Szakasz,  Fezejet

  1     1,  4 |             Bocsánat, hogy késtem – mondá a kapitány –, de előbb a
  2     1,  4 |  virrasztani fölötte.~– Úgy igaz! – mondá a főpap. – Hisz a markotányosnénak
  3     1,  4 |             ez?~– Nagyon egyszerű – mondá Perczel. – Csakhogy elébb
  4     1,  4 |          múlva jutna el Klapkához – mondá Mészáros Lázár.~– No, hát
  5     1,  4 |           ajánlkozik az én tervem – mondá a főpap. – Én a magam parádés
  6     1,  4 |       kerülne?~– Tökéletes a terv – mondá Perczel –, csak az a kérdés,
  7     1,  4 |          lengyelünk.~– Elvállalom – mondá Negrotin.~– Akkor eredj
  8     1,  5 |           Sohasem képzeltem volna – mondá Negrotin –, hogy te, szent
  9     1,  6 |              Eredj Natti húgomhoz – mondá neki –, én parancsolom.
 10     1,  6 |             vacogtak.~– Csigavér! – mondá a Katka. – Nem kell megijedni.
 11     1,  6 |             kelepcében nem voltam – mondá, mikor Tihamérhoz visszakerült. –
 12     1,  6 |        igazán kelepcébe szorítva! – mondá Negrotin. – A magyar gerillák
 13     1,  6 |            örülök a találkozásnak – mondá Natália.~A gerillahadnagy
 14     1,  6 |      folytatása is van a dolognak – mondá a gerilla, s kiszólt az
 15     1,  6 |     gazduram odaizent a tanyánkra – mondá a gerilla. – Elég jókor
 16     1,  6 |             is itt kell ám hagyni – mondá a gerilla –, s ezt a nagy
 17     1,  7 |     elvergődtek.~– Itthon vagyunk – mondá Gál Józsi, a gerillahadnagy,
 18     1,  7 |             Rejteknek elég rejtek – mondá Negrotin –, de hogyan osztoznak
 19     1,  7 |                Negrotin jött meg! – mondá Natália, fölugorva a zsombékról.
 20     1,  7 |            szerencsének nevezhető – mondá Negrotin. – Ami egyebet
 21     1,  7 |         Özvegy kandúr ám a cirmos – mondá, a liba nyakát nyiszálva –,
 22     1,  7 |       agyoncsapná a vőlegényedet! – mondá a vénasszony.~Aztán kiszitálta
 23     1,  7 |          Menjünk a tanyára, babám – mondá a vénassszony –, készítsük
 24     1,  7 |        megjárhatták volna az utat – mondá Negrotin. – Valami bajuknak
 25     1,  7 |          harcnak.~– Nem én voltam – mondá Negrotin. – A markotányosné
 26     1,  7 |     feledésbe fog-e menni valaha? – mondá Natália, kezét nyújtva a
 27     1,  8 |         múlt, hogy ezt Jézus Sirach mondá, változott valami azóta?~
 28     1,  8 |    félrehúzta a gányót, és sugdosva mondá:~– Pedig bizony Istók úgy
 29     1,  8 |            itt kell vesztegelnünk – mondá Negrotin –, amíg Haynau
 30     1,  8 |           az uraknak arra gondjuk – mondá Natália –, most bízzák magukat
 31     2,  1 |          ára?~– Ennek nincsen ára – mondá Tózsó –, se arany, se bankó.
 32     2,  1 |     forintért csapták a nyakamba! – mondá nevetve Tózsó – kegyelmednek
 33     2,  1 |            a magyar bankjegyeknek – mondá a gerillahadnagy. – Mi másnap
 34     2,  1 |         kótyavetyére kerültem oda – mondá a kis görög –, amikor már
 35     2,  1 |        pénzt a kezembe kaphassam! – mondá lelkesülten Tihamér – majd
 36     2,  1 |      kezedbe nem kaphatod, pajtás – mondá Negrotin –, mert Tózsó barátunkkal
 37     2,  2 |           magyar dinaszta birtoka – mondá Negrotin. – Jól ismerem
 38     2,  2 |          utolsó vacsorája, ahol azt mondá a vendégeinek, megtörve
 39     2,  4 |          magát.~– Jól van, pajtás – mondá a hadvezér. – Tudom, hogy
 40     2,  4 |       fegyvert.~– Ez már úri szó! – mondá Klapka, elolvasva a plajbásszal
 41     2,  4 |        hordják a menyasszonyaikat – mondá viperaédességgel.~Tihamér
 42     2,  4 |         éjjel nem aludt szegényke – mondá Tihamér.~– Ühüm! Így van
 43     2,  4 |      azokból csinálunk barakkokat – mondá a szerkesztő.~– Az én házam
 44     2,  4 |        házamat nem adom ám olcsón – mondá a nagyságos asszony.~– Tessék
 45     2,  5 |         esküvőtöket.~– Igazad van – mondá Tihamér, menyasszonya keze
 46     2,  5 |           Ez nagy öröm ránk nézve – mondá Tihamér, kinek az öröme
 47     2,  5 |          csak menjetek dolgotokra – mondá a pópa. – Én majd gondoskodom
 48     2,  5 |           aki rögtön megtalálható – mondá a pap.~– Helyes! Tehát menjen
 49     2,  5 |            nincs ott semmi dolgod – mondá neki Aramics Cyrill. – Te
 50     2,  5 |         ottmaradt.~– Gyújtsunk rá – mondá Aramics Cyrill, vendégét
 51     2,  5 |          tettem volna a helyedben – mondá Aramics –, hanem hagytam
 52     2,  5 |        bankjegyekben is nálam van – mondá, felállva a pap mellől.~
 53     2,  6 |          hitel, én jótállok érted – mondá Angiolina. – Öltözzsünk.
