Rész,  Fezejet

 1     1,  6 |          gyűltek össze táborokba: mintha onnan várnának valami ellenséget.~
 2     1,  7 |          Brüniszkáld feje fölött, mintha az állna őalatta.~– Na öcsém –
 3     1,  7 |         kiesett a felemelt kopja, mintha zsibbasztó géppel ütöttek
 4     1,  13|        amilyen szép, olyan hideg. Mintha csak egy márványszobornak
 5     1,  13|           amitől az úgy fehérlik, mintha hóval volna beterítve. A
 6     1,  21|     betakarva ezt az egész tájat; mintha a belépő egyszerre visszanyerné
 7     1,  22|        rendet vágott a pogányban, mintha csak kaszálna. Lebée László
 8     1,  23|    szaracén pajzsokon, sisakokon, mintha Vulkán kalapálna valamennyi
 9     1,  23|         erre a véráztatta földre, mintha a te megváltó Jézusod sírját
10     2,  2 |    kígyó-úton, olyan lassúsággal, mintha nem is élő ember, csak kísértő
11     2,  2 |     megállt, lehorgasztott fővel, mintha aludnék, s azt várná, hogy
12     2,  2 |       asszony.~– Rosszabbul járt, mintha elesett volna. Az rabságába
13     2,  3 |          csak nagyokat rázkódott; mintha ő borzadozna legjobban azoktól,
14     2,  3 |        elé, kezeit egymásba téve, mintha a világ végét keresnék a
15     2,  3 |     hordta a homokot a szemünkbe, mintha valami égő kazal pernyéje
16     2,  3 |         többi úgy eltűnt előlünk, mintha a föld nyelte volna el.
17     2,  3 |     tudományra megtanított engem, mintha a hét pecséttel lezárt könyvből
18     2,  3 |        rövid időn az egész csoma, mintha eltörülték volna, úgy eltűnt.~
19     2,  17|   Együttes mormolásuk olyan volt, mintha távol mennydörögne. A vezetőjük
20     2,  17|    keserves tutulást követtek el, mintha a gazdáik halálát éreznék.~
21     2,  17|         Aldzsebál.”~Erre a névre, mintha kicserélték volna a vezért:
22     2,  18|         messziről úgy tűnnek fel, mintha tűzben égnének, még az árnyék
23     2,  19| rémüléssel, s lefekszik a földre, mintha a számumot látná közelíteni.
24     2,  19|    kősemmiség.~Az ember úgy érzi, mintha azt az egész hegyet emelné
25     2,  19|    idefenn, biztosabb kézben van, mintha én fogom.~– S volna bátorságod
26     2,  19|      olvasó szemeit, úgy rémlett, mintha a sziklák tömegében új dobogást
27     2,  19|       lova nem akar tovább menni, mintha lelket látna. Pőre te!~A
28     2,  19|   mindenütt úgy fenyegették őket, mintha rájuk akarnának szakadni.~
29     2,  19|        bőrt égeti.~Egyszer aztán, mintha végigrepedt volna az ég,
30     2,  19|         forró sziklákra leomlott, mintha kemence párkányára esett
31     2,  22|         meg nem szokta: úgy érzi, mintha egy idegen világban járna.~
32     2,  27|           annak az arcvonásaiban, mintha egy tökéletes férfialakba
33     2,  30|          poklot olyannak mutatja, mintha az volna a paradicsom. –
34     2,  31|   sótenger torlaszt fel, olyanok, mintha egy sor teve pihenne egymás
35     2,  33|           sem merül el: olyan az, mintha kényesőben úsznék; az evezőcsapások
36     2,  33|       Olyan lesz utána a testünk, mintha csalánban henteregtünk volna.
37     2,  33|     henteregtünk volna. Olyan az, mintha a gyehenna tüze összeházasodott
38     2,  33|        látszott közelebb jönni.~– Mintha ólomtengerben eveznénk –
39     2,  33|            és mégis úgy tetszett, mintha folyvást távoznának: a sűrű
40     2,  33|     változni. Azután úgy tetszik, mintha az ég maga is fehér lenne
41     2,  33|            Máriának úgy tetszett, mintha a pokol lángtavában evezne,
42     2,  35|           óvakodva emelkedék föl; mintha félne, hogy újra elveszíti
43     2,  36|        fogadta a belépő asszonyt. Mintha halottak sírnának fel sírbolti
44     2,  37|       rettentő indulat hevült át; mintha a férfi ereiből elfutott
45     2,  37|           Ekkor úgy tetszék neki, mintha a zsoltár végszavait onnan