Szakasz,  Fezejet

 1     3,  7|      uradalom jószágigazgatóját.~Schwalbe úr (ez volt a rendőrbiztos
 2     3,  7|        volna ezt a fohászkérdést Schwalbe úr, azok bármelyike azt
 3     3,  7|    nagyon természetes – helyeslé Schwalbe úr. Aztán egy kis ideig
 4     3,  7|   nichtig”. Kérem, vezessen oda.~Schwalbe úr aztán Negrotinnal felment
 5     3,  7|        voltak az üres szobákban.~Schwalbe úr halkan, súgva mondá Negrotinnak:~–
 6     3,  7|       kukorica eltoloncozásában. Schwalbe úr még egy ügyet kívánt
 7     3,  7|        mondá:~– Herein.~Belépett Schwalbe úr, plén parádban, kard
 8     3,  7|   Bocsánatot kell kérnem – mondá Schwalbe úr –, hogy egy hivatalos
 9     3,  7|       megadott várőrséggel.~Erre Schwalbe úr mosolyogva vont arccal
10     3,  7|    egészséges volt. A vacsoránál Schwalbe úr igen szívesen látott
11     3,  7|       nyavalyatörős!” (Tihamér). Schwalbe úr lesütötte a fejét, és
12     3,  7| negyedikkel pedig megajándékozta Schwalbe urat.~A rendőrfőnök fölötte
13     3,  7|          egészen meg volt nyerve Schwalbe úr részére; hisz ez egy
14     4,  2|      tetszett Natáliának.~Ezután Schwalbe úr, a rendőrfőnök jutott
15     4,  2|    mindenki nevetett rajta. Csak Schwalbe úr, a rendőrfőnök tartotta
16     4,  9| helységben. A főparancsnokságnál Schwalbe úr azzal igazolta ez eljárását,