Szakasz,  Fezejet

 1     1,  3|          Negrotin! Hol van Tihamér?~Alig hallható a felelet.~– Elesett
 2     1,  6|            ki belőle, s a száját is alig bírta kinyitni.~Holnap pedig
 3     1,  6|        olyan szállást, mely mellett alig rejtőzött egy kis szénaboglya.
 4     1,  6|            fekhelyéből.~Negrotinnak alig lehetett mást tenni, mint
 5     1,  7|            mint egy színpadi súgóé. Alig lehetett megérteni, hogy
 6     1,  7|           Ellenben rettenetes éhes. Alig lehetett visszatartani,
 7     1,  7|             ami megmarad.~De bizony alig maradt valami móresnek.~
 8     1,  8|   sivalkodva, a másik szörnyűködve; alig lehetett kivenni, hogy mit
 9     1,  8|         vásár, harmadnap vissza.~De alig lehetett ráismerni. Az arca
10     2,  1|       élelmes népfajból való, amely alig száz év előtt vándorolt
11     2,  1|          számára teremtve. Negrotin alig várta, hogy fönn ülhessen
12     2,  1|            menyasszony ajánlatát is alig fogadta el a koccintásra.~
13     2,  5| ismerőseiket a városban.~Az utcákon alig járt ember.~Az úrféle otthon
14     2,  5|       Natália, Tihamér és Negrotin. Alig esett közöttük valami szó.
15     2,  5|      utoljára valcert táncolt vele. Alig tudott tőle a pópa megszabadulni.~
16     2,  7|           hozzá három burdzsellája. Alig indultak el a hajók a vár
17     3,  3|            Ennek elég lett téve.~De alig nyelhette le a betevő májgombóclevest,
18     3,  6|             asszonyok kiváltképpen.~Alig csillapult el a hazafias
19     4,  5|              meg jeges borogatásra.~Alig várta az előadást. Kitűnően
20     4,  6|      készítsen.~Helyesen számított. Alig harangozták el a kastélytoronyban
21     4,  6|          Sürgős lehetett az útja.~– Alig ismertem rá, olyan feldúlt
22     4,  8|           rá – folytatá Negrotin. – Alig hat esztendeje, hogy Magyarországon