1-500 | 501-764
Rész, Fezejet
1 1, 1 | Jegyzet~Előrebocsátom, hogy ez nem valami költött mese;
2 1, 2 | A szászok azt vitatták, hogy őhozzájuk tartozik mint
3 1, 2 | megtörtént vele az a csoda, hogy még a szászszéknek a fővárát
4 1, 2 | Romadivum”-nak hívtak. Hogy ez mint történhetett meg,
5 1, 2 | akként jutott a grófsághoz, hogy ő is egyike volt annak a
6 1, 3 | hagyta rábeszéltetni magát, hogy bájitallal, kenőcsökkel
7 1, 3 | arra vannak kigondolva, hogy a nő mi módon nyerje meg
8 1, 3 | urának igaz szeretetét. Hogy ennek annyiféle babonája
9 1, 3 | mind csak azt bizonyítja, hogy mi sokat kellett a szegény
10 1, 3 | azzal áltatta a szívét, hogy ha valami várbeli asszonyának
11 1, 3 | kisgyermeke, azt vette magához, hogy legyen, akit gügyögtessen,
12 1, 3 | s akit utánahordjanak, hogy azt hihesse valaki, az övé.~
13 1, 3 | asszony azt mondta neki, hogy „végy magadnak tükröt” –
14 1, 3 | használtak tükröt, azt tartva, hogy nem jó abban nézegetni az
15 1, 3 | most aztán kérte az urát, hogy hozasson neki egy tükröt,
16 1, 3 | fájdalmát a gyóntató atyjának, hogy talán valami bűnéért látogatja
17 1, 3 | tanácsot adta Máriának, hogy „add férjhez az öcsédet,
18 1, 3 | tanácsát, s rajta volt, hogy az öccsét, Annát minél előbb
19 1, 3 | Ne mondja aztán a tükör, hogy „van náladnál szebb is a
20 1, 4 | jeléül. Az nem is titkolta, hogy Annát szeretné elvenni:
21 1, 4 | tőle; ha azt mondták neki, hogy ugrasson be lóháton a jégzajos
22 1, 4 | s ha azt mondták neki, hogy üljön le a porba a kis gyerekekkel
23 1, 4 | mert a mi törvényünk az, hogy az idegennel nősült székely
24 1, 4 | előbb ki kellett jelentenie, hogy a maga várával, Kőhalommal
25 1, 4 | átszökés ellen: fenyegette, hogy ostromot visz rá; de Brüniszkáld
26 1, 4 | más Lebée Lászlónak, mint hogy kitűzze a menyegző napját,
27 1, 4 | sugallat azt mondá neki, hogy ettől a naptól kezdve majd
28 1, 5 | van a húzás-halasztásnak, hogy nagy csoda, ha a szerető
29 1, 5 | világ minden rútját eléje, hogy válogasson belőlük, míg
30 1, 5 | szeretne már hozzájutni, hogy egyet táncolhasson vele;
31 1, 5 | hegedűsöknek és trombitásoknak, hogy most már az ő nótáját húzzák:
32 1, 5 | pristáldja, felhívlak titeket, hogy azonnal lóra, fegyverre
33 1, 6 | Tudnunk kell mindenekelőtt, hogy a székelyeknek kemény törvényük
34 1, 6 | kemény törvényük volt arra, hogy mikor a király körülhordatja
35 1, 6 | vinni magával. Nagy csoda, hogy egy betörő ellenség tovább
36 1, 6 | ráhagyta magát beszéltetni, hogy a menyegzője kettőbe szakadtával,
37 1, 6 | lováról, s azt kérdezte, hogy kik ennek a seregnek a vezérei.
38 1, 6 | ez csak azt bizonyítja, hogy a jámbor zarándokvezér többet
39 1, 6 | azt mondta Brüniszkáldnak, hogy térdeljen le, hadd áldja
40 1, 6 | de az azt kérdezte előbb, hogy mire való az?~A barát valami
41 1, 6 | megértette Brüniszkáld, hogy ha ő azt a szent jelvényt
42 1, 6 | ki vagy? Miféle szerzet? Hogy ha az adósságomat valaha
43 1, 6 | szememre vetik, azt mondhassam, hogy te elengedted?~– Az én nevem
44 1, 6 | Endre királyt mi lelte, hogy Palesztináig meg sem akar
45 1, 6 | atyjának a halálos ágyán, hogy elmegy a hitetlenek ellen
46 1, 6 | volna! Csak most ér rá, hogy a fogadását beváltsa! Könnyű
47 1, 6 | Endre király az apjának, hogy elmegy szerecsent ölni;
48 1, 6 | háborút.~– Én azt tanultam, hogy Krisztus visszadugta Szent
49 1, 6 | hüvelyébe, s azt mondta, hogy őmiatta ne verekedjenek.
