Szakasz,  Fezejet

 1     1,  2 |           adsz egy csókot, Katka – szólt tréfásan a tüzérparancsnok.~–
 2     1,  4 |           meg az én haditervemet – szólt, poharát a késfokkal megcsendítve,
 3     1,  5 |        atyám, ez az örök igazság – szólt közbe Negrotin.~– Hát legyen
 4     1,  7 |        táplálék.~– Megállj, sete – szólt odalépve a vasalóhoz Negrotin –,
 5     1,  7 |      meglátott volna így mostan! – szólt szemérmes nevetéssel Natália,
 6     2,  1 |         sem ital. Natália többször szólt hozzá, de nem kapott tőle
 7     2,  4 |       vevőt ajánlani.~– Micsoda? – szólt az úrnő, magasra föltartva
 8     2,  6 |       Pompás ficskó ezs a Lacsi! – szólt az ezredesné, kiöntve tányérra
 9     2,  6 |          Tózsónál.~– A Tózsónál? – szólt tapsolva Angiolina. – Hisen
10     2,  6 |         triumfális megtiszteltetés szólt. Ott állt az ezredes mellett
11     2,  6 |            közbe Angiolina.~Tovább szólt a tudósítás.~„Azonkívül
12     2,  7 |           össze egy hét alatt!~Így szólt Ujházy, a teljhatalmú kormánybiztos,
13     2,  7 |           Tisztelt asszonyságok! – szólt az ezredes a nőkhöz fordulva. –
14     2,  7 |      ezredes most kordiális hangon szólt közbe:~– No, ha már kezedbe
15     2,  8 |           a kezét fejére téve, így szólt hozzá kenetteljes hangon:~–
16     2,  8 |     Natáliának.~Guyontól jött; így szólt:~„Hajnal óta csatában állunk
17     2,  8 |     bosszús volt. Egész hazáig nem szólt semmit, mintha néma barátnak
18     2,  8 |        most már ő maga áll fel, és szólt:~– Uraim! Magyar hazsafiak!
19     2,  11|          valamennyi vádlott fejére szólt, de melyet a fővezér megtizedeltetésre
20     2,  14|               Csak tartsa ön meg – szólt az tiltakozva –, önnek szüksége
21     2,  14| Holländerhez, ez a derék ember így szólt hozzám: „No, te Tózsó, kinek
22     2,  15|         bolondság készül.~Katkának szólt.~– Vigyázz, Katka, az uradra
23     2,  15|          Százados Lippay Tihamér – szólt érdes hangon a főparancsnok –,
24     3,  3 |            kezeikkel.~Negrotin nem szólt semmit. Hagyta Tihamért
25     3,  3 |             Mondok neked valamit – szólt Natália. – Vesd le ezt a
26     3,  4 |       orvvadászok”.~– Divokminik – szólt Tihamér bosszúsan –, hát
27     3,  5 |             Azt mondom, kedvesem – szólt, közel hajolva Natáliához –,
28     3,  6 |   Rubiánkához fordulva.~– Uraim! – szólt Lyubissza. – Én egy hibát
29     3,  6 |     füléhez, és üttette.~– Uraim – szólt egészen elkomolyodva. –
30     3,  7 |       mondja csak, tiszttartó úr – szólt kanalazás közben Tihamér –,
31     3,  7 |           Rajtad áll a választás – szólt nyugodt hangon Negrotin. –
32     3,  9 |           ez az ostoba prüdéria? – szólt közbe Tihamér. – Ezt meg
33     4,  2 |            egyet köhintett, és így szólt:~– Már én csak azt mondom,
34     4,  2 |  megoldásnak.~– Ezek mind buktak – szólt az asztalhoz lépve Tihamér. –
35     4,  2 |      legyintve a hölgyek felé, így szólt:~– Én egy szóval kimondom,
36     4,  2 |          bánom, tegezzük egymást – szólt Negrotin. – Kezdjük bizalmaskodáson.
37     4,  2 |      Sárosbul pingálta.~– Zsidó? – szólt Natália, s azzal egyszerre
38     4,  4 |    felmondta a hivatalát. Egy évre szólt a felmondás. Abban az évben
39     4,  6 |          meg a régi jó barátság) – szólt Natália egy karszékbe leereszkedve,
40     4,  6 |            volt és reszketett. Úgy szólt hozzá, ahogy apa a leányához:~–
41     4,  6 |            magát.~– Édes Natália – szólt gyöngéden Negrotin –, ön
42     4,  7 |          egész könnyebbült szívvel szólt hozzá:~– Légy üdvöz. Tán
43     4,  8 |           A lengyel nagy flegmával szólt hozzá:~– Hát mármost, kedves
44     4,  8 |              Nos? Már ti mentek? – szólt hozzájuk. – Elég volt a