1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1768
bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
1001 2, 14 | látni, az égő hegyeket. Az a kellemetlen szokásuk volt,
1002 2, 14 | felgyújtották, végig leégették, hogy az útjukat álló ellenséget
1003 2, 14 | borzasztó csapás érte Máriát.~Az etropoli menedékbarlangokban
1004 2, 14 | akarta őt költeni Mária, az öreg nem mozdult. Meg volt
1005 2, 14 | fogoly urát megtalálja?~Hanem az ő siránkozását mind elnyomta
1006 2, 15 | Egész késő estig eltartott az. Legutoljára maradt Mária.
1007 2, 15 | igazak, egyedül én vagyok az elkárhozott és álnok. Ezek
1008 2, 15 | hozott más indulat erre az utamra. Férjem fogságba
1009 2, 15 | érte váltságdíjul, mert mi az én gazdagságom a hatalmas
1010 2, 15 | amikkel a legpusztítóbb vészt, az egyiptomi vakságot meg lehet
1011 2, 15 | Hová folyamodjam? Nem értem az idegenek beszédét; elhagyott
1012 2, 15 | asszony vagyok. Elhagyott az Isten. Eltávozott előlem;
1013 2, 15 | én pörbe akarok szállni az Istennel. Óh, én nagy bűnöm!
1014 2, 15 | oldalak fel, mert nem bűnöd az, amit elmondtál: erényed
1015 2, 15 | amit elmondtál: erényed az. Urad van fogságban a szaracén
1016 2, 15 | szabadítani? Dicsőséged az. Diadalod lesz. Te vagy
1017 2, 15 | Diadalod lesz. Te vagy ebben az egész seregben az egyedüli
1018 2, 15 | ebben az egész seregben az egyedüli szent és igaz.
1019 2, 15 | térdepelnek, még mondja a szájuk az imádságot, s már az eszük
1020 2, 15 | szájuk az imádságot, s már az eszük azon jár, hogy mi
1021 2, 15 | feleségét és leányát: s még azok az asszonyok, akiket felfalt,
1022 2, 15 | hogy rájuk éhezett. Van az éhségnek még gonoszabb fajtája.
1023 2, 15 | terád éhezett! – Ő volt az, aki méreggel megölte a
1024 2, 15 | kísérő szolgádat. Azért, hogy az ő védelmére légy szorulva,
1025 2, 15 | együtt a gyöngédség és az erő; aki az urát elvesztette,
1026 2, 15 | gyöngédség és az erő; aki az urát elvesztette, és azt
1027 2, 15 | maga kezeivel; aki keresi az Istent, azért, hogy pörbe
1028 2, 15 | elviszlek mind egészen az urad börtönének az ajtajáig.
1029 2, 15 | egészen az urad börtönének az ajtajáig. Én a hatalmas
1030 2, 15 | mellett.~– Te ne osztozzál az ő örömükben – mondta az
1031 2, 15 | az ő örömükben – mondta az izmaelita. – Rövid öröm
1032 2, 15 | izmaelita. – Rövid öröm lesz az. Ismerem én a kunokat, csak
1033 2, 15 | kunokat, csak finta tőlük az ilyen hirtelen elvonulás.
1034 2, 15 | Tudom már a szokásukat. Az ijedségre következik a féktelen
1035 2, 15 | barlang mélyéből kitörő zaja az őrült orgiának: „Itt nem
1036 2, 15 | orgiának: „Itt nem látja az Isten!”~Mária ezalatt magára
1037 2, 15 | nyilvánításokon, amikkel az izmaelita a lelkét felháborítá:
1038 2, 16 | ölelésre tárva állta el az útját Máriának, s ez a tekintet
1039 2, 16 | szerint. Megesküszünk. Te az enyém, én a tied. Holtomiglan,
1040 2, 16 | Teremtúgysegéljen! Hahaha! Hol az a pap? Gyere páter! Hozd
1041 2, 16 | szemek, úgy kattognak össze az emberevő fogak.~– Én vagyok
1042 2, 17 | A kunok kutyái ugatnak az éjben, jelentve, hogy az
1043 2, 17 | az éjben, jelentve, hogy az elvonulást színlelő tábor
1044 2, 17 | szava költé fel Máriát. Az izmaelita kantáron vezetve
1045 2, 17 | Egyet tarts meg – szólt az izmaelita –; sohase kérdezz.
1046 2, 17 | maga előrebaktatott, hogy az ösvényt megtalálja az erdők
1047 2, 17 | hogy az ösvényt megtalálja az erdők sötétjében.~Mentől
1048 2, 17 | Mentől jobban közeledtek az erdő széléhez, annál jobban
1049 2, 17 | annál jobban hallhatták azt az egyetemes vonítást, ami
1050 2, 17 | egyetemes vonítást, ami az éjszakát felverte. A kunok
1051 2, 17 | ezrével hordják magukkal az ebeket: azok náluk az előőrsök.
