Szakasz, Fezejet
1 1, 1 | lovastul hanyatt bukik. A mi lengyelünk kilenc kozákot
2 1, 3 | lehorgasztott fővel. A mi lengyelünk.~Tétovázva lépne
3 1, 4 | elbámulva a lengyel. – Hát aztán mi lesz belőlem?~– Pap lesz
4 1, 4 | stratégiához. Szétforgácsolt erővel mi nem győzhetünk. Mi hagyjuk
5 1, 4 | erővel mi nem győzhetünk. Mi hagyjuk Görgeyt előre-hátra
6 1, 4 | Alföldre nyomuló Haynaut a mi szegedi táborunkkal két
7 1, 4 | repülőgépet föltalálni, hogy a mi küldöttünk az orosz hadsereg
8 1, 4 | zavarba jött.~– Nézzétek ezt a mi lengyelünket, hát nem tökéletes
9 1, 4 | szakállal, csigás hajjal? Ha mi ezt egy bő ujjú reverendába
10 1, 4 | hogy elvállalja-e ezt a mi lengyelünk.~– Elvállalom –
11 1, 5 | egyszer, a mese végén, hogy mi indíthatta Negrotin Kázmér
12 1, 5 | utánuk kiáltja e jelszót. Hát mi volt az a rabság? Más népek
13 1, 5 | szomszédságunkban tudják, hogy mi az. De a magyar jobbágy
14 1, 5 | De hát a sajtószabadságra mi szükség volt? Miért kellett
15 1, 5 | már benne vagyunk. Hogy mi lesz a vége, előre látható.
16 1, 5 | hagyják. Velem tudom, hogy mi történik. Engem elfognak,
17 1, 5 | húgommal, az én szemem fényével mi történik, arra gondolni
18 1, 5 | Majd mindjárt megtudod, mi az.~A főpap fölkelt, bezárta
19 1, 6 | Ha a sipkám tudná, hogy mi a haditervem, azt is a tűzbe
20 1, 6 | sebesült kíváncsi volt. Mi lehet a pópa által itthagyott
21 1, 6 | eddig jó lett volna. De mi lesz velük holnap, ha a
22 1, 6 | pártfogoltjainak, amit hallott.~– Most mi a városba be nem mehetünk.
23 1, 6 | volt. Nem kérdezte tőlük, mi járatban vannak. Nagy futás
24 1, 6 | sem azt nem tudakozta, mi nyelven beszél. Látta, hogy
25 1, 6 | mozdult meg a szájában.~– Mi tetszik?~– Mi a magyar táborból
26 1, 6 | szájában.~– Mi tetszik?~– Mi a magyar táborból jövünk.~–
27 1, 6 | Majd megtudják.~– De a mi utunk sietős.~– Ha sietnek,
28 1, 6 | ki a konyhába.~– No, hát mi baj?~– Itt vannak a szerezsánok.~
29 1, 6 | konyhaajtóban fogadta őket.~– Mi kívánságtok?~– Szvinya.~
30 1, 6 | ismernének; ez a nehéz hintó a mi utunkon tízszer feldűlne;
31 1, 6 | vakarta.~– Nem tudom, hogy a mi pajtásunk kiállja-e a parasztszekér
32 1, 6 | elárulná-e érte az én szolgám a mi lengyelünket?~Azzal segített
33 1, 7 | 7. A PUTRIBAN~Mi az a putri?~Ez az a bizonyos
34 1, 7 | hát neked, édes mézem, mi hibád? Mid fáj? Kilyukasztották
35 1, 7 | félvállról a javas nő. – Mi az egy rác lakodalomhoz
36 1, 7 | koszorút font, hogy azt a mi idvezítőnknek a keresztfájára
37 1, 7 | aggoskodott, hogy hát vacsorára mi lesz a kedvesének, ha addig
38 1, 7 | a magyar parasztköntöst, mi kötötte tovább Negrotint
39 1, 7 | alja egyet-egyet villant. Mi volt az? Távoli villámlás
40 1, 7 | csatának, amibe történetesen mi kerültünk Tihamérral. Én
41 1, 7 | Haj, haj! Vitézek volnánk mi, magyarok, lengyelek; de
42 1, 7 | ahol fényeset talál, s mi lett volna fényesebb, mint
43 1, 7 | tündökölve. Mindig ő, a mi lengyelünk, a mi jó barátunk.
