Rész,  Fezejet

 1     1,  1 |           neveznünk azt a képzeletet, mely ilyenre vetemedett; hanem
 2     1,  7 |         kezükben vívják ki a diadalt, mely a pogányokat megszégyeníti.
 3     1,  7 |               volt az, mint a ragály, mely a gyermekeket választja
 4     1,  7 |         ismert egy csillagot az égen, mely egész bizonyosan a Szentföldre
 5     1,  7 |              fölül durva daróckámzsa, mely az orcáikat is eltakarta.
 6     1,  8 |              végre a pápa bullájáról, mely másvilági üdvösséget s ezen
 7     1,  10|        Ugyanabban a magyar nemzetben, mely száz év előtt az országán
 8     1,  10|          hanem hát az arabs nyelvnek, mely az oroszlán számára hetvenöt
 9     1,  13|               érkezett meg egy gálya, mely csupa hölgyeket hozott Ptolomaisba.
10     1,  20|            napsütötte levelei hegyén, mely az ő vére hullásáért maradt
11     1,  22|             csak az elragadó gyönyör, mely a szíveket megszállja, mikor
12     1,  22|    felkapaszkodni rá. A kanyarodó út, mely csigatekervényben vezet
13     1,  22|          olthatatlan görög tűz ellen, mely a kő és a favár közötti
14     1,  22|         magyar és szász kereszteshad, mely már a falak előtt állt.~–
15     1,  23|             volt számára ír a földön, mely őt életben tartsa. Az utolsó
16     2,  4 |             várják be azt a karavánt, mely hajókon jön alá Belgrádból.
17     2,  8 |           rájuk mért nehéz vezeklést, mely megszabadítsa őket a törvény
18     2,  8 |               Ez volt az első dandár, mely a nagy csapás után újra
19     2,  8 |              testben keresni az utat, mely a kárhozatból kifelé vezet.~
20     2,  17|        ragadtatva e csodatétel által, mely különösen az ő kedvenc asszonyai
21     2,  19|            visszafelé. – Az ösvényen, mely a hegyoldalakat körültekergi,
22     2,  19|       kirohanó tengerré változott át, mely száguldása közben elefánt
23     2,  19|         víztömegből olyan köd támadt, mely az egész völgyet betölté
24     2,  20|            terült el az óriási város, mely vetekedett Konstantinápollyal,
25     2,  21|               Damaszkusz főkapujánál, mely azt a fél óra járásnyi hosszú
26     2,  21|             ahol a nagy szökőkút van, mely olyan magasra lövelli fel
27     2,  21|              maga elé vitette.~A nép, mely már ekkor a paloták tetejét
28     2,  22|          látta az óriási gazdagságot, mely a világ minden részeiből
29     2,  27|               fátyollal volt takarva, mely közbül az arcvonásokat sejteni
30     2,  28| damasztfüggönyökkel elzárt benyílóba, mely felülről kapott sötétkék
31     2,  31|        Bar-Luthoz tartozik.~A tenger, mely Szodomát és Gomorát takarja!
32     2,  31|           elpárol belőle. A halsereg, mely a folyam vizével együtt
33     2,  31|   kiszabadulni az elátkozott elemből, mely élő állatot nem tűr meg
34     2,  31|               pontja a sziklapartnak, mely a moabita és judeai fennsíkok
35     2,  33|      Holt-tengeren úsznak: víztükrön, mely maga sem mozdul. Az átfűlt
36     2,  33|             okozta az érzékcsalódást, mely a felforralt tengerből emelkedett.
37     2,  33|               kiálló sziklatömb mögé, mely mint egy kirúgó félbolt
38     2,  35|        felébredéskor áldotta a kezet, mely szemeit így le tudta zárni. –
39     2,  35|        kijutsz arra a sziklalépcsőre, mely a tengeröbölhöz levezet,
40     2,  35|              a föld alatti folyosóra, mely a távol látszó rácsajtón
41     2,  37|       kirohant vele az udvar kapuján, mely a sziklalépcsőzetre nyílt.~
42     2,  42|       szenvedélyét ki nem elégítheti. Mely istent keresse ezzel a bajával?
43     2,  44|        könnyeivel áztatta a küszöböt, mely a hívők lépteitől volt kikopva:
44     2,  44|               az apátúr a hordszékét, mely két öszvér hátára volt kötve,
45     2,  45|      kápolnába vezette Lebée Lászlót, mely tele volt festve angyalok