50 1, 6 | székelyeknek.~– Azt mondom, hogy ne hozzatok dühbe! Mert
51 1, 6 | mondja meg a küldőinek, hogy a székelyek itt állnak,
52 1, 6 | kivinni, arra azt felelik, hogy „ma nem!”~Lebée László elővette
53 1, 6 | szitkozódási tehetségét, hogy a székely harcosokat jobb
54 1, 6 | ördöggel fölétetni, mintsem hogy háztűzhelyétől megváljon,
55 1, 6 | víznek nincsen gerendája.~De hogy mi ütött egyszerre Lebée
56 1, 6 | egyszerre Lebée László lovaghoz, hogy ilyen nagy buzgó keresztyén
57 1, 6 | miatt? Ő maga azt állítá, hogy Zoérárd vértanú sírkövének
58 1, 6 | kikaparja!”~Annyi bizonyos, hogy a Szentföldre való kirándulás
59 1, 6 | hadjárat lefolyt, anélkül, hogy abban Tuhutum és Árpád nemzedéke
60 1, 6 | Szent László megmondta, hogy ő nem tartja magát érdemesnek
61 1, 6 | mindnyája fogadást tett, hogy elmegy a Szentföldre, ha
62 1, 6 | tudta mondani első látásra, hogy melyik könyv van minuskel,
63 1, 6 | ismert, de azokról sem tudta, hogy melyik az első, melyik a
64 1, 6 | mennél te Jeruzsálembe, hogy ott a zsidóknak meg a szaracénoknak
65 1, 6 | nem vagy te Jónás próféta, hogy a cethal gyomrában három
66 1, 6 | maradhass. Azt mondom én neked, hogy ha te a hitetlenek lelkeit
67 1, 6 | Szászföldre: majd meglássuk, hogy lesz-e benne köszönet?~Brüniszkáld
68 1, 7 | dolgai~Nemsokára azután, hogy Zenobius és az ő zarándok
69 1, 7 | Isten csudája a földön, hogy a legbékeszeretőbb népfaj
70 1, 7 | senki, s az azt állította, hogy ő az Isten fia. Elkezdett
71 1, 7 | vásártéreken prédikálni, hogy őneki a Jézus megjelent
72 1, 7 | megjelent álmában, s megbízta, hogy vezesse az utolsó keresztes
73 1, 7 | elvinni az egész seregét.~Hogy ez a gyermekháború nem volt
74 1, 7 | fogadást tétetett velük, hogy a szent sírért életüket
75 1, 7 | odamentek a gyermekeikért, hogy visszavigyék őket, de nem
76 1, 7 | forróságot támasztanak majd, hogy minden tenger kiszárad előttünk,
77 1, 7 | nép csak nem engedhette, hogy annyi ártatlan poronty rakásra
78 1, 7 | Az volt a legkülönösebb, hogy a szomszédban lakó székely
79 1, 7 | előmozdította a nagy zenebonát, hogy a szászok földje már határos
80 1, 7 | bűnnek az volt a megtorlása, hogy az elkövetője piacon rabszolgául
81 1, 7 | pedig abban sántikáltak, hogy rakhassák csak egyszer hajóra
82 1, 7 | őket a hitetleneknek.~De hogy a velük együtt csatangoló
83 1, 7 | erre a gyermekhadjáratra, hogy ez igen szomorú jelenség,
84 1, 7 | büntetése a keresztyéneken, hogy a gyermekek ébrednek fel,
85 1, 7 | alusznak.~Tudta Zenobius, hogy mit kaszál.~Már csaknem
86 1, 7 | mit kaszál.~Már csaknem hogy letelt az egész hónap, amióta
87 1, 7 | keserves énekléssel, ott aztán, hogy a jó fedett dobogó hídon
88 1, 7 | lehetett ismerni arról, hogy tele volt koldusdióval a
89 1, 7 | zsidóktól.~– Hát aztán tudod-e, hogy merre van az a Kanahán?~–
90 1, 7 | Hát aztán a tengereken hogy mentek keresztül, amiket
91 1, 7 | Vörös-tengert, mint egy kőfalat, hogy száraz lábbal átmehessenek
92 1, 7 | Brüniszkáld kezdte átlátni, hogy ez az apró próféta olyan
93 1, 7 | olyan erősen áll a lábán, hogy nem lehet a helyéből kiforgatni.~–
94 1, 7 | az egész prófétaságodat, hogy még mikor akasztani visznek
95 1, 7 | olyant is emelt kopjáján, hogy fel lehetett róla tenni,
96 1, 7 | fel lehetett róla tenni, hogy amit ígért, azt meg is teszi.~
97 1, 7 | szétrántotta a kámzsáikat, hogy jobban megláthassa őket.
