bold = Main text
Szakasz, Fezejet grey = Comment text
1 1, 1 | kiáltá oroszul. – Majd én mutatom meg nektek, hogyan
2 1, 2 | dús lakoma.~– De biz az én hadnagyom szemeit nem vájjátok
3 1, 2 | Kohanyicska! Tedd meg az én kedvemért, lövess egy kartácsot
4 1, 2 | fosztogatja.~– Megteszem én, ha adsz egy csókot, Katka –
5 1, 3 | Madonnám, hallgasd meg az én könyörgésemet! Őrizd meg
6 1, 3 | könyörgésemet! Őrizd meg az én drága egyetlenemet! Takard
7 1, 3 | kell.~– Ki gondolna most az én nyomorult testemmel? Bár
8 1, 3 | lehet! – kiált a leány. – Én láttam, amint a Szűz Mária
9 1, 3 | hullott, s feltámasztotta. Én láttam, ez igaz!~Az öregasszonyt
10 1, 3 | Nem igaz! Az lehetetlen!~– Én láttam, közel hozzám, amint
11 1, 3 | Nem tudtad megvédni?~– Én megöltem a gyilkosát; de
12 1, 3 | hová hurcolta a paripája. Én fel fogom őt keresni. Én
13 1, 3 | Én fel fogom őt keresni. Én visszalehelem belé a lelket.
14 1, 3 | visszalehelem belé a lelket. Én tudom, hogy ő nem halt meg.
15 1, 3 | hadnagy tetemétől.~– Biz az én hadnagyomat nem kaparjátok
16 1, 4 | részt a haditanácsban.~– Én? Haditanácsban? Hisz én
17 1, 4 | Én? Haditanácsban? Hisz én csak egy közönséges haudegen
18 1, 4 | cernírozó körseregét. Most az én tervem az volna, hogy felhasználva
19 1, 4 | dilettánsok, condottiérik vagytok. Én értek a stratégiához. Szétforgácsolt
20 1, 4 | Mármost hát hallgasd meg az én haditervemet – szólt, poharát
21 1, 4 | már neked is részed lesz. Én amondó vagyok, hogy ha most
22 1, 4 | hát erre ajánlkozik az én tervem – mondá a főpap. –
23 1, 4 | tervem – mondá a főpap. – Én a magam parádés hintajával
24 1, 4 | öltöztetve a menyasszonyát, az én Natália húgomat meg a markotányos
25 1, 5 | Tréfáljatok a bolondokkal! Én katonának álltam közétek,
26 1, 5 | prelátustok, bízzátok arra. Én nem komédiázok. Nem szállok
27 1, 5 | felelhette volna a főpapnak: „Én elvállalom az üzenetvivést,
28 1, 5 | annak a módját énreám. Ha én a lovam hátán ülök, a pusztákat
29 1, 5 | vagy.~– Nem, édes fiam, én nem vagyok se nagy hazafi,
30 1, 5 | költésében különösen kitűnik az én kedves fiacskám, a Natália
31 1, 5 | mégoly vitézül küzd is. Én előre látom a végzetet.
32 1, 5 | Hogy Natália húgommal, az én szemem fényével mi történik,
33 1, 5 | kigyógyítani. Ez mind az én dolgom.~– Azért, mert derék
34 1, 5 | szakasza volt.~– Itt van az én egész vagyonom, amit sok
35 1, 5 | megtakarítottam. Ezt szántam az én Natália húgomnak menyasszonyi
36 1, 5 | keveredik?~– Jobban ismerem én azt. A Rotschild báró csak
37 1, 5 | vagyona a húgomnak. Ezt én most mind teneked adom által.
38 1, 6 | húgomhoz – mondá neki –, én parancsolom. A fogadalmi
39 1, 6 | fogadalmi böjt napja elmúlt. Én felszabadítom, hogy egyék.
40 1, 6 | tátongó sebbel a koponyáján. (Én láttam azt a sebet, amikor
41 1, 6 | csontszilánkokat szedtek ki belőle, én hallottam azt a sebesültet
42 1, 6 | elfeledte homlokán a lyukat.~– Én szaladok.~– Szaladsz a pokolba! –
43 1, 6 | Peliadesz Akhillesz.~– De én nem tudok rácul.~– Görög
44 1, 6 | vállalkozóbb kedvében volt.~– Én tudok valami keveset.~–
45 1, 6 | kell megijedni. Kifigurázom én a németet, hogy a falnak
46 1, 6 | hogy a falnak szalad. Tudom én, hogyan kell a szőke hajat
47 1, 6 | cigányok lehúzták. Most én olcsón felvásárlom tőlük
48 1, 6 | kettőt letette az asztalra.~– Én megfizetek a vendéglátásért
49 1, 6 | cseresznyéd is van. Hocide, majd én leszedem.~S elkezdett tettlegeskedni
50 1, 6 | Jóska?~– Hát persze, hogy én vagyok.~Azzal összeölelkeztek.
51 1, 6 | nagy csodálkozással.~– Az én kedves Natáliám, menyasszonyom –
52 1, 6 | jó pajtását Tihamér.~– Az én kedves Jóska cimborám, akiről
53 1, 6 | kedves Jóska cimborám, akiről én magának annyi jót beszéltem.
