Szakasz, Fezejet
1 1, 2 | Az volt az első, akinek a fejét Negrotin kapitány kettéhasítá!~–
2 1, 2 | elhordja a tüzérkapitánynak a fejét. Azt a fejet, amit a szép
3 1, 3 | örömmel Natália.~A hű cseléd fejét ingatja, lassan suttogva:~–
4 1, 3 | élesztgeté, s ölében tartá a fejét, amíg a borbély a sebét
5 1, 3 | elhelyezkedtek. Natália tartotta a fejét, Katka a lábait az ölében.
6 1, 3 | tartott kedvese halavány fejét lopva érinté ajkaival.~A
7 1, 6 | közé. Egy kicsit vakarta a fejét, mikor meglátta, hogy a
8 1, 6 | mindenkinek rövid álomra hajtani a fejét. S talán álmodni is: nemzet
9 1, 6 | mandula olajával bedörzsölte a fejét, amitől a haja szőkéből
10 1, 7 | Jól megnézte, megrázta a fejét, ami annyit jelentett, hogy
11 1, 7 | az ölébe, széles, buksi fejét a leány kezéhez dörzsölve
12 1, 7 | lengyel nagyon lehorgasztja a fejét.~Kedvre akarta serkenteni.
13 1, 8 | jár, ahogy neki tetszik, a fejét fölhányja, hogy a lovasának
14 1, 8 | vesszővel, szügyébe vágja a fejét, s elkezd vágtatni, nem
15 2, 1 | karjával öleli át a barom fejét, és csókolja a szemeit,
16 2, 4 | még hátrább feszítette a fejét, szempilláit összehúzta,
17 2, 4 | úrnő, magasra föltartva a fejét, hogy jól lenézhessen a
18 2, 5 | odarohant hozzá, átnyalábolta a fejét, összevissza csókolta a
19 2, 6 | Azzal a válla közé húzta a fejét. – Akkor hát írjuk meg azt
20 2, 8 | S azzal átölelte Tihamér fejét, s egy csókot cupppantott
21 2, 8 | karjával átölelte a pópa fejét, s agyba-főbe csókolá; végül
22 2, 11| ágyába vetve magát, eldugta a fejét a vánkosai közé – ne lásson,
23 2, 11| akkor is fölemelte egyszer a fejét, és tovább fütyült.~Legborzasztóbb
24 3, 4 | Elébb azonban jól megmosta a fejét azért a hebehurgya levélért,
25 3, 4 | merényleteken többet ne törje a fejét. Bandérium! Rakéta! Nem
26 3, 4 | Tihamér a gallérjába húzta a fejét, nem volt semmi szava. Egészen
27 3, 5 | megtanítalak rá.~Natália a fejét rázta.~Csakhamar bejött
28 3, 7 | egy kis ideig hmhmgetett, fejét csóválta, végre a vállára
29 3, 7 | Schwalbe úr lesütötte a fejét, és kuncogott.~Ezúttal nem
30 3, 9 | hevert élettelenül, kihúzta a fejét a sebből, nem maradt ott
31 3, 10| Natáliának.~Mindenki odadugta a fejét. Elhűltek a bámulattól.~
32 4, 4 | Negrotinnak sietve kellett a fejét a kút kámvájától visszakapni:
33 4, 4 | Azbesztöltöny volt rajta, mely fejét is takarta csuklyájával,
34 4, 5 | mintha csak egy anakonda fejét csókoltam volna meg.~– Nos?
35 4, 5 | már, hogy majd elejtette a fejét. Nagy szüksége volt rá,
36 4, 6 | ura?~Natália félrefordítá fejét.~– Azt én nem mondhatom
37 4, 6 | mintha számolna valamit. A fejét rázta: „Nem üt ki a számadás!”
38 4, 6 | hozzá, s megsimogattam a fejét, kérdeztem, mi baja? Erre
39 4, 6 | Lyubisszának.~Natália a fejét rázta: „Mi közöm hozzá”.~
40 4, 6 | nő.~Natália lehajtotta a fejét, megadta magát.~– Édes Natália –
41 4, 7 | S az ajtófélbe verte a fejét, hogy mégsem ő jött. Holott
42 4, 8 | tollat a kezébe fogni; a fejét ugyan nem törte, mert Negrotin
43 4, 8 | volt: mindig azon törte a fejét, hogyan lehetne a németet
44 4, 8 | viselt, mint a többi. A fejét mirtuszkoszorú köríté.~A
45 4, 8 | vetette magát, és átölelte a fejét, csókjai csattogtak az orcáin.
46 4, 9 | Kegyetlen dolgokon törte a fejét. Várta haza a férjét.~Hiába
47 4, 9 | ugyanez a gondolat tölté meg a fejét ébren és álmában: meddig
48 4, 10| tette. – Némán állt előtte, fejét búsan lehajtva.~– Nincs
|