44 1, 7 | Mindig ő, a mi lengyelünk, a mi jó barátunk. Nem tud tőle
45 1, 7 | házban. Kíváncsi volt rá, mi lehet benne. Éppen a Jézus
46 1, 8 | sugallatából. Nem tudja, mi a félelem.~Aztán magára
47 1, 8 | No, az tudja az utat a mi tanyánkhoz. Senki más. Csakhogy
48 1, 8 | vénasszony kérdé tőle, hogy mi kívánsága van?~– Főzzél
49 1, 8 | vadsáfrányt egy bögrében.~– Mi a hétágú ménkőnek kell kendnek
50 1, 8 | állhatta meg nevetés nélkül.~– Mi lelte, bácsi, hogy olyan
51 1, 8 | Mennyi köszönettel tartozunk mi Teneked, ó Kártya! Mikor
52 1, 8 | ismeri, nem is tudja, hogy mi az életnek a legfőbb gyönyörűsége.~
53 1, 8 | el kell dégálni az időt.~Mi erre a legjobb módszer?
54 1, 8 | fogalmakat képviselnek.~… Mi a vizi?~… Májzli.~… Adom
55 1, 8 | nikkelpénzben, időtöltésből. Mi lesz később? Ha a macskából
56 2, 1 | került az ide, csak, hogy mi az ára?~– Ennek nincsen
57 2, 1 | oldaladat az a talány, hogy mi módon került ide a váci
58 2, 1 | menyasszonyodnak a kelengyéje? Hát, ha mi ketten a Tózsó barátunkkal
59 2, 1 | mondá a gerillahadnagy. – Mi másnap elkotródtunk a püspöki
60 2, 1 | papirosból fává fordítottuk.~– Mi az Isten csudája ez?~– Hát,
61 2, 1 | kereskedői telepekre. Hát most mi a Tózsó barátunkkal összevásároltuk
62 2, 1 | ára magasra szökik fel; mi meg nyereséggel kerülünk
63 2, 1 | eszén.~– Nem, pajtás, ezeket mi nem visszük magunkkal, mert
64 2, 1 | nevetett rajta.~– De hát mi a patvart kezdenél te Komáromban
65 2, 2 | szót a falakra fölírta. De mi nem vagyunk Belzázár satrapái
66 2, 2 | Belzázár lakomája, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus utolsó
67 2, 2 | apostolai vagyunk. Ez volt a mi Úrvacsoránk! Választani
68 2, 2 | kérdezze meg a fringiámtól, mi az ára.~S nem maradt a puszta
69 2, 3 | felhős eget. Virradat lett.~Mi a te hajnalfényed, nyomorult
70 2, 3 | megyünk! Veled megyek.~Hiszen mi lehetne egyéb a vége egy
71 2, 3 | vérhullatásig.~S ki tudja, mi lehet még belőle?~Mi lett
72 2, 3 | tudja, mi lehet még belőle?~Mi lett volna a világból, ha
73 2, 4 | éjjel háborús világ volt? Mi azt hittük, a szél rázza
74 2, 4 | Szodoma-Gomora lett ez a mi városunk ezek miatt a markotányosnék
75 2, 4 | részt vett néző elmondja, mi volt a hatás, hogy játszottak
76 2, 4 | megy előre, s nem tudja, mi történik körülötte.~Natália
77 2, 4 | a vőlegényéhez, azután a mi lengyelünkhöz.~Még nagyobb
78 2, 4 | vagy itt a háziasszony, mi vagyunk a te vendégeid,
79 2, 5 | kiáltanak fel:~– Nini! Hisz ez a mi Aramics barátunk!~Csak a
80 2, 5 | előtt.~– Tudom én jól, hogy mi az én papi kötelességem.