54 1, 6 | volt egy szava hozzá.~– Én azonban nem bírom kitalálni,
55 1, 6 | folytán, hogy miért mondtam én azt, hogy ha sietnek, nem
56 1, 6 | ne igazítsák.~– Mit? Az én szolgáim? Hát az a lovas
57 1, 6 | hozzányúlna-e, elárulná-e érte az én szolgám a mi lengyelünket?~
58 1, 7 | van szükség, itt vagyok én – ajánlkozott a Katona Katka.
59 1, 7 | semmit.~– Nem! Nem! Abba én nem egyezem! – tiltakozék
60 1, 7 | Elszörnyedt rajta.~– Micsoda? Hogy én ebbe a verembe lemásszak?
61 1, 7 | lemásszak? De, Isten uccse, én nem engedem magamat elevenen
62 1, 7 | Lázár meg dögöljön le ide az én vackomba az eresz alá: ne
63 1, 7 | nótát énekelni?~– Tudok biz én.~Azzal fogta a szénahányó
64 1, 7 | az most, mint a tök, míg én föl nem keltem.~– De édes
65 1, 7 | Száz meg százszor voltam én már ilyen dologban. Csigavér!~–
66 1, 7 | volna a sebbe szivárogni. Ha én ezzel az árvacsalánnal a
67 1, 7 | nénémasszony, hogy lehet az, hogy én ezen az egész gazdaságon
68 1, 7 | lesz jó a muszkának. Az én dinnyéimtől több muszka
69 1, 7 | kell adni, majd elbánok én vele. Megtisztítom, meg
70 1, 7 | meg is sütöm. Sütöttem én már zsibát eleget. Én csinálok
71 1, 7 | Sütöttem én már zsibát eleget. Én csinálok itt mindent. Csak
72 1, 7 | közbe csak dünnyögött.~– Biz én nem is tudom, miért kell
73 1, 7 | Micsoda nyámnyila ember! Én a szájáról ítélek meg minden
74 1, 7 | tovább okoskodott.~– Hát én nem látok se a szívekbe,
75 1, 7 | sajnálnám a szekeret. Hej, csak én az én Pluto lovamtól meg
76 1, 7 | szekeret. Hej, csak én az én Pluto lovamtól meg ne váltam
77 1, 7 | a hőse a harcnak.~– Nem én voltam – mondá Negrotin. –
78 1, 7 | mi kerültünk Tihamérral. Én érdemetlen babérokat viselni
79 1, 7 | ellenparancsot adott ezzel a szóval: „Én nem fogom az ulánusaimat
80 1, 7 | föláldozni”. Így kerültem én a magam svadronyával a csatába.
81 1, 7 | után hozzátette:~– Csak én annak a Dembinszkynek egy
82 1, 8 | elhurcolták a szerezsánok?~– Én nem láttam, mert én kinn
83 1, 8 | szerezsánok?~– Én nem láttam, mert én kinn maradtam a szekérnél
84 1, 8 | verték?~– Kérem alássan, én féltemben azt gondoltam,
85 1, 8 | az üldözött népéről. Majd én fogok parancsolni mindenkinek.
86 1, 8 | eldugta.~– Eldugta? Hová?~– Ha én azt tudnám. Elásta valahová.~
87 2, 1 | kardot meglátta:~– Ez az én kardom! Az én drága kardom!~
88 2, 1 | meglátta:~– Ez az én kardom! Az én drága kardom!~Nem kérdezte,
89 2, 1 | Negrotin derekát.~– Ezt én adom tiszteletből a vitéz
90 2, 1 | kacagva, üvöltve: „Pluto! Az én Plutóm!”, s aztán két karjával
91 2, 1 | szép hölgygárderób van az én birtokomban.~Natália felsikoltott
92 2, 1 | meglepetésében.~– Hisz ezek mind az én ruháim!~Rájuk ismert. Ezeknek
93 2, 1 | Tózsó bácsi?~– Hát azt én a kisasszonynak el nem mondom;
94 2, 1 | püspök hintaján, érkeztem meg én a csapatommal a főpap kastélyába,
95 2, 1 | történt, azt a Tózsó tudja.~– Én csak a kótyavetyére kerültem
96 2, 1 | jelentkezett. Történetesen én voltam kéznél. Jó barátom
97 2, 1 | mindent abban az árban, amint én magam vettem.~Ezért a szóért
98 2, 1 | most érnek valamit.~– Csak én azt a pénzt a kezembe kaphassam! –
99 2, 1 | lelkesülten Tihamér – majd tudom én azt fruktifikálni!~Negrotin
100 2, 2 | megtörve a kenyeret: „Ez az én testem! Így cselekedjetek,
101 2, 2 | Így cselekedjetek, ahogy én cselekszem!”, s mind valamennyien,
102 2, 2 | gyalázatos halál között! Én a fekete kéz ítélete ellen
103 2, 2 | bajtársak között: „Ez az én testem”. Mindenki sietett
104 2, 4 | menyasszonyával beszállásolni az én védencem, Lippay Tihamér.~–
105 2, 4 | markotányosné, akkor az én házamban meg nem maradhat!~
106 2, 4 | Kedves asszonynéném, én ennek a nőnek köszönhetem,
107 2, 4 | sebemből felgyógyultam. Én őneki holtig becsülője vagyok.~–
108 2, 4 | akit a csatában levágott. Én vettem meg tőle tizenkét
109 2, 4 | urasági fogatokat.~– Az én fogatomat is? – kiáltá fel
110 2, 4 | mondá a szerkesztő.~– Az én házam tetejét is? – szörnyűködék
111 2, 4 | a nagy rémülettől:~– Az én házam! – hebegé. – Everlaszting-bombától!~
112 2, 4 | Nagyságos asszonyom! Én tudnék a nagyságod házára
113 2, 4 | tréfák folytatása.~– De én a házamat nem adom ám olcsón –
114 2, 4 | vagyok hatalmazva.~– Akkor én azt elfogadom. Ugye, leányaim?~
115 2, 4 | tollat.~– Mit csináljak én ezzel?~– Írd alá a nevedet.