1052 2, 17 | magukkal az ebeket: azok náluk az előőrsök. Ők maguk alusznak,
1053 2, 17 | a kunok bálványebeinek az utódai.~Nappal mindegyik
1054 2, 17 | felhangzik a tábor közepéből az áldozatdob puffanása, akkor
1055 2, 17 | Amint Mária a vezetőjével az erdőből kijutott, a messze
1056 2, 17 | vas csúcsát, s aztán annak az egyik végét a szájához illesztve,
1057 2, 17 | a tábortüzek felé veszi az irányát.~Nem mert már többet
1058 2, 17 | lótejtől mély dermenet szegődik az álomhoz. Akármelyiknek el
1059 2, 17 | két jövevény végigmehetett az egész táborban észrevétlenül.~
1060 2, 17 | s azon belül, utcasorban az előkelők sátrai, egy kerek
1061 2, 17 | keresztülfekve, aludtak az őrök.~A vezéri sátorral
1062 2, 17 | görögöktől a szent Bizáncot, s az ott talált művészi bronzszobrokat
1063 2, 17 | azt éppenséggel.)~Ennek az oltára pedig körül volt
1064 2, 17 | ne lássa ezt a rémképet.~Az oltár körül aludtak a garaboncok,
1065 2, 17 | mögötte nagy máglyának az üszkei terjesztettek vérvilágot,
1066 2, 17 | terjesztettek vérvilágot, amik közt az elégett áldozatok csontjai
1067 2, 17 | engedelmeskedett.~– Lépj fel arra az oltárra amott.~Mária azt
1068 2, 17 | egyszerre rémséges zsivaj támadt az egész táborban: a sátorokból
1069 2, 17 | másnak a kezében van. Maga az ifjú vezér lóháton ugratott
1070 2, 17 | kezében; szemei szikráztak, az arca vörös volt: „Ki háborgat
1071 2, 17 | ordítá fejedelmi haraggal.~Az izmaelita pedig odaplántálta
1072 2, 17 | pedig odaplántálta magát az oltár elé, s felemelt kezével
1073 2, 17 | kardostul aláhanyatlott az oldalára; az arca elsápadt:
1074 2, 17 | aláhanyatlott az oldalára; az arca elsápadt: észrevevé,
1075 2, 17 | Azt, hogy harcoljanak az ő ellenségei ellen.~– S
1076 2, 17 | ellen.~– S kiket ismersz te az ő ellenségeinek?~– A törököket
1077 2, 17 | áldoát felelősségre von, az a halotti pénzt a szájában
1078 2, 17 | szövetségét keresem. Hozzá vezet az utam.~– Vigyázz, hogy el
1079 2, 17 | És most tégy tiszteletet az én úrnőm, a „Bajraktár”
1080 2, 17 | hogy ő a bajraktár. Nem név az, hanem tisztség. Zászlóhordó.
1081 2, 17 | szent zászlójának vivője. Az is asszonytól származik:
1082 2, 17 | Aishától.~A fejedelem odajárult az oltárhoz, s fél térdre támaszkodva
1083 2, 17 | Máriának, úgyhogy a hölgynek az ő felemelt térdét kelle
1084 2, 17 | a bort.~Akkor azt mondá az izmaelita a kun vezérnek,
1085 2, 17 | népe között lázárok, akik az egyiptomi szemgyulladásban
1086 2, 17 | nap reggelén már ugyanazok az emberek áldva, magasztalva
1087 2, 17 | csodatétel által, mely különösen az ő kedvenc asszonyai szép
1088 2, 17 | szép szemeinek adta vissza az egykori bűbájos ragyogást.~–
1089 2, 17 | ne legyen saját akaratod, az enyémen kívül – mondta neki
1090 2, 17 | enyémen kívül – mondta neki az izmaelita. – Most már ígéretet
1091 2, 17 | ígéretet tettél. Ám lássad.~Az a nap gyógyítási csodatételekkel
1092 2, 17 | sikeréről bizonyossá legyen.~Az a nap pedig volt az áldozat
1093 2, 17 | legyen.~Az a nap pedig volt az áldozat ünnepe, amit a kun
1094 2, 17 | amit a kun vezér egyenesen az ő tiszteletére rendezett.~
1095 2, 17 | magát marasztalni. Mert az az ünnepély abból állt,
1096 2, 17 | magát marasztalni. Mert az az ünnepély abból állt, hogy
1097 2, 17 | póznákra tűzködve.~S Mária az emberáldozatnál ráismert
1098 2, 17 | látványtól.~Hát pedig ez az áldozatünnep!~S mikor ennek
1099 2, 17 | végig. Eszméletét veszté az iszonyat miatt.~Mikor felocsúdott,
1100 2, 17 | hogy ne legyen akaratod az enyémen kívül, amíg veled
1101 2, 17 | felejtsd el: álom volt. Az áldozatok kiszenvedtek bűneikért,
1102 2, 17 | akik előttük nyargalva, az utat tisztán tartsák, valameddig
1103 2, 17 | pórázon tartja; hogy ki lehet az a „Hegyek ura”?~
1104 2, 18 | Az idegen országokban~A Boszporusznál
1105 2, 18 | Rákövetkezett a rettentő földrengés, az aztán még a megmaradt falakat
1106 2, 18 | folyam, amott kettévágta az utat egy hirtelen támadt
1107 2, 18 | választott hölgyét, mint az izmaelita assasin.~Minden
1108 2, 18 | valóságos diadalmenet volt az utazás. A legfőbb emírek
1109 2, 18 | nem tudta, hogy ezekben az országokban éhínség van.~
1110 2, 18 | szemgyulladásból Mária, megtudta az útjának a célját: ajándékozott
1111 2, 18 | tevét meg egy kutyát, aminek az a virtusa volt, hogy megérzi
1112 2, 18 | forrásvizet, s rávezeti az utazót. A kiégett Frígia
1113 2, 18 | mintha tűzben égnének, még az árnyék is veres, és az is
1114 2, 18 | még az árnyék is veres, és az is süt.~Napokig tartott
1115 2, 18 | is süt.~Napokig tartott az út Sauria égető sivatagán
1116 2, 18 | égető sivatagán keresztül. Az utat igen jól jelölték a
1117 2, 18 | fáradtságtól kis gyermekeikkel. Az előresiető hadsereg nem
1118 2, 18 | egynek a talpán sár volt: az rávezette őket a sziklák
1119 2, 19 | Az ördög hegyei~– Lesz még
1120 2, 19 | kísérő. – Most következnek az ördög hegyei. Ha azokon
1121 2, 19 | elmondhatod, hogy megjártad az ördög legmagasabb országát.
