Szakasz, Fezejet
1 1, 4| véve; de a többi úrnak az arca komor maradt.~– Csak te
2 1, 6| egyiket széttárta, Tihamér arca egyszerre elsápadt. Az a
3 1, 6| országos orbáncot kapott, a két arca úgy felpöffedt, hogy a szemei
4 1, 8| alig lehetett ráismerni. Az arca egész sárga volt. Azt a
5 1, 8| Tihamérnak egyszerre földerült az arca. Kártya! Ó, te drága, békeszerető
6 2, 1| Tihamérnak egyszerre kiderült az arca. A megköszönést is elfelejtette.
7 2, 1| Hogy kipirult egyszerre az arca.~– Százezer forint! Nálad
8 2, 3| fölséges volt a menyasszony arca!~– Eredj, eredj a dicső
9 2, 4| Natáliának tűzláng lett az arca. Rettenetes hely ez itt!~
10 2, 4| Termete vastag, pocakos, arca duzzadt, haja, szakálla
11 2, 5| már a jegygyűrű. Natália arca elpirult, feje helyeslést
12 2, 7| mintaképe a forradalomnak. Arca oly kifejezésű, mely a sorsot
13 2, 8| után egyszerre földerült az arca, mind a két karjával átölelte
14 3, 4| sovány; de középett pocakos. Arca fakó volt, de az orra veres;
15 3, 5| volt az alakja, feje és arca. Ez az arc lepte meg legjobban
16 3, 5| szobaleánynak is ki volt festve az arca, de csak pirosra, a képe
17 3, 5| menyasszonytól?~Natália arca lángra gyulladt.~Hát a pletyka
18 3, 7| háromcsillagos fegyverkabátot viselt, arca előírás szerint volt kiborotválva,
19 4, 2| volt, morbidezza színezetű arca, sűrű szemöldei, nagy, villogó
20 4, 2| fel Natália, legyezőjét arca elé tartva.~– Mi az, kedvesem? –
21 4, 5| Egészen meg volt dicsőülve az arca. Láthatta mindenki, hogy
22 4, 6| szalonba. Nem volt már piros az arca, hanem halavány, a szemein
23 4, 6| rá, olyan feldúlt volt az arca. Szemei veresek, orcái kékek
24 4, 7| közé kell néznem. Egyik arca félelmesebb, mint a másik,
25 4, 7| várta-leste.~Ahogy Natália arca ragyogott, arról kitalálhatta
26 4, 9| dörmög erre a fülébe, de arca, kezei kifejezték, hogy
|