116 2, 5 | találtam, mint ti. Hja, én Illés próféta tüzes szekerén
117 2, 5 | Nono, majd megrövidítem én ezt a te örömödet. Hát most
118 2, 5 | városból. Tudok mindent. – Én nem fogom kihirdetni az
119 2, 5 | ujját az orra előtt.~– Tudom én jól, hogy mi az én papi
120 2, 5 | Tudom én jól, hogy mi az én papi kötelességem. Ha házasulandó
121 2, 5 | aztán kopulálom őket. Ez az én kötelességem rendes halandó
122 2, 5 | dicsérte.~– Mondhatom, hogy én már sok derék komédiást
123 2, 5 | atyám.~– No, majd leszek én neked még tragédiás is.~
124 2, 5 | dolgotokra – mondá a pópa. – Én majd gondoskodom a násznagyokról.
125 2, 5 | kitalálhatod, hogy ez az én komáromi installációm nem
126 2, 5 | lett a hozomány? – Mikor én a turai püspöki kastélyból
127 2, 5 | híresztelték el felőlem, hogy én sinkófáltam el a püspök
128 2, 5 | hogy a püspök pénzét nem én vittem el magammal. Tetted
129 2, 5 | tudott rá mit mondani.~– Én ugyan nem azt tettem volna
130 2, 6 | kecskeméti diákok voltak.~– Én huszártiszt vagyok a Károlyiaknál.~–
131 2, 6 | vagyok a Károlyiaknál.~– Én pedig auditor hadnagy a
132 2, 6 | annak a tohuvabohunak; majd én rövidebb úton bejuttatlak
133 2, 6 | hozott össze. Jöjjetek velem, én bevezetlek előbb az ezredesnéhez.
134 2, 6 | bejárásod van?~– Hogyne! Én vagyok a nyelvmestere: velencei
135 2, 6 | tanyázott. Magam szedtem én azt tegnap a nagy hajcihő
136 2, 6 | nekem semmi közöm hozzá; én hadbíró vagyok; ráértem
137 2, 6 | azs ezsredeshez, itt azs én sobámon kerestül. Mi Natáliával
138 2, 6 | napján. Addig nálam marad. Én lesek neki a mamája. Ezs
139 2, 6 | Rév-Komárom! 1849. augusztus 4-én.”~Leírta ön?… Olvassa fel!…
140 2, 6 | persze hogy gyalogság.~– De én huszártiszt vagyok.~– Nekünk
141 2, 6 | De esedezem alássan, én még sebesült rováson vagyok.~–
142 2, 6 | Aztán nem azért jöttem én kegyelmességedhez, hanem
143 2, 6 | Krucitürkenmaleficszapperment! Én tehettem, mert ezredes vagyok,
144 2, 6 | menyasszonyát pártoltjának, én felfogadom önt galoppinomnak.~…
145 2, 6 | annyi pénzsed, van hitel, én jótállok érted – mondá Angiolina. –
146 2, 6 | meglepetve.~– Hogyan? Ő azs én galambjaimnak a gazsdája.~
147 2, 6 | csepp esze. Nem adtam el én a fákat magyar bankóért.~–
148 2, 6 | ezer forint. No, már aztán én nem érdemelném, hogy Deucalion
149 2, 6 | fő-fizetőmester is meg van elégedve, én is meg vagyok elégedve,
150 2, 6 | Tihamér felé hárítá:~– Ezt én teneked adom!~Amit Tihamér
151 2, 6 | sugallatából azt mondá:~– Én pedig ebből tíz aranyat
152 2, 6 | áldomásoznunk ősi szokás szerint. Én ezennel meghívom az egész
153 2, 6 | akar velök közölni.~– Majd én azsoknál érdekesebbeket
154 2, 6 | Angiolina.~– Nem elég?~– Akkor én többel solgálhatok. – Azzal
155 2, 6 | avatkozott be.~– Be is tanítom én őket. Értek én ahhoz.~–
156 2, 6 | is tanítom én őket. Értek én ahhoz.~– No, még ez hibázott
157 2, 7 | lelkesedésében.~– Mit csináljak én ezzel a szűrös, gatyás népfölkeléssel?~–
158 2, 7 | fogja vonni a rendeletet, én állok jót róla. Most menjenek
159 2, 7 | vezérszónoknő.~– Nem fogják. Én mondom.~– Akkor hát éljen
160 2, 7 | engemet arra rábírni, hogy én a rendeletemet visszavonjam?~–
161 2, 7 | Hamarább.~– Szeretnék én annak a szeme közé nézni.~–
162 2, 7 | kis ezermester!~– Igenis, én vagyok.~– Hát maga akar
163 2, 7 | előállítani két hét alatt?~– Én és a consorsaim.~– A kabátja