1122 2, 19 | van, hanem a magasságban.~Az a hegylánc, amit a keresztesek „
1123 2, 19 | hegylánc, amit a keresztesek „az ördög hegyei” címmel megtiszteltek,
1124 2, 19 | hegyei” címmel megtiszteltek, az a kietlen sziklatömeg, ami
1125 2, 19 | nem lehet használni többé. Az egyetlen patak mentét követve,
1126 2, 19 | Egyedül a szamár sem megy fel az ördögök hegyére, csak ha
1127 2, 19 | csak ha a párját követheti. Az egyikre a Máriát ülteti
1128 2, 19 | a dái áldoát, a másikra az élelmezőiszákot, vizescsobolyót
1129 2, 19 | a vemhét vezetve, amerre az utat megmutatják nekik a
1130 2, 19 | nekik a pásztorok.~Itt ebben az útban vesztek el ezrével
1131 2, 19 | semmi” elleni harcban. Az ördög hegytömege a semmi
1132 2, 19 | elviselhetetlenebb a mennydörgésnél. Az egyformaság rémvilága megőrjíti.
1133 2, 19 | rémvilága megőrjíti. Azok az erős férfiak, akik itt a
1134 2, 19 | fejüket ez a kősemmiség.~Az ember úgy érzi, mintha azt
1135 2, 19 | ember úgy érzi, mintha azt az egész hegyet emelné a vállán,
1136 2, 19 | szemégető vörös sziklatömeg az mindenfelé. A megrekedt
1137 2, 19 | szúnyog is kedves volna az utazónak. Itt minden állat
1138 2, 19 | előrehaladtak-e, és nem visszafelé. – Az ösvényen, mely a hegyoldalakat
1139 2, 19 | szamár a lábát leteheti. Az állatok legokosabbika minden
1140 2, 19 | a semmi elkezd beszélni, az átfűlt sziklák eleinte csendes
1141 2, 19 | időközökre elmaradozva; az ember azt hiszi, a sziklák
1142 2, 19 | hogy ez a hang összenyomja az embernek a halántékait:
1143 2, 19 | el.~Három nap utaztak már az ördög hegyein keresztül.
1144 2, 19 | földindulás összerongálta az anélkül is veszedelmes utakat.
1145 2, 19 | óra járás volna.~Ezalatt az élelmiszereik is elfogytak,
1146 2, 19 | szamaraikkal, hogy kibírják az utat. A vízből nappal nem
1147 2, 19 | kigördült egy ingatag szikla, s az állat minden poggyászával
1148 2, 19 | a dái áldoát. – Anélkül az egész utunk hiábavaló volna!
1149 2, 19 | csomókat kötözött reá, s aztán az egyik végét átkötötte Máriának
1150 2, 19 | megmaradt; hanem a csobolyó az ivóvízzel darabokra törött.~–
1151 2, 19 | szamárral együtt, sebesen, azon az úton, amelyen idáig jöttek.
1152 2, 19 | itten? Itt kell-e elvesznem? Az ördög pitvarában?~Reszketett
1153 2, 19 | kell űzni ezen a helyen: az hasonlatos a lázhoz! Nem
1154 2, 19 | itt megijed a haláltól, az meghal.~Elaltatá a lelkét
1155 2, 19 | nagyobb fájdalommal: „Hát az én szegény uram nem sokkal
1156 2, 19 | mint én? Nem nagyobbak-e az ő szorongattatásai, mint
1157 2, 19 | ő szorongattatásai, mint az enyéim?”~És ezzel elcsendesíté
1158 2, 19 | kezdett, s mire végigpergette az ujjai alatt az olvasó szemeit,
1159 2, 19 | végigpergette az ujjai alatt az olvasó szemeit, úgy rémlett,
1160 2, 19 | lett a hang. Léptek dobaja az. Egyre közelebb jő. Mostan
1161 2, 19 | jő. Mostan megáll éppen az ő feje fölött.~Bizony, ha
1162 2, 19 | nevével felfegyverkezve az ördög csészéjéből kanállal
1163 2, 19 | kanállal kiszedegette. Ha az most elveszett volna!~–
1164 2, 19 | szemmel nézte, hogy száll az ember elevenen fel az égbe.
1165 2, 19 | száll az ember elevenen fel az égbe. Feljutott a sziklapárkányra
1166 2, 19 | Mert akkor én kezdem rá, de az átkozódást. Ez az Isten
1167 2, 19 | rá, de az átkozódást. Ez az Isten lova nem akar tovább
1168 2, 19 | De amint egyszer ehhez az önismerethez eljutott, akkor
1169 2, 19 | gyalog. Nem messze lehet már az útnak a vége. Csak kijutunk
1170 2, 19 | megbokrosodott szamárra nem bízhatja az ember az életét. Páter Horus
1171 2, 19 | szamárra nem bízhatja az ember az életét. Páter Horus csak
1172 2, 19 | Máriával. Elég szélesek az ő vállai, hogy azt mind
1173 2, 19 | elbírják.~Gyalog folytatták az utat, ami egyre vadabb,
1174 2, 19 | sehol egy madár, egy felhő az égen. Ez itt a pokol magas
1175 2, 19 | mennyivel szörnyűbb hely az a szűk odú, ahol az én szegény
1176 2, 19 | hely az a szűk odú, ahol az én szegény uram szenved! –
1177 2, 19 | Milyen szép tiszta itten!~Az igaz, hogy az ördög felesége
1178 2, 19 | tiszta itten!~Az igaz, hogy az ördög felesége szépen kiseperve
1179 2, 19 | szépen kiseperve tartja az urának a pitvarát.~Ezen
1180 2, 19 | urának a pitvarát.~Ezen az egész napon már nem volt
1181 2, 19 | se inni-, se ennivalójuk. Az eltikkadás erőt vett Márián.~
1182 2, 19 | öszvérek csiszoltak rajta. Az út folyvást lefelé haladt
1183 2, 19 | sziklatengerében utazóknak az a láthatáron felemelkedő
1184 2, 19 | láthatáron felemelkedő felhő, ami az óceán vándorának a szárazföld
1185 2, 19 | már ismét a világ: ahol az emberek, élő állatok laknak.
