bold = Main text
     Rész,  Fezejet                                         grey = Comment text

1501     2,  33   |       távoznának: a sűrű párázat okozta az érzékcsalódást, mely a felforralt
1502     2,  33   |        sekélyesülni; a mélybe letekintő az eddig sötétkék színt zöldre
1503     2,  33   |              Azután úgy tetszik, mintha az ég maga is fehér lenne már,
1504     2,  33   |               kőtömegek tünedeznek fel, az elsüllyedt Szodoma tornyai
1505     2,  33   |               változatos alakjainál: ez az elenyészés érzete!~S a csónak
1506     2,  33   |        kormánypadon.~Rémület volt annak az arcát és alakját látni:
1507     2,  33   |                 szörnyű ércvigyorgással az orcáin. Az öklei, a karjai
1508     2,  33   |              ércvigyorgással az orcáin. Az öklei, a karjai még csapkodták
1509     2,  33   |           csapkodták rendes rándulásban az evezőlapátot; de az nem
1510     2,  33   |         rándulásban az evezőlapátot; de az nem érte már a vizet. A
1511     2,  33   |             előtt.~Hasztalan költögeté; az csak hajtotta az evezőt
1512     2,  33   |             költögeté; az csak hajtotta az evezőt a levegőben, és vigyorgott
1513     2,  33   |               vár felé. Ő nem aludt el; az ő ereje nem fogyott ki,
1514     2,  33   |                 volt ébren nem maradni.~Az ő karjainak végerőfeszítésével
1515     2,  33   |               pokol lángtavában evezne, az evezőcsapás tűzszikrákat
1516     2,  33   |          Távolról jövő ringó kondulásai az estharangnak. Ez nem volt
1517     2,  33   |                 harangjának kongása ez: az egyetlen harangé az egész
1518     2,  33   |                 ez: az egyetlen harangé az egész Szentföldön, Jeruzsálem
1519     2,  33   |            semmijük. Egy pálmafából áll az egész kertjük. Kincseik
1520     2,  33   |                 csontja. Odadobálják le az itt elhalt aszkéták holttetemeit.
1521     2,  33   |            harangja hirdeté, hogy közel az isten.~Bizony közel is volt
1522     2,  33   |             Mikor már végképp kifogyott az ereje, segítséget küldött
1523     2,  33   |                 segítséget küldött neki az Isten. A Kidron-völgy patakja
1524     2,  33   |               Kidron-völgy patakja volt az. Ez ott szakad alá a Holt-tengerbe
1525     2,  33   |             menekülni a halálos elemből az éltető folyamba. A lég is
1526     2,  33   |              ötlete jött. Felnyalábolta az alvó férfiakat, s egyiket
1527     2,  33   |                könnyebb lett: aztán meg az alvók is fölébredtek.~–
1528     2,  33   |             neki a fedái, nagyot nyelve az ajkáig érő vízből.~És Mária
1529     2,  33   |                 a csónakból, s megmosta az arcát. Egészen újjászültnek
1530     2,  33   |                A fedái jól sejté. Amint az áramlat besodorta a csónakot
1531     2,  33   |             asszony. Üzenetet csak ezen az úton lehetett idehozni,
1532     2,  33   |              volt még, hogy a csónakját az öbölbe kormányozza, s az
1533     2,  33   |                az öbölbe kormányozza, s az asszonynak felmutassa a
1534     2,  34   |                jó vaknak lenni?~Ez volt az az indus nő, aki Malek Adel
1535     2,  34   |                vaknak lenni?~Ez volt az az indus nő, aki Malek Adel
1536     2,  34   |             évszak múlt közben. Mi volt az utolsó nagy esemény, amit
1537     2,  34   |            Malek Kamel szultán azt írja az atyjának, hogy az ő kedvéért
1538     2,  34   |              azt írja az atyjának, hogy az ő kedvéért minden kívánságodat
1539     2,  34   |            damaszkuszi szultán, hogy te az egyiptomi csumát meg tudod
1540     2,  34   |                a szeme világát is neki?~Az ezüstkulacsban Máriának
1541     2,  34   |                 ezüstkulacsban Máriának az a szere állt, amit a torjai
1542     2,  34   |            vakságot is meggyógyítja, ha az szürke hályogtól ered.~Mária
1543     2,  34   |             látását visszaadd. Tudd meg az okát. Amióta te Damaszkuszt
1544     2,  34   |               te Damaszkuszt elhagytad, az egész világ egyet fordult
1545     2,  34   |              sarkában. Akkor még virult az a béke, amit Malek Kamel
1546     2,  34   |            Malek Kamel szultán szerzett az izlámhívők és a messiáshívők
1547     2,  34   |                a háború újra megindult: az az ő halála lesz. Én ismerem
1548     2,  34   |               háború újra megindult: az az ő halála lesz. Én ismerem
1549     2,  34   |                 halála lesz. Én ismerem az ő lelkét. Tudom jól, hogy
1550     2,  34   |            ilyen csodaerő volna is adva az ujjaidnak. Maradj a fájdalommegszüntetésnél.