 54     2,  6 |        Angiolina.~– Ellenkezőleg! – mondá az auditor-hadnagy. – Egy
 55     2,  6 |                Ezs már stafírung! – mondá Angiolina. – Fejedelmi stafírung.
 56     2,  6 |          fiókban. – Válassz, fiam – mondá a méltóságos fő-fizetőmester –,
 57     2,  6 |       nagylelkűség sugallatából azt mondá:~– Én pedig ebből tíz aranyat
 58     2,  6 |       közsölni azs ezsredes úrral – mondá Angiolina. – Egyébiránt
 59     2,  6 |    elfoglalva.~– Diadalhírt hozok – mondá az ezredes. – Klapka Győrig
 60     2,  6 |           Megálljon csak, barátom – mondá Angiolina. – Nekem van egy
 61     2,  7 |          Megtörtént.~– No, Tózsó! – mondá a kormánybiztos –, eldicsekedhetel
 62     2,  7 |              Az az én dolgom lesz – mondá az ezredes.~Azzal elvonult
 63     2,  9 | tűzkemencébe.~– Meg vagyunk lőve! – mondá Lippay Tihamér e rendelet
 64     2,  9 |     elkárhoztatott bankjegyekkel? – mondá Negrotin. – Ha az volna
 65     2,  9 |        visszajövök az eredménnyel – mondá Tózsó.~Negrotin nem értette,
 66     2,  9 |       orrához értetve az orrát, azt mondá neki:~– Te Tózsó! Kinek
 67     2,  9 |             két kezét, s mosolyogva mondá:~– Légy üdvöz, testvér.~
 68     2,  9 |            Itt a beváltott összeg – mondá táskáját felnyitva.~– Nekem
 69     2,  12|       nyomott hitvese ajkára, s azt mondá:~– Bár te ne szeretnél olyan
 70     2,  12|     kivégzését végig fogom nézni! – mondá Natália.~Ő, a gyönge szívű,
 71     2,  12|    megérkeztek, a halál örököse azt mondá a lelkésznek, hogy meg akar
 72     2,  13|             fogadta most.~– Úrnőm – mondá Negrotin –, bocsásson meg,
 73     2,  15|            megéréshez.~– Istenem! – mondá Angiolina – azs mégis sörnyűség,
 74     3,  3 |          azt tanácsolnám tinektek – mondá Negrotin –, hogy ti most
 75     3,  3 |            a honvéd-egyenruháját! – mondá az asszony. Hiába, az asszony
 76     3,  4 |         kezdődik az én domíniumom – mondá Tihamér. Rá lehetett ismerni
 77     3,  4 |           kérem alássan, kukorica – mondá Hruszkay úr. – Tengeribúza,
 78     3,  4 |           rohant be a címerterembe, mondá ugyanezt Hruszkay úrnak:~–
 79     3,  5 |     spectabilis. Igazi kospallagi – mondá Hruszkay úr, odakínálva
 80     3,  6 |          Adjon Isten, ami nincsen – mondá a csavart bajuszú.~– Ejnye
 81     3,  6 |         miatt sem mernék odamenni – mondá Natália.~– Divokminik? Vadászrablók?
 82     3,  6 |            ez a mi két vendégünk? – mondá Lyubissza Natáliának.~–
 83     3,  7 |           Schwalbe úr halkan, súgva mondá Negrotinnak:~– Direktor
 84     3,  7 |         széket a magáé mellé, s azt mondá Negrotinnak, hogy foglaljon
 85     3,  7 |      kopogtattak az ajtón.~Negrotin mondá:~– Herein.~Belépett Schwalbe
 86     3,  7 |            Bocsánatot kell kérnem – mondá Schwalbe úr –, hogy egy
 87     3,  7 |       közepén.~Negrotin hidegvérrel mondá:~– E biz úgy van. Minket
 88     3,  7 |      vacsorára a rendőrfőnök urat – mondá Negrotin fennhangon, hogy
 89     3,  8 |         protokollumba?~– Bele hát – mondá Hruszkay úr. – Kukoricamegforgatás
 90     3,  9 |           No, hát nézd meg a bajt – mondá Tihamér, odavezetve Negrotint
 91     3,  10|             bőréből ez a Negrotin – mondá Hruszkay úr az operációról
 92     3,  10|             beruházásokra itt van – mondá Negrotin. – Ezt a vasládába
 93     3,  10|         mindenkitől hallható szóval mondá:~– Látod, te vén mamlasz,
 94     3,  11| színlelhetett volna. Vakmerő szóval mondá meg:~– Én nem imádkozom!~
 95     4,  3 |         olyan úr, mint mi vagyunk – mondá Blunci.~– A birtokai persze
 96     4,  5 |           durcás, rekedt hangon azt mondá:~– Azt szeretném tudni,
 97     4,  6 |            az nem tehet okosabbat – mondá Negrotin.~– Rettenetes gondolat!
 98     4,  8 |             No, ma csókszüret van – mondá magában Negrotin. Soha életében
 99     4,  8 |          vén ember.” A királyfi azt mondá a kocsisának: „Fordulj vissza.”
100     4,  8 |        felkereste a királyt, és azt mondá neki, hogy ő lemond az uralkodásról,
101     4,  8 |              gazduram, nehéz lesz – mondá Rubiánka, a puncsot szürcsölve.
102     4,  8 |         Natália előtt, sőt kérkedve mondá el neki, hogy az eddigi
103     4,  8 |             elhozta a fiacskáját? – mondá mély, erőltetett hangon.~–
104     4,  10|        Natáliát.~– Te zsidó vagy! – mondá neki az asszony.~– Az vagyok.