Szakasz,  Fezejet

 1     1,  2 | parancsnok is jó ismerőse volt.~– Édes lelkem, moja Kohanyicska!
 2     1,  5 |         mint amilyen vagy.~– Nem, édes fiam, én nem vagyok se nagy
 3     1,  7 |     gondjai alá.~– No, hát neked, édes mézem, mi hibád? Mid fáj?
 4     1,  7 |                   Lám a répa mily édes.~Ha megfőzik disznólábbal,
 5     1,  7 | megszólítá elébb a setét~– Ugyan, édes atyámfia, nem tudna kend
 6     1,  7 |    hagyhatta szó nélkül.~– Ugyan, édes bácsi, mért káromkodik kegyelmed
 7     1,  7 |           én föl nem keltem.~– De édes nénémasszony…~– Nem édes:
 8     1,  7 |          édes nénémasszony…~– Nem édes: keserű! Hát nem látod,
 9     1,  7 |          áttérni.~– Ugyan mondja, édes nénémasszony, hogy lehet
10     1,  7 |         olyan rebegős lett.~– No, édes angyalkám, látod, milyen
11     1,  7 |          életben.~– Szépen kérem, édes nénémasszony, ne mondjon
12     1,  7 |         fülébe súgva: „Hogy vagy, édes?”~– Nem került elő.~Tihamér
13     1,  7 |    betakargatta, mint egy anya az édes gyermekét.~Natália nem állhatta
14     1,  8 |                  8. JÉZUS SIRACH~„Édes fiam! Szabadítsd meg azt,
15     1,  8 |     rezerv.~De jól megtanultatok, édes magyarjaim, németül abból
16     2,  4 |    szólalva meg.~– Nagyon örülök, édes uramöcsém, a szerencsének.
17     2,  4 |         Mivelhogy nem is képzeli, édes uramöcsém, micsoda Szodoma-Gomora
18     2,  4 |   szerkesztőhöz fordult.~– Kérem, édes szerkesztő úr, szíveskedjék
19     2,  5 |       különösen kedvetlen volt.~– Édes lelkeim – kezdé el Negrotin. –
20     2,  12|           asszonykának. Hogy az ő édes egyetlene mindennap átjár
21     2,  13|   Negrotin –, bocsásson meg, hogy édes otthonában zavarom. Az ügy
22     3,  4 |                             4. AZ ÉDES OTTHON~A térparancsnok megkönyörült
23     3,  6 |       szép asszonyt, hékás! Az az édes mindnyájunké. Eszem a szívét
24     3,  7 |           karjába kapaszkodott.~– Édes barátom, adjon tanácsot,
25     3,  7 |         bőrű, kövér lárvák valami édes mézgát izzadnak ki, ami
26     4,  5 |         Mármost arra kérem magát, édes Lyubissza, rendelkezzék
27     4,  6 |           fejét, megadta magát.~– Édes Natália – szólt gyöngéden
28     4,  7 |           Hogy beszélhetsz ilyet, édes barátom?~– Láttad, hogy
29     4,  9 |         Nagy bajban jövök hozzád, édes barátom, ahol nekem, a papnak
30     4,  9 |        ürügye alatt a fajtalanság édes mérgével támadja meg az
31     4,  10|          is az maradok. Nevezlek „édes leányomnak”. Ha ez terhedre