1186 2, 19 | élő állatok laknak. Legyen az ellenség, legyen az dúvad,
1187 2, 19 | Legyen az ellenség, legyen az dúvad, de mégis e világbeli
1188 2, 19 | idejönne! – sóhajtá Mária.~Az pedig jött: nem kellett
1189 2, 19 | valaki! Zivatarfelhő volt az, amit egy óra alatt az Araráttól
1190 2, 19 | volt az, amit egy óra alatt az Araráttól a Taurusig és
1191 2, 19 | kavart össze: nem látni az utat többé, menekülni kell
1192 2, 19 | le ne dobja a mélységbe az embert. Most már nem hallgatnak
1193 2, 19 | szól Mária, elrémülve az apokaliptikus zivatartól.~–
1194 2, 19 | csak por és kavics esik: az is oly forró, hogy a bőrt
1195 2, 19 | mintha végigrepedt volna az ég, egy villámtűzoszlop
1196 2, 19 | vissza, s arra megnyílnak az egek csatornái, s elkezdik
1197 2, 19 | kibontotta a pokrócot, s annak az egyik szélét egy nehéz sziklával
1198 2, 19 | tagját a dacoló embernek, de az ki nem ereszté a kezéből
1199 2, 19 | mint a barlangba leszállni. Az a roppant tömeg jég, amint
1200 2, 19 | omlottak alá, s félóra múlva az a mély sziklavölgy ott a
1201 2, 19 | hullámba letekint.~– Mi lesz az uramból, ha én itt elveszek! –
1202 2, 19 | őt védte a testével. És az ember győzött a harcban.
1203 2, 19 | Kékre, vörösre volt verve az egész teste: kiállta.~Mária
1204 2, 19 | meghálálhatni?~– Azzal, ami az utad célja: szabadítsd ki
1205 2, 19 | utad célja: szabadítsd ki az uradat.~Mária nem bírta
1206 2, 19 | abban a dái áldoátnak, ha az ő urát kiszabadítja, akit
1207 2, 19 | sziklahasadékok mutatták.~– Áldjuk az Istent, hogy e veszedelemből
1208 2, 19 | körülöttük halomban.~– Még az éhségünket is.~– Az éhségünket? –
1209 2, 19 | Még az éhségünket is.~– Az éhségünket? – kérdezé bámulva
1210 2, 19 | bámulva Mária.~– A vihar az Ararát felől jött. Ez azzal
1211 2, 19 | amit kavarogva szórt szét, az Ararát sziklán termő „mannát”
1212 2, 19 | mannát” is elhinti. Ez az a mennyei eledel, amivel
1213 2, 19 | kosárral összegyűjteni az ég küldte kenyeret, amivel
1214 2, 19 | Nem soká kellett várni, az izzó sziklákon rohamosan
1215 2, 19 | éppen olyan lisztes, mint az; nedves korában nyersen
1216 2, 19 | nyersen is marokkal ehető: az íze, mint a gesztenyéé.
1217 2, 19 | azonban már kitanulták, hogy az a manna nem mennyei termény,
1218 2, 19 | kopár sziklasivatagokat, az Altajban, Anedaliban, a
1219 2, 19 | nagy pusztán, ahonnan azt az erőszakos vihar feltépi,
1220 2, 19 | pusztákon ismét elszórja; az arabok kenyeret sütnek belőle.~
1221 2, 19 | Hite még erősebb lett, hogy az az Isten, aki őt idáig elhozta,
1222 2, 19 | még erősebb lett, hogy az az Isten, aki őt idáig elhozta,
1223 2, 19 | sziklapadmaly alatt töltötték el az éjszakát.~Másnap reggel
1224 2, 19 | víztömegből olyan köd támadt, mely az egész völgyet betölté előttük,
1225 2, 19 | ismét gondoskodott róluk az Úr. A zsidók mannája után
1226 2, 19 | lehetett őket összefogni. S az erőt adó táplálék a bujdosónak.
1227 2, 19 | ütötte a felső lapot, míg az átmelegült: így több napig
1228 2, 19 | átmelegült: így több napig eláll az, és ehetővé lesz.~A rohanó
1229 2, 19 | lenni. Azt kívánta, hogy az ösvényen haladjanak előre.
1230 2, 19 | elbírt, megindult előre az ösvényt keresni. Az nemsokára
1231 2, 19 | előre az ösvényt keresni. Az nemsokára lefelé kezdett
1232 2, 19 | egy évtizedben egyszer. Az utazást ez nagyon megkönnyíti:
1233 2, 19 | kétszer annyi utat tehet az ember. Amíg alant a völgyben
1234 2, 19 | sehol. Hanem aztán amint az út ismét lefelé kígyózott
1235 2, 19 | kezdett zengeni, hasonló az orgona búgásához, a mélység
1236 2, 19 | ismerem! – mondá Horus. – Az erős északi szél közelít,
1237 2, 19 | kínálkozott vele: palota az ilyenkor! Abban elhelyezkedék
1238 2, 19 | nap leszállt: beköszöntött az északi szél, ez a minden
1239 2, 19 | beszélni, mikor rájuk paskol, az egyik búg, a másik fütyül,
1240 2, 19 | egyik búg, a másik fütyül, az odúk huhognak: a magas kőszálak
1241 2, 19 | áldoát félrehúzta a pokrócot az odú elől, Mária fölébredt
1242 2, 19 | keblén összetéve, s arcát az égnek emelve, Istenhez beszélt.~
1243 2, 19 | emelve, Istenhez beszélt.~Az a látvány volt a pokol után
1244 2, 19 | pokol után a paradicsom.~Az éjjeli szél elverte a hegyekről
1245 2, 19 | s arról a tetőről, ahol az utazók álltak, a damaszkuszi
1246 2, 20 | s mentől közelebb jött az utazó, annál részegebb lett
1247 2, 20 | olajfák közepette terült el az óriási város, mely vetekedett
1248 2, 20 | több, mint Rómának. Itt van az a torony, melyre az izlamhívők
1249 2, 20 | van az a torony, melyre az izlamhívők hite szerint
1250 2, 20 | Krisztus (szerintük is próféta) az ítélet napján le fog szállni
1251 2, 20 | ítélet napján le fog szállni az égből, itt a mártírok és
1252 2, 20 | sugarai. Kéjillat terjeng az egész városon át, amit a
1253 2, 20 | ezeknek a hulló levele az egyedüli szemét az utcákon,
1254 2, 20 | levele az egyedüli szemét az utcákon, miket az oszlopsorokon
1255 2, 20 | szemét az utcákon, miket az oszlopsorokon végigvonuló
1256 2, 21 | fényes bevonulása~Amint az „ördög hegyeit”, ezt a kősziklapoklot
1257 2, 21 | leszállva a ligetes völgybe, az első falu, amit értek, már
1258 2, 21 | itt nem vigyázhatnak rájuk az ellenségeik. A török, arab,
1259 2, 21 | szaracén, a fellah, a kurd, az örmény, az mind halálos
1260 2, 21 | fellah, a kurd, az örmény, az mind halálos ellenségük.
