Rész, Fezejet
1 1, 4 | gyerekekkel pitykövet játszani, hát azt is megtette. Pedig sok
2 1, 5 | púpos vén banyát; itt van hát a mátkája, vigye el: sorba
3 1, 6 | legfényesebb vértezete.~– Hát ki volna más, mint én meg
4 1, 6 | hagyma összeházasodik. Hanem hát ez csak azt bizonyítja,
5 1, 6 | meg lesznek bocsátva.~– Hát tudod – monda Brüniszkáld –,
6 1, 6 | nagyon sokat elkövetni; de hát te ki vagy? Miféle szerzet?
7 1, 6 | világon pedig a Szentföldre.~– Hát oda ugyan nekem nem kell
8 1, 6 | együtt hajóra fog szállni.~– Hát Endre királyt mi lelte,
9 1, 6 | elmegy szerecsent ölni; hát csak menjen, én nem tartóztatom –
10 1, 6 | semmit sem vétett.~– Istenem! Hát akik a Krisztus sírját tapostatják
11 1, 6 | királyi könyvtárban olvastam. Hát az a szent férfiú, mikor
12 1, 7 | Csúnya kereset volt.) Hát ez a sok lélekkalmár, amint
13 1, 7 | embernek az istenfélő hitét. Hát biz az akkori pápa azt mondta
14 1, 7 | megyek hídon által!” No, hát lássuk azokat a bátor vitézeket!~–
15 1, 7 | kiálta rá Brüniszkáld –, hát te kinek a juhászbojtárja
16 1, 7 | ez bizony szép kis nyáj! Hát aztán hova vinnéd őket legeltetni,
17 1, 7 | pogányoktól és a zsidóktól.~– Hát aztán tudod-e, hogy merre
18 1, 7 | minket is elvezet azáltal.~– Hát aztán mit esztek odáig?~–
19 1, 7 | inkább meg fog segíteni.~– Hát aztán a tengereken hogy
20 1, 7 | a helyéből kiforgatni.~– Hát aztán, ha a hitetleneknek
21 1, 7 | lelkesedéstől, mint a vezérüké.~– Hát ti hogy kerültök ezek közé?~–
22 1, 7 | szelíd, kis gili madárkám! Hát mivel bántottalak én meg
23 1, 7 | engemet el akarsz hagyni? Hát nem az ölemben vittelek-e
24 1, 7 | édesanyánk szívbeli bubája! Hát te hová indultál?~A lyánka
25 1, 7 | követi az ő jegyesét.~– De hát ki az a te jegyesed? Te
26 1, 7 | te Uram, Jézus Krisztus! Hát miért választod ki te magadnak
27 1, 7 | szabadíthatta ki a gallérját.~– Légy hát Istennel! – kiálta rá László. –
28 1, 7 | igazad lehet Lebée László; hát tegyünk úgy, ahogy te jobbnak
29 1, 7 | Mért hogy nem tette meg?~Hát aztán csak letette az öccsét
30 1, 8 | elvegyétek az ő vállaikról!~– No, hát én elveszem a magam keresztjét –
31 1, 8 | az anyjuk házához.~– No, hát láss hozzá! Mi meg menjünk
32 1, 8 | nekiszánták magukat, hogy követik hát a vitéz hadnagyukat, Brüniszkáldot
33 1, 8 | benne. Bánta is eleget, de hát kénytelen volt vele.~Lebée
34 1, 10| fürdőkre, jó messze.~De hát menni kellett. Minden európai
35 1, 10| harmadik a ciprusi; hanem hát az arabs nyelvnek, mely
36 1, 10| szerszámokkal.~Előttük volt hát a Szentföld, csodákkal nevezetes
37 1, 11| csontja volt meg a bőre.~– Hát ez az a tejjel-mézzel folyó
38 1, 11| erre Zenobius, hogy „no, hát jól van, elmegyek a pusztába,
39 1, 11| megöklelte a római lictor.~– De hát honnan tudod, hogy ez éppen
40 1, 11| hogy ez éppen az a dárda?~– Hát először is rá van vésve
41 1, 11| hozzátapad, és rajtamarad függve.~Hát ilyet még Brüniszkáld sohasem
42 1, 11| versengését a székelyekkel. Hát már ez nekik csavarta az
43 1, 11| egészségedre kívánom.~– Hát azok nem olyan ostobák ám,
44 1, 11| Akkor bizony sokat tudnak.~– Hát azt is tudják, hogy ezt
45 1, 11| volt a szent lándzsa.~– Hát bizonyosan megint elvesztették.~–
46 1, 11| megtalálni a szent lándzsát, hát nekünk magyaroknak ne legyen
47 1, 11| hátul fog maradni!~– No, hát tegye meg azt, amit Barthélemi
48 1, 12| te, édes süvem, László.~– Hát hiszen Oroszlánszívű Richárd
49 1, 12| hűségesnek kell lenni.~– Hát a férfinak nem?~– Azt látod.