1551     2,  35   |               Akkor azután elvezette őt az indusnő az öreg kalifához.
1552     2,  35   |                 elvezette őt az indusnő az öreg kalifához. Egy tömör
1553     2,  35   |                 benne, ha szétnyitotta, az áldás, békesség hullott
1554     2,  35   |                vászonköntös volt rajta, az fedte egész testét, a fejét
1555     2,  35   |             fiad küldött hozzád – monda az indus nő, Máriát odavezetve
1556     2,  35   |          hatalmas kezét, s végigjártatá az ujjai hegyét Máriának az
1557     2,  35   |                az ujjai hegyét Máriának az arcvonásain, aztán csendes
1558     2,  35   |                 hangon mondá:~– Te vagy az a nő, akinek fiam kezét
1559     2,  35   |              maradhass. Valóban te vagy az. Ez a halánték, ez a kidomborodás
1560     2,  35   |            fiának; vissza tudnád-e adni az apjának is?~Mária fölemelte
1561     2,  35   |           szemednek a világosság, akkor az nincs megvakulva.~– S te
1562     2,  35   |                elfeledé, hogy mit ígért az indus nőnek, hogy a vakság
1563     2,  35   |               Most kell kiderülni, hogy az ördög szerzette-e ezt az
1564     2,  35   |                az ördög szerzette-e ezt az írt, amit ő csodaképpen
1565     2,  35   |              torjai kénbarlangban, vagy az istenség?~Először a szemgyulladást
1566     2,  35   |                színű nedv is. A szultán az első éjjel visszanyerte
1567     2,  35   |              Malek Adel szultán. S mint az új életre támadt, szökött
1568     2,  35   |              csodatevő keresztyén nő! S az ott a falon a kardom! A
1569     2,  35   |                 lassan kell hozzászokni az erősebb fényhez. Maradj
1570     2,  35   |                 még néhány napig itten. Az erős fény neked még tiltva
1571     2,  35   |               könny.~– Óh, padisah! Hát az én férjem milyen régen szenvedi
1572     2,  35   |       örömórától kezdve. Nincs szüksége az én szemeimnek az ő könnyeire
1573     2,  35   |               szüksége az én szemeimnek az ő könnyeire többé. Adjátok
1574     2,  35   |             megcsókolá a padisah kezét, az pedig saját gyémántgyűrűjét
1575     2,  35   |             saját gyémántgyűrűjét húzta az asszony ujjára.~– Talizmán
1576     2,  35   |                 Mit parancsolsz?”~Mária az indusnő felé nyújtá ki a
1577     2,  35   |              Mit parancsolsz?”~– Vezess az uramhoz!~Az indusnő meghajtá
1578     2,  35   |      parancsolsz?”~– Vezess az uramhoz!~Az indusnő meghajtá fejét,
1579     2,  35   |           homályos szobájából kiléptek, az indus nő megállítá egy szóra.~–
1580     2,  35   |              szóra.~– Te nem tartád meg az ígéretedet, hogy a szultánt
1581     2,  35   |                adom ezt a négy kulcsot. Az egyik uradnak a börtönét
1582     2,  35   |                ajtaját nyitja fel, ahol az arannyal telt erszényekre
1583     2,  36   |             süti a sziklaoldalt. Át van az fűlve, mint a sütők műhelye.~
1584     2,  36   |                választhatott találomra.~Az első ajtó, amit kinyitott,
1585     2,  36   |              beszüremlő vak világosság. Az volt a börtön: alacsony,
1586     2,  36   |          folytonos hőség, ami tagjaikat az áthevült sziklaodúban szikkasztá,
1587     2,  36   |             végigment; egybe sem talált az: egyszer aztán benn az odú
1588     2,  36   |           talált az: egyszer aztán benn az odú legmélyén akadt egy
1589     2,  36   |             belekapaszkodva két kezével az öltönyébe. Mária kénytelen
1590     2,  36   |              volt őt kihurcolni magával az élők sírboltjából.~
1591     2,  37   |                 ez eltorzult vonásokban az állati elbutulásnak! Minő
1592     2,  37   |                tűztől égő szemekben! És az a vigyorgó fájdalom az ajkakon.