1261 2, 21 | mind halálos ellenségük. Ők az assasinok hívei. Láthatatlan
1262 2, 21 | több hetet kelle töltenie az izmaeliták völgyeiben. Elő
1263 2, 21 | puszták, a sziklasivatagok, az égető napszúrás szépségrontó
1264 2, 21 | minden bája visszatért. S az idő nem telt hiába. A gyógyítási
1265 2, 21 | ahelyett tanulni kellett. Az arab nyelvet. Már útközben
1266 2, 21 | tanította őt erre Horus: az arab nyelv a keleten olyan,
1267 2, 21 | tanulékony volt: még csak az volt hátra, hogy a helyes
1268 2, 21 | ahogy Szíriában beszélnek az előkelő urak, s megtanuljon
1269 2, 21 | szőni mondatai közé, mikben az arab nyelv úgy tündököl,
1270 2, 21 | sereg járt előtte, utána. Az „égből jött asszonynak”
1271 2, 21 | utcát nyitja meg, melyet az apostolok könyve az „egyenes
1272 2, 21 | melyet az apostolok könyve az „egyenes útnak” nevez, tízezrei
1273 2, 21 | legnagyobb élőfa, úgy, hogy az olyannak tetszik, mint egy
1274 2, 21 | csodatevő szerré a tiszta vizet az ég küldötte asszony, pusztán
1275 2, 21 | onnan, hófehér. És aztán ezt az így megbűvölt vizet apró
1276 2, 21 | falusi orvos ismeri jól azt az igen egyszerű orvosi szert,
1277 2, 21 | könnyen kitalálja, hogy lett az azúrszín kéznek belemártásától
1278 2, 21 | azonban már ki volt adva az utasítás, hogy a gazdagok
1279 2, 22 | elpusztítására vasba öltözik az egész világ. Itthon a saját
1280 2, 22 | szidalmazza Jézust, azt mondja, az is próféta, s enged a tiszteletére
1281 2, 22 | templomokat építeni, külön az örménynek, a görögnek, a
1282 2, 22 | mecsetjének három minaretjei közül az egyiket, a „menyasszonyok
1283 2, 22 | lábnyomának ajánlotta fel, midőn az égből le fog szállni ismét
1284 2, 22 | népeiket boldogították, s az uralkodóknál is nagyobb
1285 2, 22 | hírű költőknek. És látta az óriási gazdagságot, mely
1286 2, 22 | amik innen szétterjednek az egész világra: a nagyszerű
1287 2, 22 | kohókat és hámorokat, amikben az utánozhatatlan damaszk acél
1288 2, 22 | kardokat készítik; a rózsaolaj, az illatos vizek és drága balzsamok
1289 2, 22 | Nincs koldus, nincs kéregető az egész városban. Roppant
1290 2, 22 | Roppant házak vannak építve az utazók, a szegények számára;
1291 2, 22 | kér díjat érte.~Nem kell az idegennek attól félni, hogy
1292 2, 22 | nyugodtan, még lárma sincs éjjel az utcán. Ki lármázna éjjel?
1293 2, 22 | ébren is álmodozóvá teszi az embert, kivált az idegent,
1294 2, 22 | teszi az embert, kivált az idegent, aki meg nem szokta:
1295 2, 23 | Malek Kamel, az igazságos~Azt tudta a megholt
1296 2, 23 | melléknevet adta neki: „az igazságos”! Imádták, leborultak
1297 2, 23 | nehéz napokon elzárja magát az egész élő világtól, s nem
1298 2, 23 | lesi, mikor nyílnak meg az aranyozott rézkapuk ismét,
1299 2, 23 | halálnak fiai lesznek-e?~Az ítélet kimondását megelőző
1300 2, 23 | nyíló kapu holnap reggel, az első szúra éneklése után
1301 2, 23 | tudta, hogy kire szól majd az ítélet; de az köztudomású
1302 2, 23 | szól majd az ítélet; de az köztudomású volt, hogy a „
1303 2, 23 | körül e szökőkutat, innen az elnevezése; a medence közepén
1304 2, 23 | közepéből lövell fel a vízsugár. Az ítélethirdetés napján a
1305 2, 23 | helyet engedték át számára, az Ali mecset külső árkádja
1306 2, 23 | ahonnan a szeráj kapujára és az aranyrácsozatos erkélyre
1307 2, 23 | bűnösök szomorú színpadjára.~Az egész tért sűrű néptömeg
1308 2, 23 | azopardok tódultak elő; az erkély ballustrádján megjelent
1309 2, 23 | arccal, nyugodt tekintettel. Az idegent meglepte az arc,
1310 2, 23 | tekintettel. Az idegent meglepte az arc, a damaszkuszi már ismerte
1311 2, 24 | a rézhídon át előléptek az elítélt bűnösök. Két templárius
1312 2, 24 | csillagok aspektusaiban.~Az egyik templáriusnak a mellére,
1313 2, 24 | elszorult szívvel várta az ítélet kihirdetését.~Saját
1314 2, 24 | Saját sorsának előjele volt az. Ha a kalifa a fogoly templomosok
1315 2, 24 | nála irgalmas szívet; ha az „igazságos” melléknevű Malek
1316 2, 24 | Malek Kamel arcul üti magát az igazságot, hogyan reméljen
1317 2, 24 | igazságot, hogyan reméljen tőle az, aki az igazságnál többet:
1318 2, 24 | hogyan reméljen tőle az, aki az igazságnál többet: kegyelmet
1319 2, 24 | hangzó szóval kezdé olvasni az ítéletet.~
1320 2, 25 | Malek Kamel ítélete~„Az egy igaz Isten, Allah és
1321 2, 25 | egy igaz Isten, Allah és az ő prófétája nevében! Én
1322 2, 25 | szultán.~Dicsőség Allahnak, az egy igaz Istennek és az
1323 2, 25 | az egy igaz Istennek és az ő prófétájának az örökkévalóságig.”1~
1324 2, 25 | Istennek és az ő prófétájának az örökkévalóságig.”1~Amint
1325 2, 25 | örökkévalóságig.”1~Amint az ítélet fel lett olvasva,
1326 2, 25 | bűnösök gyászindulóját; az azopardok megragadták a
1327 2, 25 | emelkedni érzé a szívét az egek felé. Aki ez ítéletet
1328 2, 25 | több volt, mint igazságos: az nemes lelkű volt.~A nép
1329 2, 25 | áldoáttól.~– Bizony nem az elítéltekre.~– Hát kire?~–
1330 2, 25 | ítélet volt.~– Azt ebben az egész nagy sokaságban egyedül
1331 2, 25 | vízsugarát, ahogy szokás az ítélet végrehajtása után.