81 2, 6 | ismeri, nem is tudja, hogy mi az a kálvinista mennyország!).
82 2, 6 | azs én sobámon kerestül. Mi Natáliával itt maradunk.~
83 2, 6 | kitalálta az epigramm végét. Mi az a Congrève-rakéta a szép
84 2, 6 | fölmordult.~– Jaj! Ha te a mi épületfánkat visszaváltod
85 2, 6 | Éljen Negrotin, éljen a mi lengyelünk!”, amire százszoros
86 2, 6 | teszi széppé az életet! Mi lenne a társadalomból, ha
87 2, 6 | előhozta, hogy azokat a mi hős vezéreink mintaképeül
88 2, 6 | Angiolina. – Egyébiránt mi le fogunk fekünni, nem sokat
89 2, 6 | markában a haditudósítást.~– De mi az ördögöt csináljunk mi
90 2, 6 | mi az ördögöt csináljunk mi az osztrák fehér frakkokkal?
91 2, 6 | stájer céllövő puskákkal? A mi honvédünk nem céloz, nem
92 2, 6 | valami érdekes hír.~– Ugyan mi? Mondja el.~– Mind a négy
93 2, 7 | készül a dolgával.1~– Ó, mi nem várunk Szeremlei dolgára,
94 2, 7 | forintot kifizetni?~– Hát ha mi győzünk, akkor a magyar
95 2, 8 | Katkát kivallatták, hogy mi a kisasszonynak a kedvenc
96 2, 8 | Ne kínlódj te azzal. Ha mi, többi vállalkozók nem féltjük
97 2, 8 | teszi, hogy miért imádkozunk mi a mindennapi kenyérért.~
98 2, 9 | kellemetlen fickót, mint mi vagyunk.~– Jól van. Majd
99 2, 9 | Nos, Negrotin pajtás, hát mi jó hozott? – kérdé a mindig
100 2, 11| szószóló ellentmondott.~– Mi nem rakjuk le a fegyverünket,
101 2, 11| valamennyi lábhoz ereszté azt.~– Mi akar ez lenni? Mit jelent
102 2, 11| a hajdúknak igazuk van. Mi nem lövünk a pajtásainkra!~
103 2, 11| Natália nem értette, hogy mi az az egzekúció.~Angiolina
104 2, 12| van már.)~Hát Negrotin? A mi lengyelünk? Felénk sem tekint
105 2, 13| önnek egészben átadtam. Most mi következik? Ha az összeesküvők
106 2, 13| Szabad megtudnom, hogy mi a vétségem?~– Ön a hadcsapatot
107 2, 14| estéjén felkereste Tózsó a mi lengyelünket a szállásán;
108 2, 14| mielőtt szerteszét szaladnánk.~Mi a juhainkat szárazra hoztuk (
109 2, 14| lett dolgozva. Fáraó tudja, mi módon. Őtet nem károsítja
110 2, 14| De hisz ez világos lopás! Mi átvettük a kiszolgáltatott
111 2, 14| neki használt volna.~– De mi megkaptuk annak az egyenértékét!~–
112 2, 14| hogy hisznek.~– Beszéljünk mi a magunk dolgáról.~– Jól
113 2, 15| jutott, az illeti meg „a mi lengyelünket”. Feladata
114 2, 15| lett volna az más, mint a mi hősünk, Lippay Tihamér?~
115 3, 2 | volna azt az időt, amit mi átéltünk, én és még néhány
116 3, 2 | boldog korszakot, amelyről mi, elbukottak, elveszettek,
117 3, 2 | mertünk!~Ha tudnátok, mint mi tudjuk, hogy honnan és hová
118 3, 3 | már szó: csak az „én”-ről.~Mi lesz „én”-velem?~A fegyverlerakást
119 3, 3 | Legelső kérdés az volt, hogy mi történjék a komáromi házzal?
