Rész,  Fezejet

1     1,  17| megszabadított vitézt, s maga mellé ülteté, az annyi édes emléket tudott
2     1,  22|           lova alól, a saját lovára ülteté fel.~Hogy ez valóban így
3     2,  44|             hátára volt kötve, abba ülteté be a kifáradt vezeklőt;