Rész,  Fezejet

  1     1,  3 |              nem hozni a házba. Mária most aztán kérte az urát, hogy
  2     1,  5 |          derekát, s azt kiáltja: „No, most már mégiscsak az enyém vagy!”
  3     1,  5 |               és trombitásoknak, hogy most már az ő nótáját húzzák:
  4     1,  6 |               csaptál fel székelynek? Most nem kellene táborba szállnod.”~
  5     1,  6 |             monda Brüniszkáld –, mert most is rajta állok. Ez nekem
  6     1,  6 |               is jöhetett volna! Csak most ér rá, hogy a fogadását
  7     1,  6 |           kegyetlen egy asszony volt. Most újra megházasodott, elvett
  8     1,  6 |        hárpiát onnan Türingiából: már most azt hiszi, hogyha elmegy,
  9     1,  6 |      királynak körmére égett a tapló! Most vagy soha! – parancsolák
 10     1,  7 |               az út viszontagságaitól most már lerongyollott öltözet
 11     1,  7 |     nekirohant velük a Marosnak, hogy most mindjárt belehajítja őket.~
 12     1,  7 |              lesz ezt a két gyermeket most mindjárt beledobni a vízbe,
 13     1,  8 |              őt Lebée László –, ahová most megyünk, ott vannak ám még
 14     1,  10|              mindig ütötte a hátukat, most egyszerre feltámadt a nagy
 15     1,  10|               mindig lóháton utaztak. Most először adták rá a fejüket,
 16     1,  11|              maradt meg a gyomromban. Most meg már amikor megmaradna,
 17     1,  11|                te csodatevő Zenobius! Most mutatnád meg, hogy mit tudsz!
 18     1,  11|               szent testébe behatolt, most is meg van aranyozódva az
 19     1,  12|         szeretőket máglyára vetették. Most azután újra nekik állt a
 20     1,  12|             az jut eszembe, hol búsul most nagy magányosságban az én
 21     1,  13|         voltunk feleséges emberek. De most már te is az vagy, én is
 22     1,  13|               élő keresztet ábrázolt. Most is úgy feküsznek ott. A
 23     1,  14|             található. Ha lett volna, most ezek a lovagok nem feküdnének
 24     1,  17|             Lebée László úgy tűnt fel most a hölgy előtt, mint a szent
 25     1,  17|          Blois lovag ez a gyászvitéz? Most már inkább szerette volna,
 26     1,  18|                Clarinda hercegasszony most már feltalálta a férjét:
 27     1,  18|             van a szent fogadalomnak: most már azzal egy sátor alatt
 28     1,  18|           kénytelen vele az ember; de most már terítve volt a tevebőr
 29     1,  18|             falat, szomjeloltó korty, most már nem volt „kín” a böjtölés,
 30     1,  18|       hercegnő, ahogy fogadása tartá, most már, midőn előtte állt a
 31     1,  20| bástyafalakkal, az a jerikói vár: még most a pompa és gyönyörűség tanyája.
 32     1,  20|       felfogadta Brüniszkáldnak, hogy most már csupán vitézi kötelességének
 33     1,  21|           város klasszikus palotáiban most már csak zsidók laktak,
 34     1,  21|           rajta, temető fölött épült. Most már a zsidó „szentek” gyűlhelye.
 35     1,  21|          házát, a „Santa casa”-t, ami most Lorettóban van (ahová azt
 36     1,  22|           franciák, angolok, németek, most legutoljára egy magyar is:
 37     1,  22|          keresztelő János a híveknek; most a jeruzsálemi pátriárka
 38     1,  22|         tódulnak be a várkapun. Ha mi most odarohanunk, együtt mehetünk
 39     1,  22|             kettő elég.~Lebée Lászlót most egyszerre megszállta a kegyesség
 40     1,  22|           feleséged otthon.~– Énnekem most nem jut eszembe más, mint
 41     1,  22|            Brüniszkáldnak nem kellett most már se tárogatójel, se összebeszélés,
 42     1,  22|        sebesítve?~– Ne törődjél velem most, süvem – hörgé Brüniszkáld –,
 43     1,  23|                hogy az a lánc nincs-e most is rajtad. Nekem azt mondja
 44     2,  3 |         bársonyruháját. Nem kár érte: most már majd sokáig gyászruha
 45     2,  3 |               Milyen különös, hogy én most nem tudok sírni – monda
 46     2,  3 |          téged vezetgélve.~– Jól van. Most eredj: kösd be a paripákat
 47     2,  3 |             keresné az ember. Ennek a most betöltnek még jobban a szájamban
 48     2,  3 |        lakomát csap a kidűlt lovából. Most mindazok a népek, akiken
 49     2,  3 |              a tüzet imádják: ezeknek most átkozniuk kell a maguk isteneit.