98 1, 7 | mint a vezérüké.~– Hát ti hogy kerültök ezek közé?~– A
99 1, 7 | bántottalak én meg téged, hogy engemet el akarsz hagyni?
100 1, 7 | két nyomorult gyermeket, hogy megölesd? Hiszen te tudod
101 1, 7 | Isten vagy; tudnod kell, hogy ennek a gyenge csemetének
102 1, 7 | lelkednek, ha azt akarod, hogy hozzád jussanak, vedd el
103 1, 7 | szorítá őket egymáshoz, hogy meg sem moccanhattak, azzal
104 1, 7 | nekirohant velük a Marosnak, hogy most mindjárt belehajítja
105 1, 7 | kan-barát1 megteszi azt, hogy ahogy elhozta őket, úgy
106 1, 7 | Brüniszkáld azt mondta, hogy: jól van, igazad lehet Lebée
107 1, 7 | ezt, a szíve azzal volt, hogy de bizony sokkal jobb lesz
108 1, 7 | zarándokokkal együtt! Mért hogy nem tette meg?~Hát aztán
109 1, 7 | már szent fogadást tettek, hogy a hitetlenek ellen harcolni
110 1, 8 | annyit tesz jó magyarul, hogy ha mink, gyeprevaló legények,
111 1, 8 | Valóban rajtatok áll, hogy a keresztet elvegyétek az
112 1, 8 | Hinczó, a vezér észrevette, hogy micsoda alku folyik itten
113 1, 8 | szent fogadást tettünk, hogy a hitetlenek ellen harcolni
114 1, 8 | elkapni a két kis testvérét, hogy azok is Hinczó után ne rohanjanak
115 1, 8 | világot azzal a csodával, hogy ők száraz lábbal jöttek
116 1, 8 | s hitét kötötte hozzá, hogy visszavisszi őket az anyjuk
117 1, 8 | bűnbocsánatot adományoz, s hogy kicsorduljon a pohár, elmondta
118 1, 8 | minden cikornyázás nélkül, hogy ha ők nem mennek, a kemény
119 1, 8 | a keresztes hadjáratba, hogy azok közül soha egy sem
120 1, 8 | elkeseredéssel nekiszánták magukat, hogy követik hát a vitéz hadnagyukat,
121 1, 8 | hitte volna Brüniszkáld, hogy ilyen nagy ékesenszólás
122 1, 8 | tetszése szerint, azt várta, hogy mit határoznak a szászok.~
123 1, 8 | te né! Látjátok már ezt? Hogy a szász vitézek már abrakolnak
124 1, 8 | nemzeten azt a szégyent esni, hogy amikor a szászok ellenségre
125 1, 8 | is!~És így történt meg, hogy a székely és szász vitézlő
126 1, 8 | szíriai homoksivatagoknak, hogy nekimenjenek egy olyan hadjáratnak,
127 1, 8 | kedve.~És így történt meg, hogy Brüniszkáld lovag megvált
128 1, 8 | hites feleségétől, anélkül, hogy egyszer kedve szerint megcsókolhatta
129 1, 9 | a hitetleneket, anélkül, hogy elvinné őket Mezopotámiába~
130 1, 9 | lélekkufárjai úgy felbujtogatták, hogy semmi okos beszéd nem fogott
131 1, 9 | vették azt jó cserének, hogy a gyermekek helyett a férfiak
132 1, 9 | mert ők mind arra néztek, hogy ezt a sok apró csemetét,
133 1, 9 | legjobban a gyermekek közt, hogy ne engedjék magukat visszatéríteni
134 1, 9 | függőpecsétes levelet. Azt mondta, hogy ez a pápának a bullája;
135 1, 9 | mondatott azokban, mint hogy igen üdvös dolog a hitetlenek
136 1, 9 | híven beváltotta a szavát, hogy a gyermektábort visszafordítja
137 1, 10| hadakat olyan szépen fogadta, hogy amíg csak ki nem tisztultak
138 1, 10| gerendája. Hiszen tudnivaló, hogy a magyar elődök mindig híres
139 1, 10| egymás fejére olvashatnák, hogy őseink a kalevain vagy a
140 1, 10| a széna árával? Látszik, hogy mindenütt készpénzzel fizettek.