1332 2, 25(1)| történetírón, Math Parison kívül az arab történetírók is följegyezték,
1333 2, 26 | Nem látjátok meg a napot az égen. Van-e fényesebb nap
1334 2, 26 | orgyilkos tőre nem szennyezi be az ő kezét.~Ő megveri az ellenségét,
1335 2, 26 | be az ő kezét.~Ő megveri az ellenségét, mikor páncélban
1336 2, 26 | Dicsőségének fénye elvakítja még az ellenségét is, s ti ezt
1337 2, 26 | vízsugarába tartá, amíg az fehér lett, mint az alabástrom.~
1338 2, 26 | amíg az fehér lett, mint az alabástrom.~Damaszkusz ősidők
1339 2, 26 | megszentelt vízben megmeríteni az arcát.~
1340 2, 27 | Malek Kamel szultán előtt~Az üdvkiáltás zsivajában egészen
1341 2, 27 | fősejkjének, Fakredinnak, aki az erkély ballustrádjáról előkiáltá,
1342 2, 27 | várta a szeráj háremőre, az eunuchfőnök, s szolgáival,
1343 2, 27 | emberentúli fenség volt annak az arcvonásaiban, mintha egy
1344 2, 27 | merészebb minden férfiakénál, de az olyan merészség, melynek
1345 2, 27 | összeroskad, de térdre estében az a megnyugvás kíséri, hogy
1346 2, 27 | megnyugvás kíséri, hogy hiszen az, aki előtt elbukik, bizonyosan
1347 2, 27 | grádicsáról, s odasietett az eléje boruló nőhöz, megragadta
1348 2, 27 | e szót lihegve: „Te vagy az?” (E hangban annyi fenyegetés
1349 2, 27 | volt takarva, mely közbül az arcvonásokat sejteni engedi,
1350 2, 27 | fogadást magyarázza meg az, hogy alakod hasonlít azéhoz,
1351 2, 27 | biztatásra egyszerre kipirult az arca Máriának, s hogy ezt
1352 2, 27 | ujjának hajtókáját egész az ujja hegyéig kezére takarva,
1353 2, 28 | a föld legszebb virága, az asszony. Egy egész kert.
1354 2, 28 | a jaspisfekete négertől az alabástrom arcú, aranyhajú
1355 2, 28 | mondta Máriának, hogy ki az a gyermek ottan.~A szultánnak
1356 2, 28 | volt több fiúgyermeke annál az egynél.~És azt meglepte
1357 2, 28 | egynél.~És azt meglepte az egyiptomi csoma. A nagyapja
1358 2, 28 | köteléket levegye a szeméről, az örömrepesve szólalt meg:~–
1359 2, 28 | felkereste a gyermek fekhelyét. Az már aludt. Mária ott ült
1360 2, 28 | már aludt. Mária ott ült az ágya mellett.~– Meg fog-e
1361 2, 28 | fog-e gyógyulni? – kérdezé az apa.~– Isten segélyével
1362 2, 28 | Már nyugodtan alszik. Ez az első jele a javulásnak.
1363 2, 28 | szelíden. – Most te vagy az urak úrnője! Hogy tudtad
1364 2, 28 | zengő almákról”, amiket az anyjától hallott. Elmondtam
1365 2, 29 | kalifa. – Ennek a gyermeknek az anyja volt az én kedvenc
1366 2, 29 | gyermeknek az anyja volt az én kedvenc kadinám. Még
1367 2, 29 | becsületszó. Rá mertem volna bízni az álmomat, rá a kardomat,
1368 2, 29 | nem lop, meg nem öl. És ez az ember mégis megcsalt, meglopott,
1369 2, 29 | asszonynak vére ki ne hulljon. Az áruló, hitszegő barátot,
1370 2, 29 | szökevény foglyot elküldtem az apámhoz, Malek Adel szultánhoz,
1371 2, 29 | nevetni.~A szultán odatérdelt az ágy elé, s úgy nézett gyönyörtől
1372 2, 29 | nyílása: egy gyermeknek az ajka, aki álmában nevet.~
1373 2, 30 | Gondtalan, szenvedélytelen élet az ott; tánc, mulatság, mesemondás,
1374 2, 30 | csupa élvezet közt telik el az élet! S ami a világban annyi
1375 2, 30 | fájdalmat teremt, a szenvedély, az ide se egy sugárt, se egy
1376 2, 30 | egy nőkolostortól, hogy az egyikben szomorú énekeket
1377 2, 30 | mint a gyermekek között az apa. Ha valakit remegni
1378 2, 30 | fáj, utánajár, ki lehet az, aki után sóhajtozik, s
1379 2, 30 | sokszor mondá azt, hogy az emberek úgy élnek itt, mint
1380 2, 30 | azért a gondolatért. – Hisz az éppen az ördög incselkedése,
1381 2, 30 | gondolatért. – Hisz az éppen az ördög incselkedése, hogy
1382 2, 30 | olyannak mutatja, mintha az volna a paradicsom. – Ez
1383 2, 30 | volna a paradicsom. – Ez az igazi pokol itten! Nem azok,
1384 2, 30 | a gyönyörűség háza, ez az igazi kárhozat pitvara.
