elragadtatással Lajos, átölelve látogató vendége
195 7, II | Istenem, mit beszél ön, Lajos? - rebegé. - Én nem értem
196 7, II | Hát ilyen virágokat ápol Lajos titokban?~Vavel Lajos bevezette
197 7, II | ápol Lajos titokban?~Vavel Lajos bevezette kézen fogva az
198 7, II | volna hozzá.~Akkor aztán Lajos maga markolt bele az aranytekercsekbe,
199 7, II | rögtönzött trónjáról, s megfogta Lajos kezét.~- Mit akarsz? - kérdezé
200 7, II | engedi meg Isten!~Vavel Lajos elbámult a leánynak e szívbõl
201 7, II | hangon, s reszketõ kezével Lajos arcát cirógatta. - Egy csepp
202 7, II | Komolyan mondám - szólt Lajos. - Elöljáróm elõtt tett
203 7, III | násznagyra.~- Igenis. Vavel Lajos gróf által küldve jöttem
204 7, IV | Marie? - szólt elbámulva Lajos.~- Hát ki? Hát az, akit
205 7, IV | megnyálazott zsebkendõjével.~Lajos aztán saját szemeivel gyõzõdött
206 7, IV | Messzirõl nyújtá szép kezét Lajos elé, s meleg hangon rebegé
207 7, IV | felelet arra a szóra, amit Lajos mondott az erdõben: „õ az
208 7, IV | is így lett volna!~Vavel Lajos gyönyörtõl eltelve állt
209 7, IV | kérdik már - szólt közbe Lajos -, hogy beleegyezem-e e
210 7, IV | megszabadított a rablóktól.~- Lajos téged a rablóktól szabadított
211 7, IV | Errõl én sem tudok semmit.~Lajos mentegette magát.~- Hiszen
212 7, IV | arra került a sor, hogy Lajos mint ûzte el valamennyit
213 7, IV | Ennek a történetét meg aztán Lajos tudta elmondani.~- A bárónõ
214 7, IV | végelintézésére - szólt Lajos. - Én éppen arra kérem,
215 7, IV | nem jöhetett ez indítvány. Lajos maga is szükségét érezte
216 7, V | viszi a menyasszonyát).~Lajos zavarba jött a felelettel.~
217 7, V | lehetne az? - kérdé Vavel Lajos elbámulva. - Hisz én önt
218 7, V | elfoglaltad a helyemet a kocsiban Lajos mellett?~- Te megláttad
219 7, V | megláttad azt?~- Igen.~(Lajos jól sejtett!)~Most azután
220 7, V | embernek tartották!~(Még Lajos rossz hírén sopánkodott!)~
221 7, V | ugye, - szólt aztán Marie, Lajos szemébe odavágva szemével. -
222 7, V | nézve vagyok valaki. - S Lajos nem mondhatta meg neki,
223 7, V | oly consequenter dedukál!~Lajos erre elõvette a tárcáját,
224 7, V | megtartottad azt? Óh, add oda Lajos. - Olvasd kicsi anyám. Neked
225 7, V | tudtomon kívül - monda Lajos.~- S õ azt kiragadta a kezembõl -
226 7, V | királynénkért. Vivát!~Vavel Lajos összecsörrenté poharát:
227 7, V | szemei vadul!)~- Az Istenért, Lajos! - sikolta fel Marie. -
228 7, V | lehanyatlott a kerevet támlányára.~Lajos, Marie odaugrottak hozzá. „
229 7, V | Ne rettenj meg - szólt Lajos -, futó baj az: majd elmúlik.~
230 7, V | Összeborzongott. S újra nevetett.~Lajos vízzel kínálta.~- Ejh, nem
231 7, VI | tagadhatta volna meg tõle Lajos?~- A másik feladatunk pedig
232 7, VI | akarok boldogságommal. (Lajos királynak érezte magát ettõl
233 7, VI | elkerülhetõ? - kérdé csodálkozva Lajos.~- Az én barátom gyönyörködni
234 7, VI | szobából a szép menyasszony, Lajos utána akart eredni, s aligha
235 7, VI | nyomban lépett be a szobába Lajos sietve.~- Hívtál engemet,
236 7, VI | kell jó éjt kívánnod.~Azzal Lajos odalépett, s ajkát az acélrács
237 7, VIII | emberjajszó forma hangokat, s Lajos azt mondta neki, hogy a
238 7, VIII | Tudod, hogy minek?~- Tudom: Lajos számára. Meglátod, hogy
239 7, VIII | szörnnyel a tóban. Érezte, hogy Lajos menyasszonya elõtt neki
240 7, VIII | illik arról beszélni, hogy Lajos õt valaha úszni tanította,
241 7, VIII | hatalmasan.~- Pipáznak? Ah, Lajos nem pipázik soha.~- Jer
242 7, VIII | megfoghatatlan csodát, hogy Lajos egy hosszú szárú pipából,
243 7, VIII | eresztik ki fogaik közül. Lajos egyszer-egyszer egész füstfellegbe
244 7, VIII | volt énmiattam, szegény Lajos! - De te eltûröd a dohányfüstöt,
245 7, VIII | hogy milyen boldog lett Lajos azáltal, hogy õtõle megszabadult.~
246 8, I | megtöltötte a pipáit, s rágyújtott Lajos szobájában a félbenhagyott
247 8, I | spektábilis - kezdé Vavel Lajos -, hogyan lehetett az, hogy
248 8, I | türelmét veszítve, Vavel Lajos. - Bonaparte ellen alabárdot?