164 2, 7 | Toldi, a János; mert az én derekamat nem törte be senki;
165 2, 7 | Vácra és vissza.~– Az az én dolgom lesz – mondá az ezredes.~
166 2, 8 | Folytatta a leckéztetést.~– Én és azok a hidegfejű kereskedők,
167 2, 8 | ugorj mindjárt le innen az én szekeremből. Még nem esküdtél
168 2, 8 | Csináld vissza a házasságot. Én jótállok róla, hogy a kockára
169 2, 8 | Tózsócskám. Dehogy ugrom én el. Elveszem én a Natáliámat,
170 2, 8 | Dehogy ugrom én el. Elveszem én a Natáliámat, ha egy szál
171 2, 8 | lesz – rebegé Natália. – Én pénteken nem esküszöm.~–
172 2, 8 | Veszteségünk bizonyos.”~– Hát én ezst a ross hírt holnapig
173 2, 8 | kenetteljes hangon mondta:~– Én nem fogadok el stóla fejében
174 2, 8 | volt valami mondókája.~– Az én igen kedves barátom, Tihamér,
175 2, 8 | az atyai csókért, amelyet én bájos menyasszonyától stólaképpen
176 2, 9 | Barátom! Pap ide, pap oda! Én nem hiszek már a szenteknek
177 2, 9 | váltani komáromi bankókra. Én nem értek a pénzmanipulációhoz;
178 2, 9 | Tózsó elé.~– Számláld meg.~– Én? Dehogy számlálom! Amire
179 2, 11 | Leszolgáltunk érte!~– Akkor én átadlak benneteket a haditörvényszéknek.~
180 2, 11 | felfogja. Van operngukkered? Én elhozstam a magamét.~Natália
181 2, 11 | az ítéletet végrehajtják. Én azt gondoltam, ez csak ráijesztés
182 2, 11 | engem! Nem térdepelek le! Én kálvinista vagyok.~Azzal
183 2, 12 | válaszokat kap rá.~„Mit tudom én? Azt nem kötik az én orromra.”~
184 2, 12 | tudom én? Azt nem kötik az én orromra.”~Iszakovról kérdezik.~„
185 2, 12 | lövészek is meghallhassák.~„Az én nevem Weissenberg Henrik.”~„
186 2, 13 | koholtatik titokban, melybe én nem vagyok beavatva. Nem
187 2, 13 | és könnyeivel áztatá.~– Én szolgálatot akartam tenni
188 2, 13 | szolgálatomért, hogy az én szegény férjemet, Lippay
189 2, 13 | levélpapírra ezt írta:~– Én, Klapka György, a komáromi
190 2, 14 | írás?~– Minek? Elég, ha én beírom az üzleti jegyzőkönyvembe.
191 2, 14 | csak, ne dúlj-fúlj! Mikor én a bankóégetés után fölmentem
192 2, 14 | akkor légy te a szamár, majd én leszek az akasztófa, s eltűnök
193 2, 14 | eltűnök vele.~– Tűnnél ám, ha én eresztenélek, de én most
194 2, 14 | ha én eresztenélek, de én most viszlek nyakadnál fogva
195 2, 14 | segíthetsz rajtuk vele. Én nem szöktem el evvel a pénzzel!
196 2, 14 | szöktem el evvel a pénzzel! Én szamár!~Negrotin elzárta
197 2, 14 | dicsekedő hős, poéta! De én még mindig nem teszek le
198 2, 15 | csak nem hagyhatom azs én kedves galambjaimat azs
199 2, 15 | előtt. – Nem ő a bűnös: én vagyok az, amiért nem tudom
200 2, 15 | Itt van a keze írása: „Én, Klapka György, a komáromi
201 2, 15 | bocsátani, amit ma vétett, én is megbocsátom.~Natália
202 3, 1 | korszakról feljegyezve. Az én sokat megért fejem tartogatja
203 3, 2 | időt, amit mi átéltünk, én és még néhány egykorú vén
204 3, 2(3)| a múzeumnak. De amint az én direktorom ezt a nevet meghallotta,
205 3, 3 | nem volt már szó: csak az „én”-ről.~Mi lesz „én”-velem?~
206 3, 3 | csak az „én”-ről.~Mi lesz „én”-velem?~A fegyverlerakást
207 3, 3 | kell engemet félteni. Tudok én minden nemzetnek a nyelvén
208 3, 3 | A felesége pénze volt.~– Én azt tanácsolnám tinektek –
209 3, 3 | lipovai kastélyba; hadd menjek én oda elébb mindent rendbe
210 3, 3 | hazamegyünk egyenesen Lipovára, az én ősi kastélyomba. Hogy fog
211 3, 3 | kastélyomba. Hogy fog bámulni az én kis zsenácskám, ha azt meglátja!