1593     2,  37   |               És az a vigyorgó fájdalom az ajkakon. Mindenki elfutott
1594     2,  37   |                 elfutott volna tőle, ha az útfélen találja, mind azok
1595     2,  37   |              útfélen találja, mind azok az asszonyok; akik valaha hízelgő
1596     2,  37   |        szerelmes uram!” – Nem is felelt az rá, talán nem hallotta?
1597     2,  37   |         kincstára szemben, tárva-nyitva az ajtó; annyi kincs az övé
1598     2,  37   |       tárva-nyitva az ajtó; annyi kincs az övé belőle; amennyit két
1599     2,  37   |                 úgy vitte magával végig az egész hosszú folyosón, odáig,
1600     2,  37   |       végigdörgé a sziklafolyosót.~Erre az ordításra a nyomorult vázalak
1601     2,  37   |         rejtőzködve! E látásra Máriának az idegein valami rettentő
1602     2,  37   |               ereiből elfutott bátorság az ő vércseppjeit szállta volna
1603     2,  37   |               szállta volna meg. A düh, az elkeseredés váltá fel szívében
1604     2,  37   |            mártírok szenvedő nyugalmát. Az volt az eszében, hogy visszarohan
1605     2,  37   |             szenvedő nyugalmát. Az volt az eszében, hogy visszarohan
1606     2,  37   |                 Menj uraddal együtt, ha az oroszlán elbocsát!” Egy
1607     2,  37   |         halálméreg hatását, hogy amikor az asszony így fogja megtalálni
1608     2,  37   |                 is tette volna. – Hanem az a földön fetrengő nyomorult
1609     2,  37   |             nyomorult alak nem ereszté. Az átkarolta a térdeit, és
1610     2,  37   |                 engedte őt továbbmenni. Az érthetetlen szavakat makogott,
1611     2,  37   |    Ellenségeimet kergesd el!”~A fenevad az énekszóra elhallgatott.~
1612     2,  37   |                a zsoltárt: „Mondjad azt az én lelkemnek: tégedet én
1613     2,  37   |               Tégedet én megsegítelek!”~Az oroszlán erre a hangra rögtön
1614     2,  37   |          sírással hentergett alá, s fel az udvaron, míg Mária előtt
1615     2,  37   |               jöttem. Nyisd fel gyorsan az ajtót, míg az oroszlán szeme
1616     2,  37   |               fel gyorsan az ajtót, míg az oroszlán szeme közé fútt
1617     2,  37   |                Nézd! Mi lett belőle? Ez az én drágám!~Horus hirtelen
1618     2,  37   |              aztán sietve kirohant vele az udvar kapuján, mely a sziklalépcsőzetre
1619     2,  37   |            értek, ott Mária legelőbb is az elnyomorodott férjét akarta
1620     2,  37   |                Repüljünk.~Nem szél volt az, ami ott jött, hanem vihar.
1621     2,  37   |          szultán meghalt. Meghalt abban az órában, amelyben egy szerelmes
1622     2,  37   |          amelyben egy szerelmes asszony az ő agyonkínzott férjét a
1623     2,  37   |            többit, hogyan történt, csak az Isten tudja. Meg volt jósolva
1624     2,  38   |        elbocsátá Máriát, úgy tett, mint az elkényeztetett gyermekek
1625     2,  38   |          gyermekek szoktak tenni: Amint az orvos eltávozik, jólesik
1626     2,  38   |           teljes világosságra kimenjen.~Az ilyen hatalmas úr pedig
1627     2,  38   |                ablaka a tengerre nyílt. Az az ablak zöld redőnnyel
1628     2,  38   |             ablaka a tengerre nyílt. Az az ablak zöld redőnnyel volt
1629     2,  38   |             látta a világot: a tengert, az isten egét. Ki parancsolhatta
1630     2,  38   |                szemeit, amikor már lát?~Az ég egyik oldala sötét volt,
1631     2,  38   |            pontot vett észre a szultán. Az a fehér pont sebesebben
1632     2,  38   |                a zivatar.~– Ah, ott jön az én postagalambom.~Koradin
1633     2,  38   |                küldött egy galambpostát az atyjához Kairóból.~A galamb
1634     2,  38   |             bevehetetlen erősség.~Hanem az indus nő mindezek helyett
1635     2,  38   |                folyvást azt hitte, hogy az általa megkötött béke a
1636     2,  38   |            sebesen repülve, s megszállt az ismerős ablakon. Ezúttal