50 1, 13| módra Lebée László.~Pedig hát tiszta bolondság volt tőle
51 1, 13| királyi pálca helyett.~– Hát az nem lehetetlen.~– Hanem
52 1, 13| test melegét megérzi.~– De hát minek neked ez a veszedelmes
53 1, 13| hiszlek téged képesnek.~– Hát ami az Istent illeti, annak
54 1, 13| a feleségemet illeti, – hát annak a bocsánatáról meg
55 1, 13| nélkül való vitéz.~– No, hát ezt szeretem benned én is
56 1, 13| nagy búcsújárás alatt.~– Hát hiszen én becsülettel meg
57 1, 13| Micsoda törvénynél fogva?~– Hát a „Minne-törvénynél” fogva.
58 1, 13| Akkor volt az!~– No, hát akkor volt az. De te jól
59 1, 13| egész lovagkör ellen.~– No, hát akkor szarvat emelek.~–
60 1, 13| Brüniszkáld részéről.~– Hát csak nem akarsz a szép Clarinda
61 1, 13| Mindennap új dáridó!~Hanem hát nem azért jöttünk ide, hogy
62 1, 18| valóságos hites férje.~Pedig hát nem úgy volt.~És nem a hitetlenek
63 1, 18| időkben csak nevettek ezen! Hát ugyan mi panasza lehet annak,
64 1, 22| odúját a medve ostromolja.~De hát nem történik-e meg, hogy
65 1, 22| fejűket a tervkészítésben. – Hát mit tekeregjünk mink, mint
66 1, 22| ló lassan a hegy körül; hát nem mehetünk-e fel egyenesen,
67 1, 22| miként a hangyabolyt.~– No, hát én megmutatom, hogy nem
68 1, 23| szemével és a fülével. – Hát csak ne vállalj te semmi
69 2, 1 | szállítási költség. Hanem hát nem tette. – „Tudjátok mit,
70 2, 1 | esküvel! Ha egyebet nem, hát a káromkodás cifráját elhozták
71 2, 1 | csavargókat ingyen ellátni; de hát még ezeket, akik folytonos
72 2, 1 | imádsága az volt, hogy „Hát ma hol raboljunk?”, s akik
73 2, 2 | találta. S ha már azt látta, hát akkor lehetetlen, hogy az
74 2, 2 | Brüniszkáld „Tündér”-je.~– Hát ez a lovag kicsoda?~Azt
75 2, 2 | üres nyergű paripával.~– Hát hol van az urad? Hol van
76 2, 3 | induljon a szíve rajta.~– Hát Malek Adel szultán kegyetlenebb
77 2, 3 | átkozniuk kell a maguk isteneit. Hát még minket! Ezeket kell
78 2, 3 | története.~– Gondold meg hát, hogy melyik utat válaszd.
79 2, 3 | hanem a Baál oltárai körül: hát az lett volna ránézve az
80 2, 3 | az én jó Annámhoz?” No, hát ezt a képet ott találta,
81 2, 3 | pedig a szemei fájnak.” „No, hát ne fájjanak” – mondja a
82 2, 3 | odabenn a bizonyos halál. Hát akinek kedve van tízszer,
83 2, 3 | hármasfutóskát játszani az ördöggel: hát az olyan kincset hozhat
84 2, 7 | apostolok méltó tükre.~Pedig hát nem úgy volt.~
85 2, 8 | miket megtudni is irtózat, hát még viselni a tettnek emlékét!~
86 2, 9 | és annak a birodalma~De hát ki ez a „Hegyek ura” vagy „
87 2, 13| talpra ugorva, hogy hol van hát az a kés, amellyel utat
88 2, 13| tűzön kínozták halálra; hát akkor ezeknek az anyjaik
89 2, 13| kétségbeesetten ordíta fel: „Hát te élve maradtál!” S fájdalmában
90 2, 15| bámulva a gyóntatóra.~– De hát ki vagy te? Hogy pap létedre
91 2, 17| törököket és a mongolokat.~– Hát itt keresed te a törököket
92 2, 17| megőrül ettől a látványtól.~Hát pedig ez az áldozatünnep!~
93 2, 19| még nagyobb fájdalommal: „Hát az én szegény uram nem sokkal
94 2, 25| Bizony nem az elítéltekre.~– Hát kire?~– A kalifára.~– Miért?
95 2, 25| egyedül te magad tudod.~– No, hát tudja meg mindenki! Vitess
96 2, 28| örömrepesve szólalt meg:~– Hát visszajöttél, anyám?~Ennél
97 2, 29| Amit a szultán mesél~– Hát most én mondok neked cserébe
98 2, 30| Anyácskám! Anyácskám! Hát mégis visszajöttél! De jó,
99 2, 30| damaszkuszi trón urának! Hát még aztán mindezek fölött
100 2, 32| fogollyá nem változtok.~– No, hát majd az egyikünk asszonnyá
101 2, 35| szemeit, felszisszent.~– Hát fáj a szemednek a világosság,
102 2, 35| a könny.~– Óh, padisah! Hát az én férjem milyen régen
103 2, 40| vagyok, a paradicsomban. Hát mit beszéltél, hogy még
104 2, 40| már azt nem mondtad meg.”~Hát bizony a jó öreg Bálint,
105 2, 44| alakban, nem rettegem.~– Hát ezek micsodák, amiket a
106 2, 46| szeretetét.~Egyszer boldog volt hát ő is életében – mikor halva
|