Rész,  Fezejet

 1     1,  8 |               sírj, süvem – vigasztalá őt Lebée László –, ahová most
 2     1,  11|               a messzeségbe. Elkísérte őt egész a két máglyáig, ami
 3     1,  11|             mert saját szemeivel látta őt mindenki! Ennek az ereklyéi
 4     1,  12|              aztán, mikor ébren akarom őt látni, előveszem azt az
 5     1,  13|           ajándékozásával nem lehetett őt megejteni: mert maga is
 6     1,  13|          gyönge oldaláról sem lehetett őt megtámadni, mert az elveszett
 7     1,  13|               egy este megajándékoznád őt ezzel a passio-kösöntyűvel,
 8     1,  13|             lovag, aki annak bajtársa, őt minden törekvésében gyámolítani
 9     1,  13| hercegasszonynak, azért, hogy megóvjam őt tetőled.~– Vigyázz magadra,
10     1,  13|             Endre király elé, fölkérni őt, hogy bocsássa őket a harcosaikkal
11     1,  17|            Blois lovag elesett. Látták őt a csatamezőn lováról lehullva,
12     1,  17|                e szívfájdalomra, mikor őt viszontlátni fogod.~Clarinda
13     1,  19|                is eléje sietett, amint őt hölgyeivel együtt közeledni
14     1,  19|              kívánta, hogy az hüsselje őt a legyezőjével. Ez példás
15     1,  20|       Brüniszkáldnak megköszönte, hogy őt ifjú bölcsességével oly
16     1,  22|           pagonyából, s látni lehetett őt magát, a magasra emelt aranyhegyű
17     1,  22|            nagyon meghűlt a vér, amint őt egyszerre, a szent lándzsával
18     1,  23|              számára ír a földön, mely őt életben tartsa. Az utolsó
19     1,  23|     Kiszámított furfanggal kényszeríté őt belé ebbe a végzetes kalandba.
20     1,  23|        haldokló erőszakos kézzel tartá őt vissza, s látnoki látásra
21     2,  3 |                uradat? Mért nem hoztad őt haza magaddal! Hogy nem
22     2,  3 |            keresztül kell törnöd, hogy őt megszabadítsd. Mert hét
23     2,  3 |        férjemet és kicsoda? – Elfogták őt még a Szentföldön, Tyrus
24     2,  3 |      meggyógyítá a környék szemfájóit, őt nem nevezték azért varázslónak;
25     2,  3 |               lelke nem is vitte volna őt arra rá, hogy ő hármasfutóskát
26     2,  10|        mindenütt meg lehetett találni, őt magát sehol. Róla mindenki
27     2,  14|               Reggel, mikor fel akarta őt költeni Mária, az öreg nem
28     2,  14|          nemzeten keresztül? Ki vezeti őt oda, ahol a fogoly urát
29     2,  15|       szaracénoknál. Ahhoz igyekeztem, őt akartam kiszabadítani. Kincseket
30     2,  15|                Kínozzák, gyötrik? S te őt ki akarod szabadítani? Dicsőséged
31     2,  17|             kitalálni, hogy hová viszi őt most rejtélyes vezetője.~
32     2,  17|      meghajtott, fedetlen fővel vezeté őt saját sátorába, átengedve
33     2,  18|         gyógyít meg. Ez a nimbus védte őt barbár támadások ellen.
34     2,  19|           irtózatosabb is – vigasztalá őt a kísérő. – Most következnek
35     2,  19|                 Akkor azután lebocsátá őt a kötélen a szédületes mélységbe.
36     2,  19|               még térdein emelkedve is őt védte a testével. És az
37     2,  19|            lett, hogy az az Isten, aki őt idáig elhozta, egész célja
38     2,  21|                völgyeiben. Elő kellett őt készíteni a bevonulásra.