120 3, 3 | afölött ógni-mógni, hogy mi oka lehet ennek az internálásnak,
121 3, 3 | ülök. Nem jó az.~– No, hát mi történt? Beszélj!~– Verje
122 3, 4 | akart, az orra előtt volt.~– Mi az Isten csudája ez? – förmedt
123 3, 4 | használtatik.~– Hát a birkaakolból mi lett?~– Az szerencsésen
124 3, 4 | illat terjedt.~– Hát ez mi a katymári fene?~– Ez, kérem
125 3, 4 | nyoszolya fenekén létezett. Mi lehet ott?~A hajdú megjött
126 3, 4 | orrú és kurta farkú.~– Jaj, mi az? – sikoltá fel Natália. –
127 3, 4 | bánt, de imádja kukoricát.~Mi jön hát még?~Amíg a kastélyból
128 3, 5 | az ő kötelessége volt.) – Mi meg menjünk tekintetes úrral
129 3, 5 | tegezni fogjuk egymást? Mi a neved?~– Natália.~– Az
130 3, 5 | arcukat kifessék.~– No, Jutka, mi lesz vacsorára? – Ez volt
131 3, 5 | is úgy.~– De kérlek! Itt mi egészen egymásra vagyunk
132 3, 5 | játszottál még vielliebchent?~– Mi az?~– Hát mikor lakoma végével
133 3, 5 | hangokat.~– No, megjöttek. A mi becses vendégeink. No, most
134 3, 5 | jut is, marad is. Kinek mi gondja rá?~S aztán végül,
135 3, 6 | Maradjon itteneg, míg mi végezünk egymással.~Natáliának
136 3, 6 | otthonosnak lenni.~Tihamér tudja, mi a szokás. Kiveszi szájából
137 3, 6 | férjek rigolyáiról?~– Hát, mi férfiak jobbak vagyunk;
138 3, 6 | jó, hogy idejött erre a mi görbe vidékünkre. Búcsújárás
139 3, 6 | tehet. Példa rá, eleven, a mi drága földesurunk, ki már
140 3, 6 | emelem poharamat, hogy ezt a mi drága hazánkat, mely e szomorú
141 3, 6 | eltörülhetetlen emlékjele a mi drága földesurunk homlokán
142 3, 6 | tiszta szívemből, hogy a mi szeretett úrnőnk ezt a sebhelyet
143 3, 6 | jókedvkitörésnek az okát. Mi nevetnivalót találnak ezen
144 3, 6 | derültség közepett. Hát ezt mi lelte?~A nevetés végre elcsillapult
145 3, 6 | Viseletük olyan, mint amilyet mi hordunk: bőr és vászon.
146 3, 6 | azt, hogy mit nevetnek.~– Mi az a polyka? – kérdezé Lyubisszától.~–
147 3, 6 | idekerült szolgálókat.~(De hát mi köze annak a gubicsszedéshez?)~
148 3, 6 | mind tudja már a sorrendet, mi következik egymás után.~
149 3, 6 | félelem volt rájuk nézni. – Mi lesz ennek a vége?~Az lett
150 3, 6 | előre, a kocsi utánunk jön. Mi a kerten megyünk keresztül,
151 3, 6 | eredeti két daru volt ez a mi két vendégünk? – mondá Lyubissza
152 3, 7 | kanalazás közben Tihamér –, mi az ördög kalapálás volt
153 3, 7 | előtt meg akarta látni, hogy mi az a meglepetés, amin neki
154 3, 7 | nagyon az éjjel.~– Hát ez mi az Isten csudája? – kérdé
155 3, 7 | Istenit. Hát aztán zsákokban mi van?~– Ausztráliai búza,
156 3, 7 | Hát azon a többi szekéren mi van?~– Épületfa, Komáromból
157 3, 7 | bemutatnom. Tudom én, hogy mi a regula.~– Ti rozumis?