212 3, 3 | ha azt meglátja! Mikor az én apám (Isten nyugtassa meg)
213 3, 3 | temetésén sem lehettem otthon. Én akkor a római sáncokat ostromoltam.
214 3, 3 | az ősi kastélyban.~– Az én tervem szerint egy napot,
215 3, 3 | tárcájából a maga igazait.~– Én komáromi kapituláns tiszt
216 3, 3 | megtiltatott.~– Ezt a rendeletet én nem olvastam.~– Pedig olvashatta
217 3, 3 | pap vállalta a dolgot.~– Én vagyok Aramics Cyrill.~–
218 3, 3 | helyet foglalni?~– Köszönöm, én nem látogatni vagyok itt,
219 3, 3 | igazát.~– Kérem, amióta én a Katalin leányasszonyt
220 3, 3 | ribillió! No megállj! Majd adok én nektek kutyaporciót. Bank
221 3, 4 | No, már itt kezdődik az én domíniumom – mondá Tihamér.
222 3, 4 | őket.~– De lánchordtát! Én nem lakom egy házban dögbőrökkel!~–
223 3, 4 | abrak.~– De uccsegéljen, az én lovam nem viszi a makukát.~–
224 3, 4 | Katka is vele futott.~– Én ebben a házban nem maradok!~
225 3, 4 | ugyanezt Hruszkay úrnak:~– Én ebben a piszokfészekben
226 3, 4 | faluba, egy parasztházba! Itt én nem maradok.~A tiszttartó
227 3, 4 | tiszttartó lakás, lesznek az én vendégeim, amíg kastélyt
228 3, 4 | velük. Ezt tessék rám bízni. Én kérek ötezer forintot, Csunkó
229 3, 5 | Hallja maga, Hruszkay, én itt dezolátus állapotokat
230 3, 5 | radikális intézkedés kell. Én jószágigazgatót szerződtettem
231 3, 5 | rektifikálok. Ad amussim. Nevettem én azt a sok irkafirkát, rubrikázást,
232 3, 5 | Cyrill? Jaj, de kedves név! Én nagyon szeretem a papokat.
233 3, 5 | értek hozzá.~– No, majd én megtanítalak rá.~Natália
234 3, 5 | gyanúsítás ellen.~– Ah, az én férjem nem olyan ember!~–
235 3, 5 | férj a világon. Ismerem én az uradat kívül-belül. Ez
236 3, 5 | szám, nem fáj fejem. Tudom én, hogy mire képesek a huszárkapitányok.
237 3, 5 | hírnek szárnyai vannak. Tudok én már mindent. Azt a monostori
238 3, 5 | nagyot kacsintunk. Ha te úgy, én is úgy.~– De kérlek! Itt
239 3, 5 | nagyot nevetett.~– Ismerem én jól a magam fajtáját. Mind
240 3, 5 | hatalmad van az urad fölött. Az én totyakos salabakterem engem
241 3, 6 | védelmezte magát, mikor én leszóltam.~– Hát már leszólt
242 3, 6 | férfiak jobbak vagyunk; én nem fogok sem kegyednek
243 3, 6 | azt már énrólam mind. Az én dolgom a vétkezés, az övé
244 3, 6 | hogy valamennyi olyan, mint én.~– No, de majd ha egyszer
245 3, 6 | legalább druszák vagyunk, mert én is tímár vagyok.~Natália
246 3, 6 | úrnak.~– Állok elébe.~– Én is csudákat várok a magyarok
247 3, 6 | Uraim! – szólt Lyubissza. – Én egy hibát akarok helyrehozni,
248 3, 6 | szeretett hitvesét befoglalni. Én tehát poharamat emelem annak
249 3, 6 | Van még másik haza! Mikor én odakinn jártam Tatárországban,
250 3, 6 | kotyogj, Rubi! Elmondom én rendén. Körös-körül gazdag
251 3, 6 | Attila apánk idejében. Azért én Vaskarú fejdelemre emelem
252 3, 6 | Létánia fog lenni. Héj, az én rózsám a barát, Tartja a
253 3, 6 | korhelylevest el nem költötték. Én hiába nem csináltattam a
254 3, 7 | hogy kerül a zsandárság az én kastélyomba?~– Kivették,
255 3, 7 | szívelek a házamban. Az én telkem nemesi kúria!~– Elvitte
256 3, 7 | március tizenötödike!~– Én inkább felgyújtom a kastélyomat,
257 3, 7 | szolgáltatni puskáikat, én remonstráltam, hogy ezáltal
258 3, 7 | megszólalt. („Még beszéli is az én szájammal!”)~– Dobre ráno,
259 3, 7 | elbánik patkányokkal az én Bokszi kutyám: kipusztítom
260 3, 7 | látnak.~– Köszönöm. Nem érek én arra. A hajdúm majd megfőzi
261 3, 7 | magamat bemutatnom. Tudom én, hogy mi a regula.~– Ti
262 3, 7 | dobni innen.~– Majd elvégzem én velük a dolgot.~Azzal Negrotin
263 3, 7 | kísértettanyába nem kerültem. Én ide küldöm előre a hivatalos
264 3, 7 | betörési eset ismétlődjék, én felkérem a tisztelt rendőrséget,
265 3, 7 | bizalmasan közlök önnel valamit. Én ma korán reggel egy denunciáló
266 3, 7 | egész kukoricát.~– Teszek én egy ajánlatot. Öt rendőr
267 3, 7 | hatodik áll strázsán. Hát én felajánlok fejenkint két
268 3, 7 | arcot csinált.~– Biztos úr. Én érzem felelősségem egész
269 3, 7 | ha önök meg nem vetik, én felajánlom, hogy amit az
270 3, 7 | felajánlom, hogy amit az én szakácsom nekem készíteni
271 3, 7 | hogy „hozott Isten”.~– Én itt nem maradok! Megyek
272 3, 7 | tiszteletet szedje fel, amit én teszek neki.~Natália összetett
273 3, 7 | tartalma.~– No, de ez infámia! Én komáromi kapituláns tiszt
274 3, 7 | Tihamér, útját állva. – Én ez ellen protestálok. Ez
275 3, 7 | esetleges besorozás alól. Én is kaptam hasonló idézőlevelet.