1637     2,  38   |                kapott, kíntorzult arcát az ég felé emelte, s azzal
1638     2,  38   |           visszaadá. Csakugyan rátalált az ítéletosztó gyilokkal a
1639     2,  38   |                gyilokkal a Hegyek vénje az elítélt kalifára még a Holt-tengerbe
1640     2,  39   |         viharban~A zivatar megérkezett: az egész ég elfeketült. S e
1641     2,  39   |               úgy rémledezett fel. Maga az orkán sem tudja ezt a nehéz
1642     2,  39   |              hegyekké torlasztani, mint az élő tengert, ez még a zivatarkorbácsa
1643     2,  39   |            menedéken ismét visszanyerte az öt érzékének a használatát.~
1644     2,  39   |                is ott volt a közelében; az ifjú fedáit elküldte a Karmel
1645     2,  39   |              karmelita lovagokhoz azzal az üzenettel: hogy egy keresztyén
1646     2,  39   |              mondá Horus –, csupán csak az én uramnak, a Sheik-Aldzsebalnak,
1647     2,  40   |                                         Az utolsó pokol, a legrosszabb
1648     2,  40   |                  semmi baja sem történt az úton. Onnan azután Dalmácián
1649     2,  40   |             annak, hogy Mária útra kelt az öreg Bálint szolgájával.
1650     2,  40   |                  Ha visszagondol rajtuk az ember, századnak is beválik
1651     2,  40   |            ütközött meg rajta, hogy még az Anna öccse is egész elragadtatással
1652     2,  40   |             egész elragadtatással borul az ő Lászlója nyakába, s nem
1653     2,  40   |             Máriának mondott igazságot. Az a tükör.~Rég ideje volt
1654     2,  40   |              magától. Szépsége odavolt. Az idők viszontagságai, a homokpuszták,
1655     2,  40   |             Holt-tenger, a porfellegek, az éjszakai viharok s az a
1656     2,  40   |      porfellegek, az éjszakai viharok s az a sok lelki szenvedés évtizedek
1657     2,  40   |                 tükörből a képmás. S ez az egy szó már a kulcs a pokol
1658     2,  40   |          sugallta valami Máriának, hogy az öccsét, Annát kérje fel: „
1659     2,  40   |               kérded édes ángyom, Anna; az bántja a szívem, hogy te
1660     2,  40   |             szívem, hogy te nem lehetsz az enyém.~Anna megrettent nagyon.~–
1661     2,  40   |              azt nagyon! Isten ellen és az ő szentei ellen való vétek,
1662     2,  40   |              asszony a világon. Te vagy az én bűnöm, akiért elkárhoztam.
1663     2,  40   |             Lebée László szerelmes volt az ángyába. A te uradnak a
1664     2,  40   |            ángyába. A te uradnak a vére az én fejemre szállt, s akárhol
1665     2,  40   |          akárhol járok-kelek a világon, az ítélet kötelét hordom a
1666     2,  40   |                   Hallgasson kegyelmed! Az Isten legyen irgalmas, kegyelmes
1667     2,  40   |                már megtudta, mit értett az öreg szolga a legkínteljesebb
1668     2,  40   |         legkínteljesebb pokol alatt: ez az!~Sohasem volt szeretve –
1669     2,  40   |              kezét a szívére, a másikat az ajkára szorítá – vagy az
1670     2,  40   |                az ajkára szorítá – vagy az egyik, vagy a másik ki ne
1671     2,  40   |               láthatatlan kezének van-e az az ereje, ami az élő testnek
1672     2,  40   |            láthatatlan kezének van-e az az ereje, ami az élő testnek
1673     2,  40   |          kezének van-e az az ereje, ami az élő testnek nincsen?~A csattanás
1674     2,  40   |               végig ketté.~Lebée László az égő homlokával, s az összekulcsolt
1675     2,  40   |             László az égő homlokával, s az összekulcsolt kezeivel veté
1676     2,  41   |                 bűnös könyörgését, amit az a Szent Szűzhöz küldött.~
1677     2,  41   |           imádkoztak.~Végiggondolt azon az egész során az eseményeknek,
1678     2,  41   |        Végiggondolt azon az egész során az eseményeknek, amiket két
1679     2,  41   |             végigszenvedett. Olyan volt az, mint egy olvasónak a sorba
1680     2,  41   |              sorba fűzött gyöngyszemei. Az elválás keserve, a távollét