158 3, 7 | jó tréfa. Valószínűleg a mi flauzenmacherunktól származik,
159 3, 7 | három sorjában.~– Tessék.~– Mi legyen ez? – kérdé Negrotin.~–
160 3, 7 | ellátásért. Hogy fogadnánk mi el házbért az államtól?
161 3, 7 | tekintetes földesúrnál.~Oda, oda!~Mi lesz mindebből?~Tihamér
162 3, 7 | megmondta, hogy kinek hívják, s mi hivatalbeli rangja.~Bánta
163 3, 7 | volna, megtántorodott.~– Mi az Isten csudája ez? Engem
164 3, 7 | Tihamér.~– Üsse part! Hát mi legyen?~– Én bizony itthon
165 3, 7 | szónál:~„Ez a rózsabogár!”~Mi az a rózsabogár? (Cetonia
166 3, 8 | Scribat, amice. Tudja maga, mi az? Nem tudja? Szamár! Én
167 3, 8 | elhelyezett archívumát, mi jött be, honnan, hová ment?~
168 3, 8 | többi nyolcszáz hold erdővel mi lesz?~– Azt értékesíteni
169 3, 8 | mind szükséges. És akkor a mi kedves gazdánk, Lippay Tihamér,
170 3, 10| asszonyával közölni.)~– Mit? A mi lengyelünket el akarják
171 3, 10| Érsekújvárig, a vasútállomáshoz. Mi legyen a nevük? Natáliára
172 4, 1 | röntgensugár.~– Én nem értem, hogy mi leli ezeket a mi bécsi magyar
173 4, 1 | értem, hogy mi leli ezeket a mi bécsi magyar arisztokrata
174 4, 2 | az aktuális kérdés, hogy mi célra szolgáljon ezentúl
175 4, 2 | egy szóval kimondom, hogy mi legyen az elhagyott épületből: „
176 4, 2 | igenlést bólintott.~– De mi az ördögért uramozzuk mi
177 4, 2 | mi az ördögért uramozzuk mi egymást, mikor mind a ketten
178 4, 2 | bizalmaskodáson. Hát ha mi okos emberek vagyunk, akkor
179 4, 2 | legyezőjét arca elé tartva.~– Mi az, kedvesem? – kérdé Tihamér.~–
180 4, 2 | már fogalmai arról, hogy mi az a színház, látott Komáromban
181 4, 3 | 3. MI KELL AHHOZ, HOGY IGAZI ÚR
182 4, 3 | s tovább lódítja:~– Ó, a mi háziurunk sok olyan előnnyel
183 4, 3 | lengyel csak olyan úr, mint mi vagyunk – mondá Blunci.~–
184 4, 3 | hogy ő se legyen csak a „mi lengyelünk”.~
185 4, 4 | Ami igaz, az igaz. A mi lengyelünk kiegészítő része
186 4, 4 | én a feleségemmel, ez a mi dolgunk.” Sohasem adott
187 4, 4 | sem tudja kitalálni, hogy mi a vallása, semmi templomba
188 4, 4 | tűz.~Negrotin tudta, hogy mi az.~Itt lakik a föld istensége.~„
189 4, 5 | meg akarja ismerni, hogy mi hát az, amiért oly nagyon
190 4, 5 | És most lásd meg, hogy mi van a tükörnek a hátlapján.
191 4, 5 | marad a hamu.~– Hát mármost mi a te tanácsod? Mi az asszonyok
192 4, 5 | mármost mi a te tanácsod? Mi az asszonyok dolga?~– Versenyre
193 4, 5 | férfiúi értékét; de hát mi az? Összetűzés egy kozákkal.