276 3, 7 | Borjút és mangalétát! Én, Lippay Tihamér! Inkább
277 3, 7 | a káplár parancsolja.~– Én! Inkább főbe lövöm magamat.~–
278 3, 7 | tanácsot, segítsen rajtunk!~– Én adhatok tanácsot. Csak legyen,
279 3, 7 | Üsse part! Hát mi legyen?~– Én bizony itthon maradnék az
280 3, 7 | puskaporuk, csak nekem szóljanak, én szolgálhatok vele.~Tihamér
281 3, 8 | mi az? Nem tudja? Szamár! Én sem tudom.~– A szeszfőzőt
282 3, 8 | gyütt be soha.~– Azonban én kérdezhetném tiszttartó
283 3, 8 | tudja ezen segíteni?~– Hát én majd találok olyan embert,
284 3, 8 | pénzre nem nézünk. Ez az én gondom.~– Akkor te, kedves
285 3, 9 | Meg akarja magát ölni. Én is egészen ideges vagyok
286 3, 10 | Rotschildot bankrottá tenne!~– Én ezt az embert elcsapom!
287 3, 10 | Hruszkay úr dörmögött:~– Ha én tiszttartó nem vónám, vizslakutya
288 3, 11 | Vakmerő szóval mondá meg:~– Én nem imádkozom!~Rettenetes
289 4, 1 | Nincs olyan röntgensugár.~– Én nem értem, hogy mi leli
290 4, 1 | elintézése végett).~– Hát én fel fogom önt róla világosítani.
291 4, 1 | felindulva kiálta fel: – Az én feleségem!~– Minden kétségen
292 4, 2 | A báró úr megbízásából én fogom e tanácskozást elnökül
293 4, 2 | székre.~Aramics rákezdé:~– Én tehát, hogy irányt adjak
294 4, 2 | célra használtassék fel, én azt az ajánlatot teszem,
295 4, 2 | ellenszenvével ütközött össze.~– Nem! Én akkor itt nem maradok, ha
296 4, 2 | Bélpoklosokat, ördöngöseket én magam köré nem gyűjtök.~–
297 4, 2 | rendőrfőnök jutott szóhoz:~– Én azt ajánlanám, hogy ezt
298 4, 2 | köhintett, és így szólt:~– Már én csak azt mondom, hogy Lipován
299 4, 2 | odaépítette görög templomot. Hát én azt mondanám, hogy szekuráltassa
300 4, 2 | tisztázni:~– Hiszen nem vagyok én olyan goromba. Nem gondolom
301 4, 2 | olyan goromba. Nem gondolom én, hogy mink magunk gyújtsuk
302 4, 2 | hölgyek felé, így szólt:~– Én egy szóval kimondom, hogy
303 4, 2 | piktor is felszólalt.~– Én elvállalom az épületnek
304 4, 2 | nyugtalankodni, méltóságos asszonyom. Én buddhista vagyok, s nem
305 4, 2(1)| azzal vádoltassam, hogy én itt most a legvakmerőbb
306 4, 2(1)| mondanom ez alkalommal, hogy én magam is részt vettem egy
307 4, 2 | nagyon meleg van.~– És én ezekkel a hölgyekkel mindennap
308 4, 2 | ültem az asztalomnál!~– Azt én is megtettem.~– És nézted,
309 4, 3 | szól oda:~– Ilyen van az én tiszttartónémnak is. Az
310 4, 3 | kápolnája és udvari káplánja.~– Én biz az égi jókról gondoskodást
311 4, 4 | rajta. „Ezt majd elintézem én a feleségemmel, ez a mi
312 4, 4 | Valamit mondok neked. Én lemondok az uradalom jószágigazgatásáról.~–
313 4, 4 | csizmadia szőlőjét.~– Nohát, én ráfizetek az elugrott birtokra,
314 4, 4 | csak teteje nincs.~– Majd én befödetem.~– Hát már most
315 4, 4 | jöttem; kértél, hoztam. Én vagyok a kincset adó Isten,
316 4, 4 | vagyok a kincset adó Isten, én vagyok a halálhozó angyal.”~
317 4, 4 | nyitját kell még megtalálni. Én már vettem tevékeny részt
318 4, 4 | Akkor utánanézhetünk. Én a tárcámban hordom a sorsjegyek