141 1, 10| először adták rá a fejüket, hogy a vízen úszó gerendákra
142 1, 10| eszébe Endre királynak, hogy ő elmegy Palesztinába, a
143 1, 10| megfürödni. Látszik ebből is, hogy milyen régi szokás az, hogy
144 1, 10| hogy milyen régi szokás az, hogy amikor a családapának nagyon
145 1, 10| egzekválják, olyankor úgy tesz, hogy elutazik fürdőkre, jó messze.~
146 1, 10| úgy tudta kispekulálni, hogy az egész keresztes hadjárat
147 1, 10| társasága várt rájuk a hajóival, hogy átszállítsa őket Ázsiába:
148 1, 10| királya azt a nagy dicsőséget, hogy ott mindjárt Spalatóban,
149 1, 10| hadsereget szállítottak partra, hogy ahhoz hasonlót Szaladin
150 1, 10| Ibn-Alatir följegyzé, hozzátévén, hogy ezt a roppant hadsereget
151 1, 10| általános Te Deum laudamus, hogy a magyar király megérkezett
152 1, 11| veszedelmük volt a magyaroknak, hogy magukkal hozták a bajorokat.
153 1, 11| hallották a gvárdiántól, hogy „itt már a bajorok jártak”:
154 1, 11| ptolomaisi pátriárka arra fakadt, hogy „adtál uram keresztes hadat;
155 1, 11| annál nagyobb baj volt, hogy ellenség nem akarta magát
156 1, 11| Zenobius! Most mutatnád meg, hogy mit tudsz! Itt van a Mózes
157 1, 11| ez volt az utolsó eset, hogy a magyarok a szászokkal
158 1, 11| Azt mondá erre Zenobius, hogy „no, hát jól van, elmegyek
159 1, 11| De hát honnan tudod, hogy ez éppen az a dárda?~– Hát
160 1, 11| vezérre, Lebée Lászlóra bízta, hogy ő vigye azt elöl majd a
161 1, 11| nekik csavarta az orrukat, hogy mért bízta a király éppen
162 1, 11| tudnak.~– Hát azt is tudják, hogy ezt a szent lándzsát már
163 1, 11| Itt a tenyerem, fogadjunk, hogy a mi Zenobius atyánk minden
164 1, 11| a királyhoz, követelni, hogy a szent lándzsa hitelességének
165 1, 11| csak éppen akkora távolban, hogy egy ember átmehetett a szoros
166 1, 11| látványt.~Lehet bizony, hogy Brüniszkáldot még mindig
167 1, 11| bántotta a belső féreg, hogy Zenobius által így elhagyta
168 1, 11| volt szabad megperzselődni, hogy a csodatétel tökéletes legyen.~
169 1, 11| Brüniszkáld csak nem hitte, hogy a tüzes folyosó túlsó oldalán
170 1, 11| követelték a pátriárkától, hogy Zenobius atyát rögtön „szentnek”
171 1, 11| kapni lehetne belőle! De hogy ne lehetne, mikor itt van?
172 1, 11| levőt emlékezetnek okáért, hogy nem maradt rajta semmi sem. –
173 1, 11| nép odatolakodott hozzá, hogy valamit nyerhessen tőle.
174 1, 11| tisztelőjének az jutott eszébe, hogy egy fül nem a világ: s már
175 1, 12| pogánynál. Azt írják róluk, hogy mikor egyszer a keresztes
176 1, 12| keresztes hadak fejedelmeitől, hogy ezeknek is adtak egy vezért,
177 1, 12| alatt, amint neszét vették, hogy ott nagy a dínomdánom az
178 1, 12| kaláccsal a kolduskirályt, hogy ne az ő táborára hozza a
179 1, 12| ott tivornyázás, de olyan, hogy Sardanapál látta mását.~
180 1, 12| ajándékba az Újvilág az ónak.~Hogy Lebée László nem tagadta
181 1, 12| otthon.~– Hiszen éppen az, hogy „otthon” van.~– Hátha az
182 1, 12| teveled, ahogy te ővele, hogy mindennap megcsalna?~– De
183 1, 12| cselekednél, ha ahelyett, hogy itt duzzogsz a sátorodban,
184 1, 12| magányosságban az én drága Anikóm? Hogy tölti napjait? Hogy ő is
185 1, 12| Anikóm? Hogy tölti napjait? Hogy ő is gondol rám, onnan tudom,
186 1, 12| nézem, mindig azt hiszem, hogy az övét látom.~– Bizony
187 1, 13| Brüniszkáld azt hitte róla, hogy megtért.~Dehogy tért meg,
188 1, 13| hátadat korbácsolnád, mint hogy a holdvilág után epekedel! –
189 1, 13| megvallá Brüniszkáldnak, hogy mit talált ma, nagy gyóntatására.~–
190 1, 13| tarentának?~– Azt se tudom én, hogy étel-e vagy tengeri szörnyeteg.~–
