Rész, Fezejet
1 1, 2 | kincsnél és vagyonnál drágábbat e megbecsülhetetlen jó nőnek
2 1, 7 | király.~Brüniszkáld elkezdett e szóra sírni! De úgy sírni,
3 1, 9 | kelni és őket mindenütt e föld színéről elpusztítani;
4 1, 10| hadjárat fővezérének; s e nagy tisztesség folytán
5 1, 13| legelső keresztes hadsereg e völgyön átvonult, akkor
6 1, 17| benne. Azért légy készen e szívfájdalomra, mikor őt
7 1, 18| egy akadálya mégis volt e furfangos csel sikerülésének.
8 1, 18| böjtölni. Napestig nehéz volt e fogadalmat megállni – mert
9 1, 20| legdurvább kedély is megérzi e tájék isteni hatását, a
10 1, 21| egymást sohasem hagyta el e búcsújáró kalandozások alatt.
11 1, 22| nem volt különb helyzetben e hatalmas táborral szemközt,
12 1, 22| fegyverétől átdöfve esett el. Itt e hegy körül gázolta el Szaladin
13 1, 22| elsők, kiknek vas lépése e szent helyet elfoglalta.~
14 1, 22| szent helyet elfoglalta.~E csoda módon sikerült diadalra
15 1, 22| főurak erővel vonszolták el e veszedelmes helyről, míg
16 1, 23| poklokat látnád meg bizonnyal e szörnyű bűnödért. – De én
17 1, 23| az utat, amerre elmenjek.~E szóval visszaesett fekhelyére,
18 2, 2 | vagy gyászhír? Örvendjenek e vagy búsuljanak?~Mind a
19 2, 2 | vizsgálták mind a ketten e különös szerzetet.~A lovag
20 2, 3 | Bálint csak térdre esett e szóknál Mária előtt:~– Óh,
21 2, 4 | következése volt az istenkéz e rettenetes fenyítésének.
22 2, 6 | adnának, ha nem gyűrné le e vad indulatokkal fenyegető
23 2, 9 | s reszkető hangon kérdik e név kimondójától: „Mit kívánsz?
24 2, 10| és fészkét fölkeresse, s e rejtélyes lénynek szemébe
25 2, 10| legnagyobb Masziát vára. S e vár-tömkeleg közepette voltak
26 2, 10| áron háromezer dínárért e hegyek közt egy akkora darabot,
27 2, 10| hegyeken szerteszét, amik e kis hegyi vármegyét elkeríték,
28 2, 11| alatt egy levelet talált e sorokkal:~„– Üdvözöllek,
29 2, 13| volt a Mohamed paradicsoma, e világon elővarázsolva.~Mikor
30 2, 13| bor. Mit a próféta tilt. E tilalom oly erős, hogy a
31 2, 13| Hegyek ura ellen! Nem jársz e szekéren városról városra
32 2, 13| egy hölgyet a háta mögé e menekülés alatt, s annak
33 2, 17| bele a visszhangos bércek.~E riasztóra egyszerre rémséges
34 2, 17| zászlóra mutatva Mária kezében, e szókat mondá:~„A Sheik Aldzsebál.”~
35 2, 17| keze utolér, akárhová mégy e földön, még ha a Kaf hegyén
36 2, 17| maga is el volt ragadtatva e csodatétel által, mely különösen
37 2, 19| legyen az dúvad, de mégis e világbeli lény: vigasztaló
38 2, 19| világbeli lény: vigasztaló látás e rettenetes semmiség országainak
39 2, 19| Áldjuk az Istent, hogy e veszedelemből kiszabadított! –
40 2, 21| minden hatalmas úrral. „Mert e naptól kezdve én senki és
41 2, 23| márvány medence veszi körül e szökőkutat, innen az elnevezése;
42 2, 24| nép mély csönddel fogadta e látványt; a tömegben keresztyének
43 2, 25| kiáltás varázserővel bírt. E név alatt ismerte már minden
44 2, 27| felrántá őt a szőnyegről, e szót lihegve: „Te vagy az?” (
45 2, 27| lihegve: „Te vagy az?” (E hangban annyi fenyegetés
46 2, 27| jutalmul, amit kívánsz tőlem.~E biztatásra egyszerre kipirult
47 2, 30| oly boldognak érezte magát e gyermeköleléstől, az édes
48 2, 30| hangon:~– Hallod, mit kérdez e gyermek? Az „én” kérdésem
49 2, 30| teendlek, amilyen nő soha e világon nem volt. Megosztom
50 2, 30| a folyton hulló könnye. E könnyet felszárítani keresztülutaztam
51 2, 30| férjedet?~– Lebée László lovag.~E névre, mint a nyíllal talált
52 2, 30| tüzétől.~– Átkozott legyen e név! Ő volt az áruló, ki
53 2, 30| kígyó, aki megmart!~Mária e szóra azt hivé, hogy az
54 2, 30| soha ne láttalak volna.~E szókkal átadá a szultán
55 2, 31| ismeretlen rémségek országa. Mert e Szentföldön minden szent:
56 2, 31| Jordán vize folyton ömleszti e tengerbe a víztömeget, s
57 2, 34| magad is tanúja voltál e barátságnak. Azóta a német
58 2, 34| semmit. Mi, akik őt itt e várban körülvesszük, hírmondót
59 2, 34| Ha hírnök nem jöhet eléje e rossz hírrel, jönnek nap-naponta
60 2, 35| Egyiptomon keresztül, akinek e gyűrűt megmutatod, leborul
61 2, 36| Sorra járta a fülkéket, és e nevet suttogá: „Lebée László”.~
62 2, 37| elbutulásnak! Minő őrjöngő tekintet e kőmerev és mégis tűztől
63 2, 37| felesége köntösébe rejtőzködve! E látásra Máriának az idegein
64 2, 37| Isten küldött tégedet e pillanatban, atyám – rebegé
65 2, 39| az egész ég elfeketült. S e sötét ég alatt maga a Holt-tenger,
66 2, 39| László. Hetekig tartott, amíg e menedéken ismét visszanyerte
67 2, 40| kezeivel veté magát oda e kép lábaihoz.~– Óh, irgalmas
68 2, 41| többé.~Most már értetté e jeges komorságot az arcán.
69 2, 41| jeges komorságot az arcán. E jéghegyen belül halálos
70 2, 43| tenned is kell. Vesd le e hivalkodó cifra gúnyát,
71 2, 44| Az alamizsnakenyérkék~E nagy vezeklésnek mindennapi
72 2, 44| bűnbánatom alamizsnakenyerét!”~E szóra az apátúr szemeit
73 2, 46| hiszen nem az volt az ő célja e kegyes csalással, hogy az
74 2, 46| egy percet elraboljon még e testben élve, hogy közelből
75 2, 48| szabad őt oda követni.~Akik e zárda sírboltjában nyugosznak,
76 2, 48| jegyzé fel a krónikástörténet e csodálatos asszonynak a
|