194 4, 5 | hogy kipihenhessék magukat, mi férfiak fennmaradunk, és
195 4, 5 | nem viszonozta.~– No, hát mi jót hoztál, fiacskám?~Erre
196 4, 5 | Hát hallgasd meg, hogy mi történt velem, Lubi. Mi
197 4, 5 | mi történt velem, Lubi. Mi a vadászlakban szép kordiálisan
198 4, 5 | csókoltam volna meg.~– Nos? Hát mi volt ott?~– Mi volt ott?
199 4, 5 | Nos? Hát mi volt ott?~– Mi volt ott? Egy gyűrű brilliánttal
200 4, 5 | Világ csúfjává lettem!~– De mi köze ahhoz a feleségednek?~–
201 4, 6 | zöld tetejű váradban.~– Mi oka lehet erre?~– Azt nem
202 4, 6 | nő ki van festve!~Vajon mi oka lehet rá? Ez nem volt
203 4, 6 | nem akar ön beszélni, hogy mi vadította el Tihamért hazulról.
204 4, 6 | Szóljon hát arról, hogy mi hozta vissza.~– Ma reggel
205 4, 6 | megsimogattam a fejét, kérdeztem, mi baja? Erre fölállt, nagyot
206 4, 6 | odaüljön az asztalhoz. „Mi bajod? Mi történt veled?” –
207 4, 6 | az asztalhoz. „Mi bajod? Mi történt veled?” – unszolám.
208 4, 6 | között, és mindarról, amiről mi ez idő szerint beszéltünk
209 4, 6 | Natália a fejét rázta: „Mi közöm hozzá”.~Negrotin nem
210 4, 7 | kocsizörgés. Megismerjük mi azt már a távolból, száz
211 4, 8 | hozta fel Tihamérnak, hogy mi lesz a feleségével, ha a
212 4, 8 | szép története van, hogy mi tette őt hitalapítóvá. Egy
213 4, 8 | hordágyra fektetve vállaikon. – „Mi ez itten?” – kérdé a királyfi. – „
214 4, 8 | patkányt?~De minek kövessük mi Buddhát Kelet-Indiába? Hát
215 4, 8 | volna a kíváncsiság, hogy mi történhetik pénteken abban
216 4, 8 | férfiakat bocsátanak be. Nohát, mi ketten felöltözünk férfiaknak,
217 4, 8 | felöltöztetésig, hogy azután mi akar történni, arról nem
218 4, 8 | ismerte fel.~– Hej, sátán! Mi az ördög? Hát nekem nem
219 4, 9 | Negrotin nem jött tűzbe.~– Hát mi különbség az a társadalomra
220 4, 9 | eszébe jutni a nőnek, hogy mi lesz a következése a förtelmes
221 4, 9 | jutottunk el odáig, hogy mi lesz ennek a vége? Hogy
222 4, 9 | biztatá az úrnőt Negrotin.~– Mi lehet az az eset?~– Ha Tihamér
223 4, 9 | kedvező hangulatba hozza.~Mi lehet ez a szolgálat?~Pénze
224 4, 9 | hazának tett szolgálat.~Mi akar az a néhány heves fejű
225 4, 9 | azon gondolkozott, hogy mi fog történni most, ha ismét
226 4, 10| regényes történetnek, mint ez a mi európai megszokásunk, hogy
227 4, 10| lelkére bízatott – nem az a mi lengyelünk, akinek hivatása
228 4, 10| semmi fogadalmat.~– Akkor mi áll utadban?~– A fátum.
229 4, 10| ismersz. Tudod jól, hogy mi csatolt először is hozzád.
230 4, 10| sértettem női erényedet. Mi voltam hát rád nézve? Atyád
231 4, 10| kitudakolja, hogy ki és mi lakik abban a házban. Ha
|