1385 2, 30 | kárhozat pitvara. Nem olyan az igazi ördög, amilyennek
1386 2, 30 | egészen meggyógyult a gyermek. Az éjt végig átaludta, ami
1387 2, 30 | tiszták voltak azok, miként az ég Damaszkusz fölött.~Az
1388 2, 30 | az ég Damaszkusz fölött.~Az a sok asszonyfő ott a bokrok
1389 2, 30 | minden mondásnál odacsattantá az ajkát (azt a paradicsom
1390 2, 30 | magát e gyermeköleléstől, az édes csókoktól, amiknek
1391 2, 30 | Hallod, mit kérdez e gyermek? Az „én” kérdésem ez. Itt maradsz,
1392 2, 30 | őneki anyja, s légy nekem az, ami az anyja volt. Olyan
1393 2, 30 | anyja, s légy nekem az, ami az anyja volt. Olyan boldoggá
1394 2, 30 | a trónomat, s arcképedet az enyémmel egyesítve veretem
1395 2, 30 | ami nehezebb. Betegség az, ami lassan öl, megvénít,
1396 2, 30 | mint aki a vízbe tekint, s az eget látja benne. A mélységgé
1397 2, 30 | köztem és közötted. Tenger az a jóság, amivel te engem,
1398 2, 30 | de a másik serpenyőjében az igazság mérlegének van egy
1399 2, 30 | meg, nem nyomja-e le ez az egyetlen csepp azt az egész
1400 2, 30 | ez az egyetlen csepp azt az egész tengert. Ez a keserű
1401 2, 30 | válaszolt:~– Igazad van. Az a keserű csepp lenyomja
1402 2, 30 | a keserű csepp lenyomja az édesség tengerét. A börtön
1403 2, 30 | Átkozott legyen e név! Ő volt az áruló, ki engem meggyalázott,
1404 2, 30 | Mária e szóra azt hivé, hogy az ég szakadt a fejére. Sápadtan,
1405 2, 30 | arcába nézett.~– És ezt az arcot tudta ő elfelejteni –
1406 2, 30 | nejéhez, most itt ölelhetné, s az én áldásommal tetézve mehetnétek
1407 2, 30 | egy nyomorultnak prédája. Az a bolond tűzkőnek használja
1408 2, 30 | válaszoddal; várj holnap reggelig. Az éj, az álom jó tanácsot
1409 2, 30 | holnap reggelig. Az éj, az álom jó tanácsot ad. Gondolj
1410 2, 30 | Gondolj reá, hogy ha te az én kezemet elfogadod, olyan
1411 2, 30 | hitfeleidnek. Egy szavaddal az eget és földet közelebb
1412 2, 30 | kellett neki együtt töltenie az éjszakát. S az éjszakának
1413 2, 30 | töltenie az éjszakát. S az éjszakának különféle tanácsadói
1414 2, 30 | még aztán mindezek fölött az az eleven kísértő: az a
1415 2, 30 | aztán mindezek fölött az az eleven kísértő: az a szárny
1416 2, 30 | fölött az az eleven kísértő: az a szárny nélküli kerub,
1417 2, 30 | meg-megzendült egy énekes alménak az ajkán a csábító dal, melyben
1418 2, 30 | nap! jobb a szerelem, mint az üdv! egy boldog óra a földön
1419 2, 30 | óra a földön több, mint az örökkévalóság!”~Óh, ennél
1420 2, 30 | éjszakája nem volt Máriának az „ördög hegyei” közt, mikor
1421 2, 30 | ördög hegyei” közt, mikor az éjszaki vihar paskolta a
1422 2, 30 | a megláncolt férjnek? – Az a lánc! – Minden bűneinél,
1423 2, 30 | minden gonoszságánál nehezebb az a lánc. – Szenvedése kimenti:
1424 2, 30 | Ha felébred, s kérdi hol az anyja, mondjad neki, hogy
1425 2, 30 | neki, hogy csak álom volt az. Nekem pedig add meg jutalmamat,
1426 2, 30 | Asszony vagy, aki szeret. Az nem lehet másképp. Jutalmul
1427 2, 30 | börtönéből előhozhatod. Ő az öreg szultán, Malek Adel
1428 2, 30 | Máriát a Kadun-Kiet-Khudának, az eunuchok főnökének, aki
1429 2, 30 | ismét kivivék őt a palotából az oroszlánok kapuján át.~A
1430 2, 30 | többé. Látom, hogy te vagy az asszony az asszonyok között!”~
1431 2, 30 | hogy te vagy az asszony az asszonyok között!”~
1432 2, 31 | Holt-tenger várában~– Eddig az utunknak hatheted részét
1433 2, 31 | szenvedést, veszedelmet kiálltunk az eddigi utunkban; de azokat
1434 2, 31 | várnak ránk. Most kezdődik az ismeretlen rémségek országa.
1435 2, 31 | halottak csontjai: csak az eleven emberek nem azok.
1436 2, 31 | tudja kiválasztani, melyik az ellenség, melyik a jó barát.
1437 2, 31 | megint a maguk kalifáját: az imámok kiátkozták, s minden
1438 2, 31 | többé. Nem törődnek ezek az egyiptomi szemgyulladással.
