Szakasz,  Fezejet

 1     1,  3 |        kerülte körül az oltárt:~– Ó, boldogságos Szűzanyám!
 2     1,  3 |            boldogságos Szűzanyám! Ó, dicsőséges Madonnám, hallgasd
 3     1,  7 |        mért nem öli meg rögtön?~– Ó, te szajkó! Bizonyosan nem
 4     1,  8 |        földerült az arca. Kártya! Ó, te drága, békeszerető talizmán!
 5     1,  8 | köszönettel tartozunk mi Teneked, ó Kártya! Mikor nehéz harcok
 6     1,  8 |          s az átszáll unokáinkra… ó, áldott Kártya!~Amíg a két
 7     2,  2 |         jöjjön érte! Drágán adom!~Ó, milyen szép volt ez a fiú
 8     2,  3 |           In saecula saeculorum!”~Ó, be szép volt a vőlegény
 9     2,  3 |           volt a vőlegény alakja! Ó, be fölséges volt a menyasszony
10     2,  7 |      háztulajdonosnak a rendelet. Ó, te dicsőséges, te siralmatos
11     2,  7 |         nem készül a dolgával.1~– Ó, mi nem várunk Szeremlei
12     2,  9 |   KOMÁROMI BANKÓK~Életet és vért!~Ó, be sokszor hangoztatta
13     2,  9 |        tudhat erről?~– Ki tudhat? Ó, te naiv ember! Hát az a
14     2,  13| megpuhította a kőkemény szíveket.~Ó, ez a derék, becsületes
15     3,  2 |        Ilyen volt az ország képe.~Ó, ti mai kor gyermekei! Ha
16     3,  5 |    sietett a felvilágosítással.~– Ó, a férjem őneki köszönheti
17     3,  5 |           továbbra is megtartani. Ó, egy hűséges, odaadó szobaleány
18     3,  5 |  váltókkal szorongatják a nyakát, ó, milyen kedves, milyen nyájas
19     3,  5 |        kártyát nem vesz a kezébe. Ó, mert az eleven dámák nem
20     4,  3 |      tárgyat, s tovább lódítja:~– Ó, a mi háziurunk sok olyan
21     4,  5 |           viselni a füle alatt.~– Ó, te boldog Bráma!~– Mármost
22     4,  6 |   elkezdte azt zokogva csókolni: „Ó , te drágám, ó, te őrangyalom!
23     4,  6 |         csókolni: „Ó , te drágám, ó, te őrangyalom! Én odaültem
24     4,  6 |           beszélnek a háztetőn.~– Ó, dehogynem látom, dehogynem
25     4,  8 |         hátba ütötte Rubiánkát.~– Ó, te bolond, aki kihúztad
26     4,  8 |         és millióknak a burgonya?~Ó, bizonyára nagyon könnyű
27     4,  9 |           agyon, megérdemeltem.~– Ó, annál jobbat fogok veled
28     4,  9 |      öklével ütötte a homlokát.~– Ó, én bolond! Ó, én szerencsétlen!~–
29     4,  9 |         homlokát.~– Ó, én bolond! Ó, én szerencsétlen!~– Viseld
30     4,  9 |           kezeit feléje emelve:~– Ó, boldogságos Szent Anya,
31     4,  9 |    archívumok oly sokat regélnek. Ó, az a Forgách Zsuzsánna
32     4,  10|           természetesnek találta.~Ó, hogy szeretném ezt a regényt