319 4, 5 | ha akarod és megengeded, én adhatok neked ebben a kényes
320 4, 5 | asszonynak a bajadérral!~– Én ahhoz nem tudok. Ki tanít
321 4, 5 | engemet arra?~– Itt vagyok én. Hát hiába lettem volna
322 4, 5 | Lucile kisasszonynak.~– Én ezt a gyűrűt az ujjára fogom
323 4, 5 | eljátssza a Bráma és bajadért az én lipovai kastélyom színpadán.~–
324 4, 5 | úgy, hogy a végjelenetnél én magam legyek ott a Bráma
325 4, 5 | jegyzé meg elmésen Tihamér. – Én sohasem hallottam őket migrénről
326 4, 5 | felhúztam, magához szorított; s én abban az őrjöngésben egy
327 4, 5 | fidélisen.~– Okosan teszik, majd én gondoskodom mindenről.~Az
328 4, 5 | Azt szeretném tudni, hogy én vagyok-e a bolond, vagy
329 4, 5 | tenyerével.~– Hiszen te sejted az én dolgomat. No gyere, üljünk
330 4, 5 | útiköpenyét; megyünk a hölgyekért, én hozatom magam után a főkertésszel
331 4, 5 | teljesen útnak öltözve. Én az anciennitás elvének hódolva,
332 4, 5 | ez volt a búcsúcsókja. Én egész elragadtatással kaptam
333 4, 5 | rubintokkal körítve. Holott az én gyűrűm, amit a bajadér ujjára
334 4, 5 | fehér kétoldalt?~– Hagyj az én arcomnak békét! Részeg vagy,
335 4, 5 | pillantok meg az ujján? Azt az én rubintos gyűrűmet a gyémántfoglalattal,
336 4, 5 | gyémántfoglalattal, amit én tegnapi eksztázisomban a
337 4, 5 | rózsalevélfoltot a nyakán, ami az én forró csókomnak a nyoma.~
338 4, 5 | szobában.~– Ördög és pokol, hát én a saját feleségemnek adtam
339 4, 5 | hátulját ütötte az öklével.~– Én ló, én szamár!~– Nohát,
340 4, 5 | ütötte az öklével.~– Én ló, én szamár!~– Nohát, mit sírsz,
341 4, 6 | kiengesztelhetetlen csúfság.”~A kétféle „én” szava közül ki választ?
342 4, 6 | Majd megtudod tőle magától. Én most menekülök innen a villásreggeli
343 4, 6 | osztalékot adott át, amiből én a magam asszonyi eszével
344 4, 6 | az óhajtásom támadt, hogy én szeretnék ezekre az én részvényeimre
345 4, 6 | hogy én szeretnék ezekre az én részvényeimre százezer forintot
346 4, 6 | régi Natália, a védszent. Én azóta végiggondoltam a helyzeten,
347 4, 6 | félrefordítá fejét.~– Azt én nem mondhatom el. Semmit
348 4, 6 | Kitől hallottam volna? Én sehova sem járok, s kémeket
349 4, 6 | történik?~– Lyubissza.~– Én azzal a nővel szóba nem
350 4, 6 | ön öltözve?” – kérdezém én elbámulva. Csak akkor vette
351 4, 6 | mélyebb egy ujjnyival?” Én odaléptem hozzá, s megsimogattam
352 4, 6 | Bocsáss meg! Bocsáss meg!”~– Én fölemeltem a földről, s
353 4, 6 | Semmi sem az enyim többé!” Én megragadtam a kezét: „Arról
354 4, 6 | drágám, ó, te őrangyalom! Én odaültem mellé. „Mondj el
355 4, 6 | mellé. „Mondj el mindent, én meghallgatom, bármilyen
356 4, 6 | Nagy veszteségeim voltak, s én erőszakolni akartam a szerencsét.
357 4, 6 | lőjem magamat!” Most már én fakadtam sírva. „Nem! Nem!
358 4, 6 | fittyet vetett: „Az semmi. Az én kiegyenlítendő adósságom
359 4, 6 | szolgálhatok kegyednek a tervemmel. Én azt, hogy Tihamér a mostani
360 4, 6 | szerzetesi fogadalmat tett. Én meg akarom gátolni Tihamért,
361 4, 6 | föltételem, hogy magát az én gondnokságom alá helyezze.