1681     2,  41   |         elhatározás a veszedelmes útra; az út rémei; kőszikla, sivatag,
1682     2,  41   |                 És most már tudja, hogy az nem szereti őt; sohasem
1683     2,  41   |               embernek ennyit szenvedni az életben? S ennyi szenvedésért,
1684     2,  41   |              szerelmét. Tudta már; hogy az ő koronája a túlvilágon
1685     2,  41   |              értetté e jeges komorságot az arcán. E jéghegyen belül
1686     2,  41   |                 és a másvilágon.~Ki áll az útjukban?~Egyedül ő.~Jó
1687     2,  41   |                Ha azt könnyen adnák.~De az ő élete nagyon jól meg van
1688     2,  41   |               völgyeket. Őt nem ölé meg az a hatalmas szellem, aki
1689     2,  41   |                  És amilyen hosszú lesz az élet, nap nap után mindig
1690     2,  41   |           alattiak hatalma elmérgesedik az emberi lelkeken: még képesek
1691     2,  42   |                                         Az eltűnt hitves~Mária ezen
1692     2,  42   |      szenvedésnek van egy enyhítő írja: az égiekhez fohászkodás – de
1693     2,  42   |           akarata ellen utánament, mint az árnyék. – Könnyű az embernek
1694     2,  42   |                mint az árnyék. – Könnyű az embernek elfordulni az árnyékától. –
1695     2,  42   |           Könnyű az embernek elfordulni az árnyékától. – A ptolómaisi
1696     2,  42   |         ptolómaisi orgiákban megtanulta az istent gúnyolni, a damaszkuszi
1697     2,  42   |            damaszkuszi szultánpalotában az istent megtagadni, a bar-lut-i
1698     2,  42   |               bar-lut-i sziklatömlöcben az istent megátkozni! Mi van
1699     2,  42   |           megátkozni! Mi van még hátra? Az istent megcsalni?~Önmagát
1700     2,  42   |          elindult: bűnbocsánatot kapott az eddig elkövetett s még elkövetendő
1701     2,  42   |             lett tőle. Ha van is Isten: az az ő bűneit kitörülte az
1702     2,  42   |               tőle. Ha van is Isten: az az ő bűneit kitörülte az örök
1703     2,  42   |                az az ő bűneit kitörülte az örök számadások könyvéből.~
1704     2,  43   |        felkeresse a jámbor apátúrt, aki az atyái által alapított kolostorban
1705     2,  43   |                 azt. Szükségtelen volt.~Az egyház férfia végighallgatta
1706     2,  43   |                 kísértő alakok, amikkel az ördög kápráztatja a halandók
1707     2,  43   |                magára a vezeklést, amit az apátúr rászabott, s negyven
1708     2,  44   |                                         Az alamizsnakenyérkék~E nagy
1709     2,  44   |                aki reggelenként előjött az erdőkből, ajkig, szemig
1710     2,  44   |         beburkolva rongyos keszkenőkbe: az hozott a vezeklőnek naponként
1711     2,  44   |              vezeklő, felét félretette.~Az anyóka nem kérdezte tőle,
1712     2,  44   |                 Nem találhatta ki, hogy az a mindennapi látogató –
1713     2,  44   |                 a mindennapi látogató – az ő hűséges felesége, Mária:
1714     2,  44   |             elvándorolt Gyulafehérvárra az apátúrhoz. A főpap ott találta
1715     2,  44   |   megvendégelhessem őt vele: „Íme egyed az én bűnbánatom alamizsnakenyerét!”~
1716     2,  44   |             alamizsnakenyerét!”~E szóra az apátúr szemeit elborítá
1717     2,  44   |              látom, hogy érdemes lettél az Úr irgalmára. Isten bölcs
1718     2,  44   |               íme, kitölté a te fejedre az ő kegyelmét. Ezek a kenyérdarabok
1719     2,  44   |         kegyelmét. Ezek a kenyérdarabok az ő ítéletosztó serpenyőjében
1720     2,  44   |                felét félreraktad: ebben az órában már a megdicsőülés
1721     2,  44   |             ahol a „nyomorult Lázár” ül az asztal fején, s angyalok
1722     2,  44   |             keserves sírása közben csak az egy „Mária” nevet emlegetve.~–
1723     2,  44   |              nevet emlegetve.~– A könny az a fürdő, amiben a lélek
1724     2,  44   |               hófehérre mosódik – szólt az apátúr. – Meglátom, hogy
