Rész, Fezejet
1 1, 3 | bűnéért látogatja ekképpen az Isten.~A gyóntató atya bölcs férfiú
2 1, 6 | magyarok megölték a feleségét; Isten nyugtassa meg: kegyetlen
3 1, 7 | Szászföldre, történt az Isten csudája a földön, hogy a
4 1, 7 | azt állította, hogy ő az Isten fia. Elkezdett a vásártéreken
5 1, 7 | nem tehet felőle: az az Isten büntetése a keresztyéneken,
6 1, 7 | megölesd? Hiszen te tudod jól: Isten vagy; tudnod kell, hogy
7 1, 12| Ázsiában minden szabad. Egy az Isten, és négy az asszony! Ez
8 1, 13| gondolhatsz erre? Vétkezel az Isten ellen; vétkezel az idegen
9 1, 14| hadban, hogy a teve nem az Isten teremtménye: az a sátán
10 1, 17| úgy elcsúfították, hogy Isten képmására nem ismerni benne.
11 1, 22| bokorból, erdőből, sivatagból Isten beszél. – De még a növény
12 1, 22| háromszázadonként. A zsidók Isten lakta magányt találnak Izachar
13 1, 22| imádság az aluvásnál! Egy az Isten és az Allah!” Alant a hegy
14 1, 22| vezér biztatta társait: „Ha isten velünk, ki ellenünk”. A
15 1, 22| rémület megbénítá karjaikat. Isten csodája volt ez!~A nap még
16 1, 23| müezzin estimája: „Egy az Isten és az Allah!” s azok a sisakos
17 1, 23| török. Ezért nem is adott Isten tinektek diadalt, azért
18 2, 3 | ez ellen is ad nekem az isten valami erőt! – sóhajta fel
19 2, 3 | lehetnek; de megvéd ellenük az Isten. Imádsággal, a szentek segítségül
20 2, 3 | akkor is megteszi azt.~– Isten adott nekem egy világosságot
21 2, 3 | halottá. A szeme nem látja az Isten szép világát; de látja a
22 2, 3 | ahhoz a fejedelemhez, aki isten és ember ellen gyűlölettel
23 2, 4 | Isten csodái a föld alatti világokban~
24 2, 15| Ezek itt mind a Jézus, isten fiai sírjáért indultak harcolni;
25 2, 15| asszony vagyok. Elhagyott az Isten. Eltávozott előlem; és én
26 2, 15| orgiának: „Itt nem látja az Isten!”~Mária ezalatt magára maradtan
27 2, 19| egy óriási sírbolt!~– Úr Isten! Mi lesz itt velem? Magamra
28 2, 19| kockáztatta ő testét, lelkét, amíg Isten nevével felfegyverkezve
29 2, 19| de az átkozódást. Ez az Isten lova nem akar tovább menni,
30 2, 19| küzdelem egy ember és egy Isten között. A sűrű jégdarabok
31 2, 19| erősebb lett, hogy az az Isten, aki őt idáig elhozta, egész
32 2, 25| Kamel ítélete~„Az egy igaz Isten, Allah és az ő prófétája
33 2, 26| megszentelek: a mindenható egy Isten nevében!~S azzal kék színű
34 2, 28| gyógyulni? – kérdezé az apa.~– Isten segélyével minden bizonnyal.
35 2, 30| hogy büntetésed lesz benne. Isten akarja így, aki a szíveket
36 2, 33| maga volt egyedül ébren.~– Isten! Isten! Ne hagyj elaludnom! –
37 2, 33| egyedül ébren.~– Isten! Isten! Ne hagyj elaludnom! – kiálta
38 2, 33| harangja hirdeté, hogy közel az isten.~Bizony közel is volt a
39 2, 33| segítséget küldött neki az Isten. A Kidron-völgy patakja
40 2, 37| szó vált ki érthetően: „Isten!”~Ez a szó eszére téríté
41 2, 37| áldoát alakja jelent meg.~– Isten küldött tégedet e pillanatban,
42 2, 37| hogyan történt, csak az Isten tudja. Meg volt jósolva
43 2, 38| a világot: a tengert, az isten egét. Ki parancsolhatta
44 2, 40| szót kegyelmed! Hisz ez isten ellen való vétek.~– Tudom
45 2, 40| Tudom én azt nagyon! Isten ellen és az ő szentei ellen
46 2, 40| Hallgasson kegyelmed! Az Isten legyen irgalmas, kegyelmes
47 2, 42| Kevéllyé lett tőle. Ha van is Isten: az az ő bűneit kitörülte
48 2, 44| lettél az Úr irgalmára. Isten bölcs hatalma íme, kitölté
49 2, 44| kenyerével táplálkozik. Isten elszólítá őt abba a nagy
50 2, 46| részt vettek benne, rég Isten előtt állanak már; s a mi
51 2, 47| élő asszonyhoz: „Hozott Isten ide! Nőm ravatalához!”;
52 2, 47| Észrevette hol van? Hogy ez Isten temploma. Emez meg ravatal.
53 2, 48| egymást. Engedett nekik Isten időt, hogy az életnek örüljenek.~
|