Rész,  Fezejet

 1     1,  3 |         vannak kigondolva, hogy a nő mi módon nyerje meg a maga
 2     1,  4 |          idegennel nősült székely nő minden vagyonát elveszti.
 3     1,  4 |           majd ő tökéletes boldog nő fog lenni aztán.~
 4     1,  5 |     egybekelendők minden férfi és nő gyermekkori pajtásának össze
 5     1,  5 |          derekát, s azt kiáltja: „No, most már mégiscsak az enyém
 6     1,  6 |      annál kevésbé Zenobiusnak.~– No, azt pedig el kell hagynod;
 7     1,  6 |          elszörnyedve Zenobius.~– No Brüniszkáld! – szólt közbe
 8     1,  7 |       vitéz, megyek hídon által!” No, hát lássuk azokat a bátor
 9     1,  7 |       hatezer-hatszázhatvanhat.~– No, ez bizony szép kis nyáj!
10     1,  8 |     elvegyétek az ő vállaikról!~– No, hát én elveszem a magam
11     1,  8 |         őket az anyjuk házához.~– No, hát láss hozzá! Mi meg
12     1,  8 |      miatta, erős férfi létére.~– No ne sírj, süvem – vigasztalá
13     1,  9 |     békességgel, Zenobius apó!”~– No, ha nem viszem vissza békességgel,
14     1,  10| visszatérő király azt mondja rá: „No fiaim, ez többet meg ne
15     1,  11|        mondá erre Zenobius, hogy „no, hát jól van, elmegyek a
16     1,  11|         elől hátul fog maradni!~– No, hát tegye meg azt, amit
17     1,  13|         ellen; vétkezel az idegen nő tisztasága ellen – és vétkezel
18     1,  13|     megrovás nélkül való vitéz.~– No, hát ezt szeretem benned
19     1,  13|   alávetettük.~– Akkor volt az!~– No, hát akkor volt az. De te
20     1,  13|        szerelem és hűség férfi és nő között csak addig bír valami
21     1,  13|           egész lovagkör ellen.~– No, hát akkor szarvat emelek.~–
22     1,  15|          földet, azt mondták rá: „No, ez már a kvártélyán van!”
23     1,  20|           is mássá lesz. Férfi és nő nem gondolnak egymásra:
24     1,  22|           miként a hangyabolyt.~– No, hát én megmutatom, hogy
25     2,  3 |           kép az én jó Annámhoz?” No, hát ezt a képet ott találta,
26     2,  3 |          pedig a szemei fájnak.” „No, hát ne fájjanak” – mondja
27     2,  19|          itt vesznünk! – sikolt a nő kétségbeesetten.~– Ne félj,
28     2,  19|          monda neki Horus.~Erre a nő csak térdre rogyott, két
29     2,  25|         egyedül te magad tudod.~– No, hát tudja meg mindenki!
30     2,  27|           viteté fel a lépcsőkön (nő lábának nem szabad a hideg
31     2,  27|          ezt a fátyolt, úgyhogy a nő ijedtében elsápadt. – Hanem
32     2,  30|           nyílását) a félreismert nő ajkaihoz.~Mária maga is
33     2,  30|        boldoggá teendlek, amilyen nő soha e világon nem volt.
34     2,  30|         fejét kezébe emelte, és a nő szenvedélytől dúlt arcába
35     2,  32|         fogollyá nem változtok.~– No, hát majd az egyikünk asszonnyá
36     2,  33|           enyhítette a szomjat.~– No, csak még egy kicsit szorítsuk,
37     2,  33|              kiálta a boldogtalan nő, s most már egyedül hajtotta
38     2,  34|        lenni?~Ez volt az az indus nő, aki Malek Adel szultán
39     2,  35|    takarta.~– Itt van a csodatevő nő, akit fiad küldött hozzád –
40     2,  35|           hozzád – monda az indus nő, Máriát odavezetve a kalifához.~–
41     2,  35|      hangon mondá:~– Te vagy az a nő, akinek fiam kezét és szívét
42     2,  35|      pedig a csodatevő keresztyén nő! S az ott a falon a kardom!
43     2,  35|      talizmán gyűrűvel.~A vajákos nő keresztbe tette mellén a
44     2,  35|     szobájából kiléptek, az indus nő megállítá egy szóra.~– Te
45     2,  37|          viszontlátás a férj és a nő között~Hogy ismerhetett
46     2,  37|          orcáját a halálra rémült nő felé emelve. Minden idege
47     2,  38|           erősség.~Hanem az indus nő mindezek helyett csupa békehíreket