Szakasz, Fezejet
1 2, 6 | 6. A SZÉP ANGIOLINA~Az eljegyzett pár tehát
2 2, 6 | Amint Natália belépett, Angiolina felugrott, eléje sietett,
3 2, 6 | nem ves búcsút? – kérdé Angiolina Tihamértól.~– Búcsút? –
4 2, 6 | dolgozószobájába átvezettetni.~Angiolina azonban egész komolysággal
5 2, 6 | nagy hálával csókolta meg Angiolina kezét. Az első pillanatban
6 2, 6 | sejtett világban találta magát Angiolina házánál. Egy művelt, fiatal
7 2, 6 | én jótállok érted – mondá Angiolina. – Öltözzsünk. Mihelyt azs
8 2, 6 | Tózsónál? – szólt tapsolva Angiolina. – Hisen azs nekünk kedves
9 2, 6 | fejüket? – kérdé nevetve Angiolina.~– Ellenkezőleg! – mondá
10 2, 6 | Ezs már stafírung! – mondá Angiolina. – Fejedelmi stafírung.
11 2, 6 | fog eljönni – ellenkezék Angiolina –, annyi most a dolga.~–
12 2, 6 | élvezet, hogy a mai ebédet Angiolina asszonyság vendégszerető
13 2, 6 | oda is elvitte magával Angiolina asszony a védencét. Neki
14 2, 6 | hozott magával; az egyiket Angiolina úrnőnek adta át, a másikat
15 2, 6 | nagy hirtelen bemutatta Angiolina asszony egy egész hölgytársaságnak.
16 2, 6 | ezért otthon kell maradni Angiolina asszonynak, hogy az urának
17 2, 6 | siettek korán megvacsorálni. Angiolina asszony odarendelte a lakására
18 2, 6 | azs ezsredes úrral – mondá Angiolina. – Egyébiránt mi le fogunk
19 2, 6 | lehetősége felől világosítva.~Angiolina karon fogta Natáliát, s
20 2, 6 | táborából bocsátottak el.~Angiolina kinyitotta az ablakot, s
21 2, 6 | még nincs jól betanulva. Angiolina szobaleánya azonban nagyokat
22 2, 6 | sól a tudósítás? – kérdé Angiolina.~– Nem elég?~– Akkor én
23 2, 6 | csipóból – kiáltott közbe Angiolina.~Tovább szólt a tudósítás.~„
24 2, 6 | Megálljon csak, barátom – mondá Angiolina. – Nekem van egy jó ideám.
25 2, 6 | tudósítást – mondta férjének Angiolina. – Itt is van valami érdekes
26 2, 6 | amit majd kapni fogok.~Angiolina nagyot ásított.~– Mármost
27 2, 7 | nagy örömben törtek ki, Angiolina szerette volna a diadalért
28 2, 8 | Attól fogva minden lúdmáj Angiolina asszony konyhájába vándorolt.~
29 2, 8 | ezzel a szóval lepte meg Angiolina a jegyeseket.~– Pénteknap
30 2, 8 | a gyors megváltozásnak.~Angiolina egyazon órában érkezett
31 2, 8 | Erről mind tudomása volt Angiolina asszonynak; azért (és még
32 2, 8 | eddigi anyai gondoskodást.~Angiolina megcsókolta a fiatal pártfogoltját,
33 2, 8 | elhelyezkedhettek, akkor Angiolina kihúzott egy keskeny papírlapot
34 2, 8 | bámulva tekinte rá.~Ekkor Angiolina kivette a férje kezéből
35 2, 9 | éppen kávézó társaság volt: Angiolina, Aramics pópa, az alispánné;
36 2, 10| kísértet csontvázöklével.~Angiolina sem rejtegetett a vállfűzője
37 2, 11| közönség szeme láttára.~Angiolina, amint ez érdekes hírt megtudta
38 2, 11| hogy mi az az egzekúció.~Angiolina aztán megmagyarázta neki:~–
39 2, 11| ő is kiüljön az ablakba Angiolina mellé, megnézni az érdekes
40 2, 11| be ne porosodjék.~És ezt Angiolina mind végignézte, végighallgatta.~
41 2, 12| mint amennyit már tud.~Angiolina is ritkábban járt Natáliához.
42 2, 12| amiknek mindennapos barátnéja, Angiolina segélyével kész asszonyként
43 2, 12| nyugodtan beszélgetni. Csupán Angiolina által tudott Natália némi
44 2, 12| kozákok és dzsidások között.~Angiolina minden csatahírt sietett
45 2, 12| dolog történt, ahogy azt Angiolina korán reggel Natáliának
46 2, 15| is repülő vad: lőni való. Angiolina küldé egész tetés tállal:
47 2, 15| Natália elképedve kapta meg Angiolina kezét.~– Te! Csak nem a
48 2, 15| kegyetlenség volt tőle.~Angiolina kinevette az érzékenységeért.~
49 2, 15| megéréshez.~– Istenem! – mondá Angiolina – azs mégis sörnyűség, hogy
50 2, 15| intézve.~Erre Tihamér fölállt Angiolina mellől, s az asztal végére
51 2, 15| zseniális ötlete támadt Angiolina megkívánása folytán, hogy
|