Szakasz, Fezejet
1 1, 7 | ember volt. Munka közben mindig zsoltárokat énekelt. Azokat
2 1, 7 | hallja, hogy a sete még mindig zsoltárt énekel, elkeríti
3 1, 7 | ilyen kifordult ajka van, az mindig azt kívánja, ami nem szabad.
4 1, 7 | az égre. Tihamérnak még mindig kedve volt kinn sétálni
5 1, 7 | Magyarországnak!” S volt is mindig nagy lelkesülés rá. De aki
6 1, 7 | emberarcból tündökölve. Mindig ő, a mi lengyelünk, a mi
7 2, 1 | tarkóján kopasz.) A görög mindig a homlokán tudja megragadni
8 2, 1 | megragadni a szerencsét, a magyar mindig a tarkója után kapkod.~De
9 2, 1 | áldomást ittak.~Tihamér még mindig a pamlagon hevert, s nem
10 2, 4 | engedett jutni. Amíg evett is, mindig beszélt. Tele volt dicsőséges
11 2, 7 | kiállítva.~A kormánybiztos még mindig nem akart bízni a dologban.~–
12 2, 9 | mi jó hozott? – kérdé a mindig nyájas emberke. – Hoztál,
13 2, 11| lengett alá.~Natália még mindig nem hitte, hogy itt igazi
14 2, 11| Éljen a haza!~Natália még mindig azt hitte, hogy ez mind
15 2, 14| dicsekedő hős, poéta! De én még mindig nem teszek le arról a reménységről,
16 3, 3 | Hiába, az asszony esze mindig helyes úton jár! Csakhogy
17 3, 3 | kivallatták, szembesítették, mindig talál sült krumplit készen.
18 3, 4 | Non semper idem”. (Nem mindig ugyanaz.) Később kori díszítményül
19 3, 6 | A vacsorának pedig még mindig nem szakad vége. Most hozzák
20 3, 7 | jön tanács. Nem lesz ez mindig így. Majd megszűnik a fegyvertilalom,
21 3, 9 | a perceket.~Talán nem is mindig az óráját nézte.~Öt perc
22 4, 4 | ledér némbert. Sohasem. Mindig a kacér nőé a diadal.~És
23 4, 5 | az élet nagy versenyében mindig a bajadérnak van előnye
24 4, 5 | uralkodik a bajadér. Az mindig jókedvű, csapongó, vidám,
25 4, 8 | földesúr nyakas kuruc volt: mindig azon törte a fejét, hogyan
26 4, 8 | felpénzért, derék zsoldért mindig jön ezerével a verekedni
27 4, 8 | kegyelemkenyéren a házunknál, ahol mindig akad számára dolog. Az készít
28 4, 9 | Ez így volt, és így lesz mindig, amíg csak férfiak és nők
29 4, 9 | és ez sárkány.~– De még mindig nem jutottunk el odáig,
30 4, 9 | elragadja magával ideálját, akit mindig szeretett; hát majd afelől
|