Rész, Fezejet
1 1, 4 | fenyegette, hogy ostromot visz rá; de Brüniszkáld azzal mind
2 1, 6 | jöhetett volna! Csak most ér rá, hogy a fogadását beváltsa!
3 1, 6 | pedig a papok nem győztek rá panaszkodni világi magaviselete
4 1, 6 | parancsolák neki Rómából, rá kellett adnia a fejét, de
5 1, 7 | volt Hinczó, a próféta. Rá lehetett ismerni arról,
6 1, 7 | őalatta.~– Na öcsém – kiálta rá Brüniszkáld –, hát te kinek
7 1, 7 | zsibbasztó géppel ütöttek volna rá az asztronómus varázsműhelyében;
8 1, 7 | bennünket magához – felelt rá a fiúcska, nem a bátyjának
9 1, 7 | Légy hát Istennel! – kiálta rá László. – Csak nem akarod
10 1, 10| utaztak. Most először adták rá a fejüket, hogy a vízen
11 1, 10| visszatérő király azt mondja rá: „No fiaim, ez többet meg
12 1, 11| dárda?~– Hát először is rá van vésve Longinusnak a
13 1, 13| hazajutottam.~– Gondolj rá, hogy olyan földön jársz,
14 1, 13| megásott vermekkel – gondolj rá: hogy olyan ég alatt jársz,
15 1, 13| Minne-törvénynél” fogva. Emlékezhetel rá, hogy mikor Visegrádon voltunk
16 1, 13| De te jól emlékezhetel rá, hogy a Minne-törvényszék
17 1, 15| kereste a földet, azt mondták rá: „No, ez már a kvártélyán
18 1, 16| Clarinda hercegnőre nézve a rá következő nap szenvedéseinek
19 1, 16| És az mindegy lett volna rá nézve, ha valahány kő hever
20 1, 17| soha Clarinda hercegasszony rá nem ismert volna benne az
21 1, 18| szedje versbe, s csináljon rá nótát; a trubadúr megint
22 1, 19| özöne ellen. Ezekre talált rá Brüniszkáld. A végső veszedelem
23 1, 19| haragját. De csak fejet csóvált rá:~– Bizony, édes Lackóm,
24 1, 20| nagyon rossz iskola volt rá nézve. Megszokta, hogy a
25 1, 22| fáradságosan felkapaszkodni rá. A kanyarodó út, mely csigatekervényben
26 1, 22| akkor egyszerre megfordultak rá, s a zavarba jött üldözőt
27 2, 2 | a két derék lovag. Ittak rá aztán nagyokat ők vigasztalásul.~
28 2, 2 | Asszonya rémülten ismer rá.~– Te jöttél meg Bálint.~
29 2, 3 | volt. A bilokhus kimondta rá, hogy meg kell a boszorkányt
30 2, 3 | nem is vitte volna őt arra rá, hogy ő hármasfutóskát játsszon
31 2, 4 | hogy sietett vele. Mert a rá következő időkben jött az
32 2, 8 | szörnytettnek a vezekléséül mérte rá a pápa azt a végtől végig
33 2, 11| közül egyet, azt vezették rá a győztes törökökre. Egyszer
34 2, 11| végtelen hordáit uszíták rá a szunnita mohamedánokra,
35 2, 12| tudományokban, hogy lehetett rá valami nehéz feladatot bízni,
36 2, 13| valamelyike, semmi ígérettel rá nem vehető. Halászok nincsenek,
37 2, 18| előresiető hadsereg nem ért rá velük bajlódni: itt felejtette
38 2, 19| leszedte a hulláról, ami rá volt rakva, s a saját vállára
39 2, 19| Előbb a málhákat csomózd rá.~Mária leoldá a derekáról
40 2, 19| már? Mert akkor én kezdem rá, de az átkozódást. Ez az
41 2, 21| erszény pénzt erőltettek fel rá háládatosságból. A szolgának
42 2, 27| azt Máriának, hogy tegye rá a maga kezét.~
43 2, 28| így is szép” – jegyzé meg rá.~
44 2, 29| semmi, csak a becsületszó. Rá mertem volna bízni az álmomat,
45 2, 29| volna bízni az álmomat, rá a kardomat, a kedvenc paripámat.
46 2, 29| s friss borítékot kötött rá. Arra ismét elaludt a kis
47 2, 31| tudja előre, melyiken vár rá a kelepce? Itt most minden
48 2, 33| Ne aludjál! – rivall rá a dái áldoát, megtaszítva
49 2, 37| között~Hogy ismerhetett rá? A hajdani délceg daliás
50 2, 37| uram!” – Nem is felelt az rá, talán nem hallotta? Talán
51 2, 42| eléje kerülni, amíg Máriára rá nem talált.~Lebée László
52 2, 45| megbántani, hogy odaboruljon rá és megcsókolja.~Talán attól
53 2, 46| kinek későn; aki nem várhat rá: maga leszakítja, a gyökerét
|