191 1, 13| állatocska. Némelyek azt mondják, hogy valami féreg, mások azt,
192 1, 13| valami féreg, mások azt, hogy kígyó. Ez az állat az Ascalon
193 1, 13| belehal.1~– Őrizkedni fogok, hogy az Ascalon völgyében ne
194 1, 13| perjelhez, és gyónd meg neki, hogy hányszor csípett meg – a
195 1, 13| passio-kösöntyűket”. Azt állítják, hogy ugyanabból a nádból készültek,
196 1, 13| elrejtve egy tarenta féreg úgy, hogy ki nem jöhet belőle; hanem
197 1, 13| gondolsz?~– Ördögöd van, hogy kitaláltad. Nemsokára lesz
198 1, 13| Ördögi vahorászással! Te! Hogy gondolhatsz erre? Vétkezel
199 1, 13| hazajutottam.~– Gondolj rá, hogy olyan földön jársz, ami
200 1, 13| vermekkel – gondolj rá: hogy olyan ég alatt jársz, ahol
201 1, 13| benned én is legjobban. Hogy ilyen szent hírében állsz. –
202 1, 13| szellő. Rólam azt tudják, hogy a bátorságom az asszonyokat
203 1, 13| férfiakat. Kitapogattam, hogy az én szolgálatomat, mint
204 1, 13| gondod.~– S te azt hiszed, hogy én erre a te furfangodra
205 1, 13| Sőt, követelem tőled, hogy reá is állj. Ezzel te nekem
206 1, 13| fogva. Emlékezhetel rá, hogy mikor Visegrádon voltunk
207 1, 13| te jól emlékezhetel rá, hogy a Minne-törvényszék ítélete
208 1, 13| a Minne-törvényszéknek, hogy szerelem és hűség férfi
209 1, 13| Brüniszkáld! Ne felejtsd el, hogy ki vagyok?~– Süvem vagy;
210 1, 13| asszonyaink mondják meg, hogy ki vagyok én, és ki vagy
211 1, 13| hercegasszonynak, azért, hogy megóvjam őt tetőled.~– Vigyázz
212 1, 13| Brüniszkáld! Te még nem tudod, hogy ki vagyok én, ha megharagítanak.~–
213 1, 13| cibáltalak-e ott is hátra, hogy valami bolondságot el ne
214 1, 13| Én beszéltelek le róla, hogy ne nyúlj hozzá. Bizony vesztőhelyen
215 1, 13| oda együtt a királyhoz, hogy bocsásson bennünket a magunk
216 1, 13| azután majd lássák meg, hogy melyikünk a vitézebb?~A
217 1, 13| nemzetét kimozdítani helyéből, hogy Brüniszkáldot a lakodalma
218 1, 13| talált, akiről azt tudta, hogy nem szabad hozzányúlni.~
219 1, 13| azt mondá Brüniszkáldnak, hogy megbánta gonosz szándékát,
220 1, 13| király elé, fölkérni őt, hogy bocsássa őket a harcosaikkal
221 1, 13| keresni.~Azt gondolta magában, hogy majd elhagyja ő valahol
222 1, 13| táborában, mármost elhatározták, hogy csakugyan elmennek seregestől
223 1, 13| hát nem azért jöttünk ide, hogy itt tivornyázzunk, hanem
224 1, 13| itt tivornyázzunk, hanem hogy a hitetlenek táborát összetörjük.~
225 1, 13| minden nemzetbeli vitézeket, hogy elhatározták magukat a Cison
226 1, 13| halni. A német lovagok, hogy hulláikat meg ne csúfolja
227 1, 13| karjukat elnyújták a földön, hogy mindegyik egy élő keresztet
228 1, 13| se ideje oda felmászni, hogy fegyverzetüket elrabolja.
229 1, 14| ezúttal a keresztes hadban, hogy a teve nem az Isten teremtménye:
230 1, 14| egész rút alakja bizonyítja, hogy ez a pokol hírével született
231 1, 14| szíve, nem állhatta meg, hogy meg ne itassa valamennyit;
232 1, 14| volt mit innia.~Azt hitték, hogy csak nem tart ez a sziklasivatag
233 1, 14| vigasztalásul olyan hideg volt, hogy majd megfagyott a sátoron
234 1, 15| szaladgálták be csapatjaikat, hogy senki ez ártó gyümölcsökhöz
235 1, 15| van!” Annyi bizonyos volt, hogy ez az igazi út, amelyen
236 1, 15| páncéldarabok hirdették, hogy ez az út vezet a szent sírhoz.~
237 1, 16| Körös-körül a szikla oly magas, hogy nyíllövés a párkányát el
238 1, 16| állatcsontot, öltözetet, vértet, hogy nem volt érdemes a törmeléket
239 1, 16| keletnek, másikat nyugatnak, hogy kémszemlét tegyenek oldalvást
240 1, 16| akkor harmadik napja volt, hogy nem kaptak vizet.~De Clarinda
241 1, 16| volt könnyítve azáltal, hogy éppen kántorszerda volt.
