Rész,  Fezejet

 1     1,  7 |       tréfásan enyelegve kiálta át hozzá: „Ejnye, te barát, de sok
 2     1,  8 |     gyermek kezét, s hitét kötötte hozzá, hogy visszavisszi őket
 3     1,  8 |            házához.~– No, hát láss hozzá! Mi meg menjünk a magunk
 4     1,  11|            egész nép odatolakodott hozzá, hogy valamit nyerhessen
 5     1,  13| beszéltelek le róla, hogy ne nyúlj hozzá. Bizony vesztőhelyen végezted
 6     1,  15|        senki ez ártó gyümölcsökhöz hozzá ne nyúljon; mert a rövid
 7     1,  16|        itallal kínálkozva: ő ahhoz hozzá nem nyúlna. Tehát ezen a
 8     1,  18|     örömére lakomát kell ülni: van hozzá drága étel, ital; ha drága
 9     1,  23|    érverése ennek a kéznek beszélt hozzá.~Vádolta a lélek, hogy ő
10     1,  23|           haldokló bajtárs beszélt hozzá.~– Velem is „elvégeztetett”,
11     1,  23|       mondom neked, hogy elviszlek hozzá, üvegkoporsóba zárva – fogadá
12     2,  1 |        mellett, hogy kedvet kaptak hozzá, felkerekedtek, így legalább
13     2,  2 |           csendes röhögésben küldi hozzá öröme üdvözletét. Lebéené
14     2,  2 |          hevesebb indulattal rohan hozzá Henningné, s az egész embert
15     2,  2 |           karjánál fogva, sikoltoz hozzá kitörő kétségbeeséssel:~–
16     2,  3 |            kiszárad a torkod, láss hozzá.~– Óh, édes asszonyom, azon
17     2,  3 |         mikor urának üzenetet vitt hozzá a sátorába, s az csak a
18     2,  3 |           processzióval jártak oda hozzá: úgyhogy rövid időn az egész
19     2,  6 |      magyarul. És így beszélhetett hozzá akármit a lovag, nem értette
20     2,  13|         nem kopik, s úgy férkőzött hozzá a vadászaton a halálos gyilokkal.~
21     2,  15|        tett uradat, feleségül menj hozzá! Holott a pápától meg van
22     2,  17|     illesztve, mikor már közel ért hozzá a vezérkomondor, valami
23     2,  17|        király szövetségét keresem. Hozzá vezet az utam.~– Vigyázz,
24     2,  17|          magasztalva jöttek vissza hozzá, hogy a köntösét megcsókolhassák;
25     2,  18|          legfőbb emírek jöttek oda hozzá kezeit csókolni. Ő egyedül
26     2,  19|        fogom.~– S volna bátorságod hozzá, asszonyok asszonya?~– Óh,
27     2,  19|            közül letekintett volna hozzá egy dicsőült szent, nem
28     2,  19|           arról a kopásról, amit a hozzá dörgölőzött öszvérek csiszoltak
29     2,  19|     félelmében.~– Ne félj! Eljutsz hozzá! – dörmögi a férfi, aki
30     2,  19|            nagy hahotát kiáltva le hozzá.~Ez volt a legrettenetesebb
31     2,  21|         szakállát is levágta, hogy hozzá hajazzon. Máriának pedig
32     2,  27|           Ámbár nagyon hasonlítasz hozzá.”~Azzal inte a kezével,
33     2,  27|         gyermekedet, vezettess oda hozzá.~– Vezetlek magam – monda
34     2,  30|             még a kezéhez sem nyúl hozzá. Valamennyien mind bálványozva
35     2,  30|           Mária kezét, s így szólt hozzá érzelemtelt hangon:~– Hallod,
36     2,  30|       földön.~Malek Kamel lehajolt hozzá, s fejét kezébe emelte,
37     2,  30|             Elég, ha én hű maradok hozzá.~– Amit mostan szenved,
38     2,  30|         van. Sietek, uram! Bocsáss hozzá.~– Nem! Nem bocsátlak még.
39     2,  31|      északi sziklapart alatt vezet hozzá. A túlsó part úttalan: azt
40     2,  32|         megöljék. De nem juthattak hozzá.~– Hiába is mentek oda –
41     2,  33|           levegőben, és vigyorgott hozzá. Elaludt már.~Csak maga
42     2,  33|            már beszélni nem tudott hozzá: eszmélete elhagyta.~Hogyan
43     2,  35|          Máriának, hogy jöjjön oda hozzá.~Mária odatérdepelt eléje.~
44     2,  35|          oda férjét, vezessétek őt hozzá. Amennyi aranyat elbírnak
45     2,  37|       ölelte, csókolta, és beszélt hozzá biztató szavakat: „Én édesem;
46     2,  39|           Ez volt a búcsúüdvözlete hozzá.~
47     2,  40|        rajtam ítéletet! – könyörge hozzá, töredező szóval. – Nem
48     2,  47|         lángoktól oda hagyja magát hozzá röpíttetni, hogy átkarolja,