1439 2, 31 | közülük, azt otthagyják az útfélen, s megosztoznak
1440 2, 31 | útfélen, s megosztoznak az öltözetén. Még emberevőkkel
1441 2, 31 | vakmerő beduinnal, akinek az élete nem drága, meg lehetett
1442 2, 31 | nem drága, meg lehetett az utazást kísérteni a „pávaszem
1443 2, 31 | csillagától” a „Lót taváig”, ahogy az arabok Damaszkuszt és a
1444 2, 31 | között ránézve. Nagyobb kín az igazlelkűnek elkövetni az
1445 2, 31 | az igazlelkűnek elkövetni az istentelenséget, mint elszenvedni
1446 2, 31 | borzalmakban, amikkel cimborasága az útbaeső falvakat felriasztá.~
1447 2, 31 | útbaeső falvakat felriasztá.~S az ilyen út nagyon hosszú;
1448 2, 31 | majd kergettetve; néha az üldözők sokasága elől lakatlan
1449 2, 31 | zuhatagaihoz eljutni, ahol az a Holttengerbe szakad. A
1450 2, 31 | ezerkétszáz lábnyira süllyedt alá. Az eltemetett városok még mindig
1451 2, 31 | tengerbe a víztömeget, s az mégsem szaporodik; pedig
1452 2, 31 | kétségbeesetten igyekszik kiszabadulni az elátkozott elemből, mely
1453 2, 31 | halálos férgei ellen, ott az Engedi völgy sziklái, amiknek
1454 2, 31 | fúrva egész barlangsorai az istentelen embereknek, kiktől
1455 2, 31 | azoktól a bögölyöktől, amik az odúkból előrajzanak; s aztán
1456 2, 31 | Róma légiói ellen. Most az öreg szultán, Malek Adel (
1457 2, 31 | Eddi) menedéke. – A járt út az északi sziklapart alatt
1458 2, 31 | soha sem ember, sem állat. Az egymás mellé guggolt hátahoporjás
1459 2, 31 | pihenne egymás mellett; ezért az arab neve Katár Hodidoche.~
1460 2, 32 | legjobban irtóztak ettől az úttól. Ők már egyszer megjárták
1461 2, 32 | Hegyek urának” parancsára ezt az utat. Ki voltak küldve,
1462 2, 32 | Hiába is mentek oda – mondá az ifjabbik fedái Horusnak –,
1463 2, 32 | csupa fegyveres asszony, az udvarát pedig oroszlánok
1464 2, 32 | változtok.~– No, hát majd az egyikünk asszonnyá változik.~–
1465 2, 32 | elbocsátólevelet hoz magával.~– Az is a mi gondunk. Mondjad,
1466 2, 32 | miért zárkózik el ide ebbe az átkozott várba az öreg szultán?~–
1467 2, 32 | ide ebbe az átkozott várba az öreg szultán?~– Annak az
1468 2, 32 | az öreg szultán?~– Annak az okát te, aki dái áldoát
1469 2, 32 | ő tudja jól. Aki férfi, az mind ellensége. Nem bízhatik,
1470 2, 32 | ellensége. Nem bízhatik, csak az asszonyokban. Azonfölül
1471 2, 32 | még félig meg is vakult. Az egyiptomi szemgyulladás
1472 2, 32 | szemfényvisszaidéző akar lenni. Mi az a csodaszer, amivel a szultán
1473 2, 32 | Ahasvér kemencéi. Azoknak az oldalaihoz pedig foglyok
1474 2, 32 | társadat? – kérdé a fedái.~– Az, hogy ő a felesége egy ilyen
1475 2, 32 | a fejével: úgy lesz.~Ha az ilyen megkínzott rabembernek
1476 2, 32 | mondá Horus –, ott azután az ő dolga, hogy mit cselekedjék.~–
1477 2, 32 | Kik?~– Te meg én, és ez az asszony.~– Gondold meg,
1478 2, 32 | bánt ott?~– A „semmi”. Ez az, ami körülvesz; hozzád tapad,
1479 2, 32 | látod a semmit, ha felnézesz az égre, ott látod a semmit;
1480 2, 32 | szakad szét bele.~– Lásd: ez az asszony nem fél; nézd, hogy
1481 2, 33 | Holt-tengeren keresztül~Az izmaelita fedáik előkerítették
1482 2, 33 | kísérők elszéledtek erről az átkozott tájékról. A csónak
1483 2, 33 | a sóval telt vízben maga az ember derékig sem merül
1484 2, 33 | derékig sem merül el: olyan az, mintha kényesőben úsznék;
1485 2, 33 | mintha kényesőben úsznék; az evezőcsapások hasonlítanak
1486 2, 33 | csónak barázdát húz benne, az a vonal végig látható marad
1487 2, 33 | szakáll lassanként fehér lesz; az emberek látják egymást kísértetekké
1488 2, 33 | És minő nap előtt! – Az egyik lángörvény onnan felülről
1489 2, 33 | lángörvény onnan felülről süt alá az égből, a másik a víz tükréből
1490 2, 33 | azokon minden íz fehérré, még az ajkak is, és a napbarnított
1491 2, 33 | napbarnított kezek, amik az evezőt feszítik. Halottak,
1492 2, 33 | víztükrön, mely maga sem mozdul. Az átfűlt tenger fölött a délibáb
1493 2, 33 | várakat mutogatva a légben, az egyik a tornyával lefelé.~
1494 2, 33 | szemeit, s kiejté a kezéből az evezőt.~– Ne aludjál! –
1495 2, 33 | szemeit, annak alulról tűzött az arcába. A hőség iszonytató
1496 2, 33 | fedái. – Én már ismerem ezt az átkozott vizet: nem üdít
1497 2, 33 | henteregtünk volna. Olyan az, mintha a gyehenna tüze
1498 2, 33 | s aztán csak lefordult az evezőpadról.~A dái áldoát
1499 2, 33 | Holt-tenger hajósainak nagyon mély az álma. A fedái nem volt felkölthető
1500 2, 33 | kiesett evezőt, s maga ült oda az evezőpadra, ütenyre csapkodva
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1768 |