1725     2,  44   |            vagy-e már.~Azzal előhozatta az apátúr a hordszékét, mely
1726     2,  44   |               kaput, s bebocsáták rajta az apátúrt és a remetecsuhába
1727     2,  45   |                A ravatal és a halottkép~Az apátúr a kápolnába vezette
1728     2,  45   |                nem mozdult, nem nézett: az a halavány, kiterített alak,
1729     2,  45   |                  Ráismert. Még ugyanaz, az öltözet volt rajta, amelyben
1730     2,  45   |        borongott, összetett két kezében az ezüstfeszület, kisujján
1731     2,  45   |              elszórta annak a szőnyegén az apró kenyérkéket, azt várva,
1732     2,  45   |                 jövő szózat zengett alá az apácák éneke.~Lebée László
1733     2,  46   |               valaki a halál után?~Mert az a ravatalon fekvő alak nem
1734     2,  46   |        alakított képmás, híven utánozva az ő arcvonásai benne. Aki
1735     2,  46   |               gyönyörködött abban, hogy az, aki őt életében nem tudta
1736     2,  46   |               ember soha?~De hiszen nem az volt az ő célja e kegyes
1737     2,  46   |             soha?~De hiszen nem az volt az ő célja e kegyes csalással,
1738     2,  46   |                e kegyes csalással, hogy az üdvösség végtelenjéből egy
1739     2,  46   |             csillagból szabad meglátni, az özvegy férj bánatát. Ő nem
1740     2,  46   |               maga örömére szerezte ezt az alakos játékot a halál szertartásával.~
1741     2,  46   |          paradicsom virága, gyökereivel az égbe nőve: kinek korán nyílik,
1742     2,  46   |                is kitépi vele, s leesik az égből.~A római egyház törvényei
1743     2,  46   |               szabad annak.~Ő tehát azt az ámítást gondolta ki.~Halottnak
1744     2,  46   |              akkor aztán hadd örüljenek az élet paradicsomának azok,
1745     2,  46   |            fogják.~A cél is szent volt, az eszköz is szent volt.~Valóban
1746     2,  47   |                                         Az utolsó kísértet~Ámde a nehéz
1747     2,  47   |                mellett állni.~Anna volt az, Henning Brüniszkáld özvegye.~
1748     2,  47   |                 kacajjá változott; maga az előtte fekvő halottkép is
1749     2,  47   |                 jaj lett volna neki, ha az a nevető öröm vesz erőt
1750     2,  47   |                 a nevető öröm vesz erőt az arcán; ha csak egy üdvözlő
1751     2,  47   |                ha csak ennyit is suttog az élő asszonyhoz: „Hozott
1752     2,  47   |              ravatalához!”; vagy hogyha az előretaszító lángoktól oda
1753     2,  47   |             lett volna neki, mert akkor az egyháznagy pásztorbotjával
1754     2,  47   |                 elesettnek!”~Megőrzé őt az elbukástól jó szelleme.~
1755     2,  47   |                vele: a tettetés démona. Az ott ült az arcán: abban
1756     2,  47   |             tettetés démona. Az ott ült az arcán: abban a sóvárgó kifejezésben,
1757     2,  48   |          szentélybe – előbb körüldongta az égő gyertyákat, a gyászfüzéreket:
1758     2,  48   |           arcára.~Ő megérezte azt, hogy az viaszkból van.~Anna, könnyein
1759     2,  48   |              holt alak fölé, hogy annak az arcát megcsókolja, a háborgatott
1760     2,  48   |                megszúrta a fullánkjával az ajkát.~Anna fájdalmában
1761     2,  48   |                szerelmesét; azért, amit az ő szíve gondolt.~Az apátúr
1762     2,  48   |                amit az ő szíve gondolt.~Az apátúr sietteté az apácákat,
1763     2,  48   |             gondolt.~Az apátúr sietteté az apácákat, hogy vigyék le
1764     2,  48   |        családjuk.~A bezáró sírkőre csak az a név van felfestve: „Mária”.~
1765     2,  48   |        felfestve: „Mária”.~És bizonyára az ő igazi Máriája is el van
1766     2,  48   |                  lelkét még élve átadta az égnek. Nem szenvedett már;
1767     2,  48   |         Engedett nekik Isten időt, hogy az életnek örüljenek.~De Annának,
1768     2,  48   |              Lebée László csókja érinté az ajkát, a halott csók visszasajgó