Szakasz,  Fezejet

 1     1,  1|         is. Övék maradt az utolsó szó. Egy elkésett ágyúteke megölte
 2     1,  5|         engemet? Tudod, miről van szó?~– Tudom. Nem az új haditervről,
 3     1,  6|          csak disznóölésről volna szó. Szekeret befogatni, szamarakat
 4     1,  7|         már Natália nem hagyhatta szó nélkül.~– Ugyan, édes bácsi,
 5     2,  1|     Tihamér, akinek ez egészen új szó volt.~– Hát igen; papirosból
 6     2,  4|          a fegyvert.~– Ez már úri szó! – mondá Klapka, elolvasva
 7     2,  4|        amerre látnak. Arról tehát szó sem lehet, hogy Klapka,
 8     2,  5|        Alig esett közöttük valami szó. Tihamér különösen kedvetlen
 9     2,  5|           egy örökkévalóság.~Ez a szó jólesett Natáliának.~– Azalatt
10     2,  9|       áldozatkészségnek, azt ez a szó fejezi ki: „és pénzt!”~Pénz
11     3,  2| Rákóczi-féle emlékek is láthatók. Szó volt róla, hogy a múzeum
12     3,  3|            A hazáról nem volt már szó: csak az „én”-ről.~Mi lesz „
13     3,  4|      legyen miből. Vivant!” Kevés szó volt, de sokatmondó.~Az
14     3,  6|        falásra, azon túl szabad a szó.~Natália bámult ezen az
15     3,  6|            hogy egyetlenegy tatár szó sem volt sem az egyik, sem
16     3,  6|           fülébe, ami varázserejű szó lehetett, mert az írnok
17     4,  2|  indítványát. Arról levén ugyanis szó, hogy a helybeli görög templom,
18     4,  5|         feleségnek semmi szava.~A szó ugyan nem maradt el, de
19     4,  5|        velük a dolgot.~Arról volt szó, hogy Lucile kisasszony
20     4,  8|        útjára?~Ez már nagyon erős szó volt. Tihamér hevesen talpra
21     4,  8|            A lugasokból egy durva szó hangzott fel, amelyben Natália