39     2,  21|         útközben is folyvást tanította őt erre Horus: az arab nyelv
40     2,  25|             ahol fürödni szokott, hogy őt ottan elrejtett harcosaimmal
41     2,  25|         Damaszkuszban Máriát. Engedték őt a fekete kútig vitetni.~
42     2,  27|             annak a karját, s felrántá őt a szőnyegről, e szót lihegve: „
43     2,  28|               urak úrnője! Hogy tudtad őt elaltatni?~– Meséket mondtam
44     2,  29|          sheikek bármelyike. Nem tartá őt fogva semmi, csak a becsületszó.
45     2,  30|              hízelgő kis teremtést, ki őt boldog csalódásban anyjának
46     2,  30|        fogságban. Nem kívánok én mást, őt add nekem vissza.~A kalifa
47     2,  30|         pokollal dacoltál miatta, hogy őt kiszabadítsd, s ő megcsal
48     2,  30|          rebegé Mária –, ne szidalmazd őt előttem.~– Te még most is
49     2,  30|                Te még most is szereted őt?~– Nem tehetek másképp.~–
50     2,  30|         tisztára mossák. Nem hagyhatja őt veszni a hitvestárs!~Reggelre
51     2,  30|         szultán.~Mária már ébren várta őt.~– Menj be a szobádba –
52     2,  30|                eunuchok főnökének, aki őt elvezeté a palankinjáig;
53     2,  30|            zsellyehordók ismét kivivék őt a palotából az oroszlánok
54     2,  30|               meglátta Máriát, sietett őt üdvözölni.~Mária megmutatta
55     2,  32|            többé. Ezért halálra keresi őt minden igaz muzulmán. S
56     2,  33|             felkölthető többé.~– Hagyd őt – mondá Mária –, majd én
57     2,  34|             tud erről semmit. Mi, akik őt itt e várban körülvesszük,
58     2,  35|        csodatét~Akkor azután elvezette őt az indusnő az öreg kalifához.
59     2,  35|            neki oda férjét, vezessétek őt hozzá. Amennyi aranyat elbírnak
60     2,  36|        öltönyébe. Mária kénytelen volt őt kihurcolni magával az élők
61     2,  37|            áldoát, akinek Horus szánta őt. A hegyek urának bölcse
62     2,  37|                térdeit, és nem engedte őt továbbmenni. Az érthetetlen
63     2,  37|                Siessünk! – szorgalmazá őt a dái áldoát, odadobva válláról
64     2,  37|            jósolva Malek Adelnak, hogy őt egy galamb fogja megölni.
65     2,  38|          Ezúttal Malek Adel maga vette őt a kezébe:~A levél vékony
66     2,  39|             Lebée Lászlót, s úgy vitte őt tova a Jordán zuhatagáig,
67     2,  41|             tudja, hogy az nem szereti őt; sohasem szerette. Másért
68     2,  41|        Bizonyosan a testvér is szereti őt.~S ebben a tiltott szerelemben
69     2,  41|            csontjai fedik a völgyeket. Őt nem ölé meg az a hatalmas
70     2,  44|         apátúrhoz. A főpap ott találta őt összeroskadva a templom
71     2,  44|         feleségemre, megvendégelhessem őt vele: „Íme egyed az én bűnbánatom
72     2,  44|           táplálkozik. Isten elszólítá őt abba a nagy vendégségbe,
73     2,  45|                Mária pedig onnan nézte őt a karzat aranyozott rácsozata
74     2,  46|      gyönyörködött abban, hogy az, aki őt életében nem tudta szeretni:
75     2,  47|                László csak akkor vette őt észre, amidőn a homlokát
76     2,  47|          koporsó széléről, s ott látta őt maga mellett állni.~Anna
77     2,  47|             pásztorbotjával űzte volna őt ki a templomból: „Fuss innen!
78     2,  47|           kétszer elesettnek!”~Megőrzé őt az elbukástól jó szelleme.~
79     2,  48|         elájult: apácák aléltan vitték őt ki a templomból. Lebée László
80     2,  48|          Lászlónak nem volt már szabad őt oda követni.~Akik e zárda