242 1, 16| szentelte meg rendesen, hogy sem étel, sem ital nem érte
243 1, 16| venni az alkonyfénynél, hogy azok ott a magyarok fehér
244 1, 17| hazatértek, mind azt mondák neki, hogy De Blois lovag elesett.
245 1, 17| szaracénok szívét, tudatta velük, hogy ez nemes lovag, kiért nagy
246 1, 17| elmondott előtte apróra, hogy történt De Blois lovag csodás
247 1, 17| arcát úgy elcsúfították, hogy Isten képmására nem ismerni
248 1, 17| hangja is úgy elváltozott, hogy soha Clarinda hercegasszony
249 1, 17| nem bizonyította volna, hogy ő az.~Mi lett abból a szép,
250 1, 17| behunyva, s akkor veszi észre, hogy az a kezét sem tudja jól
251 1, 17| hüvelykujjai le vannak vágva, hogy kardot ne foghasson többé.
252 1, 17| gondolat villan a lelkébe, hogy hátha nem is De Blois lovag
253 1, 17| ősi képeket, még azt is, hogy melyik szekrény hol áll,
254 1, 17| melyik szekrény hol áll, s hogy a remekművű állóóra, amit
255 1, 17| szenvedéseiről: miket élt keresztül, hogy fosztották meg a pogányok
256 1, 18| leggonoszabbak.~Mert igaz ugyan, hogy ők bántak ilyen kegyetlenül
257 1, 18| annak valami vazallja; s hogy olyan jól tudott mégis egy
258 1, 18| körülményeket, annak az a nyitja, hogy a herceg ezeket, a keresztes
259 1, 18| a kedvenc trubadúrjának, hogy az szedje versbe, s csináljon
260 1, 18| apróra a megcsonkítottnak, hogy ámítsa el csalfán a hercegasszonyt.
261 1, 18| László, először azáltal, hogy kiszabadította őket nehéz
262 1, 18| ajándékokkal és fényes ígéretekkel, hogy játsszanak ilyen alakoskodást
263 1, 18| Azok talán nem is tudták, hogy mi gonosz szándéka van ebben
264 1, 18| azzal egy sátor alatt illő, hogy tanyázzék. A viszontfeltalálás
265 1, 18| csel sikerülésének. Az, hogy Clarinda hercegasszonynak
266 1, 19| közül, s még nem tudni, hogy ellenség-e, vagy pedig a
267 1, 19| Átkozta a csillagokat, hogy nem tudták azokat a közeledőket
268 1, 19| az volt a bámulni való, hogy háromszorta nagyobb sereggel
269 1, 19| örömhírt hozó lovag elé, hogy azt üdvözölje.~De Brüniszkáld
270 1, 19| üvegfedelű koporsóba tették, hogy egyszer majd hazaküldjék
271 1, 19| elnémított szívében.~Csak azután, hogy a zárt koporsófödelet csókjaival
272 1, 19| köszönettel tartozik: méltó, hogy azt a vaskesztyűt a kezén
273 1, 19| bőszült harag volt, amiatt, hogy ővele az a másik, az az
274 1, 19| hercegnő ölébe, s azt kívánta, hogy az hüsselje őt a legyezőjével.
275 1, 19| nehogy ki találja kiabálni, hogy hiszen maga Lebée László
276 1, 19| László vezér bérelte őket, hogy ezt az alakosdit játsszák! –
277 1, 19| Lackóm, nagyon itt az ideje, hogy a szent Jordán vizében lemosd
278 1, 20| közelednek a Jordán felé, hogy karjdaik markolatát, mint
279 1, 20| Senki sem zúgolódik már, hogy oly messze földről eljött;
280 1, 20| eljött; senki sem emlegeti, hogy mennyit szenvedett: egy
281 1, 20| Brüniszkáldnak megköszönte, hogy őt ifjú bölcsességével oly
282 1, 20| halálos bűntől megőrizte. S hogy bebizonyítsa, mennyire igaz
283 1, 20| a mennybeli hatalomhoz, hogy soha őtet többé ilyen kísértetbe
284 1, 20| volt rá nézve. Megszokta, hogy a nők milyen könnyen veszik
285 1, 20| mentesíti, csak arra gondolnak, hogy melyik nőnek a szívét nyerhessék
286 1, 20| még nem látott ez ideig, hogy mi az a valódi hitvesi hűség?