362 4, 6 | gondnokságom alá helyezze. Én a birtokai jövedelmeit úgy
363 4, 6 | versenytársaknak.~– Ezt én régen mondom Tihamérnak.~–
364 4, 6 | mind a négy kikötést.~– De én aztán azoknak a szigorú
365 4, 6 | Ez igaz.~– Azért kívánom én, hogy maga Tihamér jöjjön
366 4, 6 | csak inteni tudok. Tehát én arra kérem önt, báróné,
367 4, 7 | arra kérem önt, hogy amíg én mostani utamból vissza nem
368 4, 7 | barátom?~– Láttad, hogy én már megáldoztam. Leszámoltam
369 4, 7 | lehetetlen. Tudod jól, hogy én az ő egész vagyonát elpazaroltam
370 4, 7 | kártyaadósságait törlesszék. El vagyok én veszve menthetetlenül, csak
371 4, 7 | őrültség ád az embernek. Én irtózom tőle, mikor a szeme
372 4, 7 | halálraítélt. – Mást gondoltam én ki. Éjszakára lecsavarni
373 4, 7 | megfontolást követel.~– Én nem bánom: „igen” vagy „
374 4, 8 | imaházul.~– Semmi nazarénusok! Én a Buddha-vallást akarom
375 4, 8 | Nem az asszonytól féltem én, hanem tetőled, azt hittem,
376 4, 8 | áll benned erősen a lélek. Én vallási kérdésekbe nem avatkozom.
377 4, 8 | kérdésekbe nem avatkozom. Én minden vallást jónak tartok,
378 4, 8 | megtartsák azokat a törvényeket. Én mindenféle háborúnak meg
379 4, 8 | bajosan mondhatod el. Hát majd én elmondok neked egyet-mást,
380 4, 8 | jobban kellene tudnod.~– Én csak odáig ismerem a Sakjamuni
381 4, 8 | és művészi jelenet, amit én is elő fogok adatni a Buddha-templomomban
382 4, 8 | az. Könyvből tanultam.~– Én csak prakszisból ismerem
383 4, 8 | megszabadították a lelkemet ettől az én megutált testemtől.”~– S
384 4, 8 | magad a négylábú dögeidet: én most elmélkedem.”~Rubiánkának
385 4, 8 | ülnénk egymással szemközt. Én elmondom őszintén, hogy
386 4, 8 | kedélyed a vallási rajongásba. Én szeretem, hogy ilyen nagy
387 4, 8 | dolgod lesz.~– És azért én mégis fogadást teszek rá,
388 4, 8 | táplálékul szánt barmot. Én tehát elhiszem neked, hogy
389 4, 8 | derék juhászgazda lesz, én meg leszek a fiad, nyalka
390 4, 8 | emberek megszabadítóját. Én ezeket a te fegyvereidet
391 4, 9 | Erről nekem fogalmam sincs. Én nem gyónok, s nem kérek
392 4, 9 | gyónásból szerzett titkodat, én megőrzöm, mint a sír; de
393 4, 9 | ősz hajszál a fejeden.~– Én fel fogom jelenteni a hatóságnál
394 4, 9 | Meg fogja tenni.~– No, én ilyen színésznőt nem ismerek,
395 4, 9 | sarkában lesz?~– Erre majd én fogom betanítani.~– És mármost
396 4, 9 | kijárást ebből a tömkelegből?~– Én csak egyet tudok. Natália
397 4, 9 | apácazárdába. Ennek a közvetítését én vállalom magamra.~– Én pedig
398 4, 9 | közvetítését én vállalom magamra.~– Én pedig odáig őrködöm fölötte.
399 4, 9 | tartsa, tovább kínozza. Én tégedet foglak kizárni a
400 4, 9 | ítélet már ki van adva, én jártam el benne. A foglár
401 4, 9 | ütötte a homlokát.~– Ó, én bolond! Ó, én szerencsétlen!~–
402 4, 9 | homlokát.~– Ó, én bolond! Ó, én szerencsétlen!~– Viseld
403 4, 9 | hadd csókoljam a lábait. Én ki fogom őt engesztelni.
404 4, 9 | Megállj csak! Majd szerzek én is neked jó, biztos szállást,
405 4, 10 | mint egy szentet.~– De én nem akarok szent lenni,
406 4, 10 | akarom, hogy imádjanak: én boldog akarok lenni! Én
407 4, 10 | én boldog akarok lenni! Én büszkélkedni akarok annak
408 4, 10 | fogok boldogságotokban, de én magam ezt a boldogságot
409 4, 10 | lenne, nálam erény.~– Ebbe én belebolondulok.~Negrotin
410 4, 10 | három egymással ellentétben. Én helytálltam minden helyzetben.
411 4, 10 | mozdulatába kerül a kezednek, s én eltűnök előled örökre.~Most
412 4, 10 | ezen segíteni? Térj át az én hitemre.~– Nem teszem. A
413 4, 10 | Dániel. A törhetlen igazság. Én hitemet el nem hagyom: még
414 4, 10 | te Jehovád, hogy imádd az én Jézusomat, nekem nem tiltja
415 4, 10 | Jézusomat, nekem nem tiltja az én Jézusom, hogy imádjam a
416 4, 10 | Jehovádat! Ha te nem lehetsz az én megkeresztelt férjem, leszek
417 4, 10 | megkeresztelt férjem, leszek én a te nyírott hajú zsidóasszonyod!
|