Szakasz,  Fezejet

 1     1,  7 |        messziről kísérte őket. Az ég alja egyet-egyet villant.
 2     1,  7 |            holdvilágos, csillagos ég, a nádasban békazsongás,
 3     1,  8 |     kétségbeesés verméből: föl az ég felé. A sírban fekvőnek
 4     1,  8 |      mindjárt azt látják is, hogy ég a tanya, s aztán, mikor
 5     2,  1 |      akinek aztán végül a körmére ég a csutak, hogy kénytelen
 6     2,  3 |          után pirkadni kezdett az ég. Az ágyúvillamlás nem lobbant
 7     2,  5 | valamennyien lábbal nem állunk az ég felé.~
 8     2,  6 |     azután egyszerre tele volt az ég hegedűvel.~A mai nap sokszorosan
 9     2,  11|          a haditörvényszék szabad ég alatt tartá meg ülését.~
10     2,  15|      fogadta őket. Künn, a szabad ég alatt. Nem a rendes katonai
11     4,  5 |           volt, korán szürkült az ég, a fülemilék igen szépen
12     4,  5 |          úgy nevetett magában.~Az ég pirkadni kezdett már.~Az
13     4,  5 | meghatározni.~– Hát hogy kék-e az ég vagy veres?~– Most bizony
14     4,  10|           csókolja, s vele együtt ég hamuvá.~Mennyivel magasztosabb,