287 1, 20| egész idejét azzal tölté, hogy annak a lelke üdvéért imádkozott.~
288 1, 20| felfogadta Brüniszkáldnak, hogy most már csupán vitézi kötelességének
289 1, 20| kegyet kérte a királytól, hogy engedtessék meg neki, a
290 1, 20| az egész Jordán vidékét; hogy hírt hozzon felőle, hol
291 1, 20| Koradinnak Egyiptomot: hogy sehol se fogadjanak el az
292 1, 20| portyázó kalandjárásából, hogy a szaracén sereg sehol sem
293 1, 21| feljegyzéseiben azt találjuk, hogy a mi hatalmas egyesült keresztes
294 1, 21| megsirató könnyeivel öntözött, hogy azt keblébe téve viselje,
295 1, 22| fejedelmek elhatározták, hogy ott sem tűrik meg a pogányt.
296 1, 22| hadcsapatnak a rendelet, hogy gyülekezzék fel Galiléába,
297 1, 22| hát nem történik-e meg, hogy a méh elveri a medvét az
298 1, 22| Judeának; kik amidőn látták, hogy nem győzhetnek, kiválasztottak
299 1, 22| Európából; mert azt már tudták, hogy a korább itt járt keresztes
300 1, 22| a palesztinai hegyekről, hogy azokon több vívótoronynak
301 1, 22| hadvezetők mind ellene zúdultak, hogy ez lehetetlen: a hegyoldal
302 1, 22| No, hát én megmutatom, hogy nem lehetetlen; én fogadom
303 1, 22| fogadom a Szent Szűzre, hogy magam elöl megyek, s felhágok
304 1, 22| Azt nem teszi meg a szász, hogy elöl menjen, ahol székely
305 1, 22| a tizenkét apostolokra, hogy én is ott leszek, és egy
306 1, 22| előtted, mint utánad.~– Nohát hogy azon ne ortályoskodjunk,
307 1, 22| harsonákat, kihirdetve, hogy hajnalban megkezdik az ostromot.~
308 1, 22| keresztyének hada csapatonként, hogy tartanak misét az egyháznagyok,
309 1, 22| vannak billenőre mozdítva, hogy az ostromlókra lezúdítsák,
310 1, 22| hadifurfang kárba veszett azáltal, hogy az ostromló keresztes hadak
311 1, 22| előre; példájukkal mutatva, hogy nincs lehetetlenség. A nehéz
312 1, 22| való szív alakú vértet, hogy a két kézre való lángpallosával
313 1, 22| süvének –, a hitetlenek hogy tódulnak be a várkapun.
314 1, 22| szellete:~– Gondold meg, hogy mit tész! Jusson eszedbe
315 1, 22| volt a hadakozási taktika, hogy a támadást rendesen ők kezdték;
316 1, 22| közrefogták, eldöngették. Hogy az ilyen fordulatokat egy
317 1, 22| hangokat tudtak azzal adni, hogy azokat mérföldnyi távolban
318 1, 22| tekervényutat ostromolta. Azáltal, hogy a merész előhad felhatolt
319 1, 22| kapukat kellett bedönteni, hogy a magyar sereg zöme keresztültörhessen
320 1, 22| szászoknak a tárogatóval, hogy álljanak meg.~A királyé
321 1, 22| elsőbbség.~Azt a dicsőséget, hogy a szent Thábor hegy erősségének
322 1, 22| fején a koronás sisakkal, hogy hömpölygeti maga előtt a
323 1, 22| sebességgel röpíté előre, hogy keresztültört az a legerősebb
324 1, 22| elbukni látták: azt hitték, hogy elesett.~Jó szerencse, hogy
325 1, 22| hogy elesett.~Jó szerencse, hogy balkézfogó híve, Iváncs
326 1, 22| úgy vágott a szaracénhoz, hogy annak a feje a lábához esett;
327 1, 22| saját lovára ülteté fel.~Hogy ez valóban így történt,
328 1, 22| dolgok örök emlékére.~Hanem hogy ebből a veszedelemből a
329 1, 22| szétnyílnak.~Lebée László érzé, hogy a láncát hátrafelé rántja
330 1, 23| sűrűn voltak körülvéve, hogy az embersokaság mint a rájuk
331 1, 23| tekenő pajzsát tartá föléje, hogy a fene onager meg a ballista
332 1, 23| Egyszerre vak lárma támadt, hogy a magyar király elesett.