 50     2,  3 |        örvendve, hogy íme megpihennek most, együtt leszáll a tenger
 51     2,  3 |            Zsidóországban! Az ott van most is Tolomás városában: ahol
 52     2,  8 |          egész zarándoksereg, aki itt most mezítláb lépi végig a keserves
 53     2,  13|         országában: az meghívta őket; most azután jönnek seregestül
 54     2,  15|           kísértve, tömlőbe zártam; s most íme midőn már útban vagyok,
 55     2,  15|            halállal kimúlt előttem. S most én azt sem tudom merre,
 56     2,  15|       éhségnek még gonoszabb fajtája. Most terád éhezett! – Ő volt
 57     2,  15|              neki tiltva a nősülés. Ő most gyónta ezt meg nekem.~Mária
 58     2,  15|          elvonulás. Ezek a zarándokok most efölötti örömükben a nagy
 59     2,  17|                bátor komondorok, amik most a magyar Alföldön a juhnyájakat
 60     2,  17|               beszélni tud egymással. Most ez azt beszéli társainak,
 61     2,  17|         kitalálni, hogy hová viszi őt most rejtélyes vezetője.~A tábor
 62     2,  17|         nyeríteni.~Mária remegett: ha most fölébrednek?~– Szállj le
 63     2,  17|              a vezér.~– Elfogadom. És most tégy tiszteletet az én úrnőm,
 64     2,  17|           mondta neki az izmaelita. – Most már ígéretet tettél. Ám
 65     2,  17|              kívül, amíg veled járok! Most volt: meglakoltál érte. –
 66     2,  17|           bűneikért, úgy érdemlették: most a paradicsomban vannak.~
 67     2,  17|               országa kezdődik.~Mária most kezdte távolról sejteni,
 68     2,  18|        bajlódni: itt felejtette őket; most is ott alusznak. A férfiak
 69     2,  18|              a patakra. – Háromszázan most is ott feküsznek még annak
 70     2,  19|             vigasztalá őt a kísérő. – Most következnek az ördög hegyei.
 71     2,  19|          kanállal kiszedegette. Ha az most elveszett volna!~– Utolértem
 72     2,  19|                de ugyan megfuttatott! Most itt a kötél, kösd a derekadra
 73     2,  19|              körülövezte a kötelet, s most már égre emelt arccal, nyitott
 74     2,  19|             káromkodott latinul, hogy most már a szamárnak a tisztjét
 75     2,  19|          dobja a mélységbe az embert. Most már nem hallgatnak a sziklák.
 76     2,  19|              A szomjunkat elolthatjuk most.~Ott volt a jég körülöttük
 77     2,  20|        Damaszkusz a pálmák városa~Még most is a „Kelet szemefénye”
 78     2,  20|               lehet hasonlítani. Ahol most a barackligetek gesztje
 79     2,  28|       felriadjon a szúró fájdalomtól. Most már egy órája, hogy alszik.~–
 80     2,  28|            kérdé a kalifa szelíden. – Most te vagy az urak úrnője!
 81     2,  29|            Amit a szultán mesél~– Hát most én mondok neked cserébe
 82     2,  29|            nincs kit megcsalni. – Már most tudod, hogy miért mondta
 83     2,  30|              annak hitte magát. „Ugye most már itt maradsz, nem mégy
 84     2,  30|       szidalmazd őt előttem.~– Te még most is szereted őt?~– Nem tehetek
 85     2,  30|          hozzám, de tulajdon nejéhez, most itt ölelhetné, s az én áldásommal
 86     2,  30|               győzni fogsz mindenütt. Most féltettelek nagyon! Hogy
 87     2,  31|              tudtam, hol várnak ránk. Most kezdődik az ismeretlen rémségek
 88     2,  31|        melyiken vár rá a kelepce? Itt most minden ember ellensége minden
 89     2,  31|              Hadsereggel sem lehetett most Palesztinán végigvonulni;
 90     2,  31|            várost talált, amik fölött most a nehéz sóittas tengertükör
 91     2,  31|        tengerrel egy színvonala volt, most ezerháromszáz lábnyira szállt
 92     2,  31|            magukat Róma légiói ellen. Most az öreg szultán, Malek Adel (
 93     2,  32|           indus szemfényvesztőné, aki most szemfényvisszaidéző akar
 94     2,  33|            kiálta a boldogtalan nő, s most már egyedül hajtotta a csónakot
 95     2,  33|      tízezredik hullát dobták le. Még most is folytatják: még most
 96     2,  33|               most is folytatják: még most sem telt meg a mélység.
 97     2,  33|    újjászültnek érezte magát utána.~– Most már csak kormányozd a csónakot –
 98     2,  33|            utánad úszunk. Lehet, hogy most is ott lubickolnak a szultán
 99     2,  34|             Mikor a rózsák nyíltak.~– Most pedig már a szőlők asznak.
100     2,  34|      vezéreivel ajándékokat vált. Már most tudod, hogy miért nem szabad
101     2,  35|            mindene kockára volt téve. Most kell kiderülni, hogy az
102     2,  35|     tengeröbölhöz levezet, a csónakod most is ott van. Többet nem mondok,
103     2,  37|        üldözte többé, térdre esett.~– Most ne imádkozz! – dörmögé a
104     2,  38|     keresztények és szaracénok között most válik aranykalásszá. Pedig
105     2,  40|           őérte: vissza is szereztem! Most már itthon vagyok, a paradicsomban.
106     2,  40|              hogy tükörbe nem látott: most, midőn hosszú idő múltán
107     2,  40|             mind hallani kellett.~Ah, most már megtudta, mit értett
108     2,  41|              oly nagyon szeretett. És most már tudja, hogy az nem szereti
109     2,  41|            már. Hanem azért, akit még most is szeret. De akitől láttatni
110     2,  41|         láttatni nem akar soha többé.~Most már értetté e jeges komorságot
111     2,  42|            örök számadások könyvéből.~Most azután érezte, hogy már
112     2,  43|             hagy, azontúl is megtart. Most járj békével!~Lebée László
113     2,  47|        kísértet~Ámde a nehéz kísértet most következett el Lebée Lászlóra.