249 8, I | ember, ló és kard!~Vavel Lajos nem tûrhette tovább az ülve
250 8, I | Egy hét alatt Fertõszeghy Lajos gróf bandériuma teljes számban
251 8, I | Átszökött! - kiálta fel Vavel Lajos, felugorva helyébõl, s kacagni
252 8, II | gyakorlatokat tartani, azokat maga Lajos vezette, oktatta, fegyverforgatásra,
253 8, II | milyen szép volt ilyenkor Lajos! Minden asszonynak belé
254 8, II | majd azon hasítani!~Vavel Lajos, amint kastélya kapuit megnyitá
255 8, II | hazájáért, királyáért.~Vavel Lajos szabadcsapatának valamennyi
256 8, II | menyasszonya; de már azt Lajos határozottan követelte,
257 8, II | szalagot a zászlóra, amit Lajos tartott a kezében, hogy
258 8, II | zászlót csakugyan nem dobja el Lajos a kezébõl, akkor azt a lobogót,
259 8, II | villogása a láthatáron.~Lajos annyira el volt foglalva
260 8, II | értekezzék, amik õrá várnak, ha Lajos eltávozik. Átvitte hozzá
261 8, II | Lásd meg, mi van benne!~Lajos egy acél pecsétnyomó gyûrût
262 8, II | egyszerre csak azt hallja Lajos, hogy valaki a zongorán
263 8, II | úgy intézte a dolgot, hogy Lajos karjai közé fusson: aki
264 8, II | kapta az utolsó csókot.~*~Lajos eltávozása után Marie egészen
265 8, II | idõn lett egy örömapja. Lajos levelet küldött a táborból,
266 8, II | ürügyre szolgálható adatot.~- Lajos azonban határozottan megtiltotta
267 8, II | bennünket az egész Fertõ. Lajos azt hagyta meg, hogy ha
268 8, III | ki volt adva az éjjelre; Lajos sorba járta az elõörsöket,
269 8, III | ismerõsre talált itt már Lajos. Az egyik az alispánja,
270 8, III | fényesebbnek találta Vavel Lajos szemeit mindannál, s ezekért
271 8, III | elveszem tõle erõvel.”~Vavel Lajos azt sem vette már észre,
272 8, III | eszménykép lehet.”~Vavel Lajos felugrott dühösen, s vak
273 8, III | Vavel Lajos egy pillanatig sem gondolkozott
274 8, III | nem hallik idáig.~*~Vavel Lajos még az éjjel tudósítá a
275 9, I | zongorán; hogy mire majd Lajos visszatér a háborúból (hiszen
276 9, I | nem volna is az?!~Ha Vavel Lajos csak egy közönséges, mindennapi
277 9, I | kitalálni. - Önnek Vavel Lajos szerelmét adta, többet annál:
278 9, II | Te azt hiszed tán, hogy Lajos nem fog téged szeretni,
279 9, II | Az õ ítéletének napja ez. Lajos és az õ hívei kihúzták a
280 9, III | Derék ember! - mondá Lajos. - Még a kémkedésnek is
281 9, III | lefelé állt az égen. Vavel Lajos az õrtûzhöz visszatérve,
282 9, III | futott alá az égrõl.~Vavel Lajos olvasta egymás után a két
283 9, III | Aha!” - mondá magában Lajos. - „Az én szép menyasszonyom
284 9, III | már messzirõl látta Vavel Lajos kivirulni a majoroslány
285 9, III | léptek oly ismerõsek voltak Lajos elõtt.~- Én vagyok! Én vagyok! -
286 9, III | megismerjék, mint az arcát látnák.~Lajos szíve nagyot dobbant. -
287 9, III | van! - kiálta magánkívül Lajos, eldobva kezébõl az öldöklõ
288 9, III | az égben! - sóhajta fel Lajos. - Óh, Katalin, mennyit
289 9, III | Ezt megérdemeltem.~Vavel Lajos végigtörülte arcát a kezével.~-
290 9, III | Vavel Lajos ébredõt trombitáltatott,
291 10, II | tréfák voltak írva. Maga Lajos szobája a legnagyobb rendetlenségben;
292 10, II | egész várlakot feláldozta is Lajos szabadcsapatjának; de egy
293 10, II | hagyták a bõrkerevetet, amin Lajos szokott alunni. - Kétségtelen,
294 10, II | hozzá nem férhetnek. Amíg Lajos vissza nem tér, Cambray-t
295 10, III | kétségtelenül utolérik.~Vavel Lajos szintén csak éjfél után
296 10, V | határosak voltak.~Vavel Lajos csapatját már Eszterházán
297 10, V | légy hadsegédem - szólt Lajos enyelgõ szóval Katalinhoz. -
298 10, V | kornétást elfogja.~Vavel Lajos, látva a veszedelmet, melyben
299 10, V | Sátán-csapat leverésére.~Vavel Lajos pedig a nyomába.~Most már
300 10, V | Fervlans remek lövõ volt.~Vavel Lajos látta ellenfele elõkészületét.
301 10, V | fer blanc! - monda Vavel Lajos, s minden célozgatás nélkül
302 10, VI | útjokat megtalálni.~Vavel Lajos volónjai egész a hídig üldözték
303 10, VI | a leány, aki ha elvész, Lajos szívét meg nem gyógyítja
304 10, VI | közelbõl, a háta mögül. - Vavel Lajos.~Nézte, hallgatta, csodálta.~
305 10, VI | több ott veszett, s Vavel Lajos a csata utáni éjszakát jobbadán
306 10, VI | elõtte több, mint Vavel Lajos. De még annak a menyasszonya
307 10, VI | szabadságharc amazonjának.~Lajos pedig éppen a megfordított
308 11, I | egészen nyugodt lehetett Vavel Lajos. Mindennap felkereste a
309 11, I | Aztán Katalin elbeszéli neki Lajos hősi csatáját a Hanságban:
310 11, I | fogja az ő egyetlenüket.~Lajos lóháton ülve olvasta azt
311 11, II(4)| volt Bikfalvy Samu, Kottyán Lajos, Pál István és Tóth Mihály.~
312 11, VII | mérnökkari fõtiszt és Vavel Lajos gróf.~Ez a sok mágnás nem
313 12, I | Más is megteheti.~Vavel Lajos odatartá a fülét, hogy súgja
314 12, I | szállásáról, mintha lopott volna.~Lajos pedig sietett a tábornokához.~-
315 12, II | Ne tuez pas Arthur!~Vavel Lajos udvariasan üdvözlé a hölgyeket,
316 12, II | szól: „Én, Vavel de Versay Lajos gróf, a mai napon foglyul
317 12, II | tovarobogott az országúton. Vavel Lajos pedig az utazóhintót a börcsi
318 12, III | védelem biztosíttatik.~Vavel Lajos nagyon sokáig tanulmányozta
319 13, I | trombitaszóval felelt. Vavel Lajos elõmutatta az oltalomlevelet,
320 13, I | hajdúja, kivont karddal. Lajos sietett a házba.~A folyosón
321 13, I | villámgyors gondolat jött Lajos agyába: gondolat, mely leforrázta
322 13, I | mellékszoba ajtajára mutatott.~Lajos nem kérdezett többet, hanem
323 13, I | Uram Isten! - ordít fel Lajos, két kezével homlokára csapva,
324 13, I | nevetni, örülni!~Van, mert Lajos nem menyasszonyához siet
325 13, I | verõfénye.~Õ is magához ölelte Lajos fejét, s forró lélegzettel
326 13, I | Katalin kezét, s odavonta azt Lajos ajkaihoz, hogy csókolja
327 13, I | sohase mondja el.~Marie Lajos nyakába kapaszkodva ült
328 13, I | kell tenni a kívánságát.~Lajos azalatt kiment az oldalszobába,
329 13, I | megérdemeltem; - megköszönöm.~Vavel Lajos karjai közé fogta az asszonyt,
330 13, I | az inszurrekció népdala.~Lajos és Katalin odasiettek.~Marie
331 13, I | itt marad köztetek.~Vavel Lajos keze oly erõvel szorítá
|