333 1, 23| eljutott, ott már azt hirdette, hogy a ciprusi király is elesett.~
334 1, 23| dárdák hegyén rábólintottak, hogy: „Úgy van!”~A legcsúfosabb
335 1, 23| a magyarokat korholták, hogy hebehurgya módon rohantak
336 1, 23| ezek meg amazokat szidták, hogy nem siettek jókor a támogatásukra,
337 1, 23| templomos vitézek kicsiny híja, hogy össze nem verekedtek a domonkosokkal;
338 1, 23| kellett közbevetni magát, hogy odalenn a síkon egymás között
339 1, 23| hozzá.~Vádolta a lélek, hogy ő volt okozója ennek a fiatal
340 1, 23| Mert ő mesterkedte azt ki, hogy a fiatal vőlegény elszakadjon
341 1, 23| derék ifjúnak a számára, hogy a nejét özveggyé tedd.~Megtaláltad,
342 1, 23| Bizony mondom neked, hogy elviszlek hozzá, üvegkoporsóba
343 1, 23| voltál láncolva, s nem tudod, hogy az a lánc nincs-e most is
344 1, 23| Nekem azt mondja egy érzés, hogy te is itt maradsz velem,
345 1, 23| föld alá. Ne bízd te őreá, hogy vigyen engem vissza a te
346 1, 23| közelg, akkor tudja meg csak, hogy a szívével látni és hallani
347 1, 23| üzenetet magadra éntőlem, hogy azt az én szerelmesemnek
348 1, 23| teneked is éneklik majd, hogy „gemitus mortis, dolores
349 1, 23| inferni, circumdederunt me!”, hogy akivel összeláncoltad magad
350 1, 23| végszóval:~– Mert amilyen igaz, hogy a halálra menők szíveikkel
351 1, 23| hallanak, olyan bizonyos az, hogy ennek az én halálomnak te
352 2, 1 | ötödik aztán kicsiny híja, hogy őtet nem vágta le, ha Iváncs
353 2, 1 | üzent haza a kincstartónak, hogy küldjön utána, de az meg
354 2, 1 | az meg azt üzente vissza, hogy olyan likas a kincses láda,
355 2, 1 | olyan likas a kincses láda, hogy kilenc macska sem tudna
356 2, 1 | Bizonyosan érezte már a jebuzeus, hogy a magyar országgyűlésen
357 2, 1 | Mindennek az lett a vége, hogy II. Endre király azt mondta,
358 2, 1 | Endre király azt mondta, hogy ő hazamegy.~A többi vezérek,
359 2, 1 | egyházfejedelmek nekiestek, hogy ez árulás! Hitetlenség!
360 2, 1 | velencéseket biztatták fel, hogy ne szállítsák a magyar hadakat
361 2, 1 | szabtak a hazaszállításért, hogy a király, mikor szétnézett
362 2, 1 | okos fejedelmek tevének, hogy a hitetlenek ellen csatázva,
363 2, 1 | bennünket, azt mondom én, hogy menjünk mi haza, more patrio,
364 2, 1 | tökéletesebb volt a mostaniaknál, hogy nem volt rajta a földnek
365 2, 1 | egy magyarnak? Valószínű, hogy idegen népek is laknak azokban
366 2, 1 | afölött a tudósok akármennyit, hogy a magyarok Ázsiából jöttek-e
367 2, 1 | vagy sem, annyi szent igaz, hogy a tábornyi magyar nép, aki
368 2, 1 | egészen Ázsiából jött ki. Hogy milyen állapotban? Az már
369 2, 1 | már megint más kérdés. És hogy hányan értek belőle haza?
370 2, 1 | király úgy fölbiztatta őket, hogy milyen szép helyet tud a
371 2, 1 | Erdélyben, a szászok mellett, hogy kedvet kaptak hozzá, felkerekedtek,
372 2, 1 | felmásztak, esküvel állíták, hogy ez minden eddig megmászott
373 2, 1 | s ahhoz voltak szokva, hogy minden falat kenyeret erőszakkal
374 2, 1 | mindennapi imádsága az volt, hogy „Hát ma hol raboljunk?”,
375 2, 1 | maradt hazafiakra, mért, hogy azok bőven dúskálkodnak
376 2, 1 | a remény minden háznál, hogy az eltávozott kedves vajon
377 2, 1 | aggasztó volt a félelem, hogy a várt helyett valami éhes
378 2, 2 | esztendő eltelt már azóta, hogy férjeik magukra hagyták
379 2, 2 | volna. – Talán jobb volt, hogy nem értették a fecske nyelvét.~
380 2, 2 | Lebée Lászlót természetesen, hogy mindenik ismerte. Nemrég
381 2, 2 | látta, hát akkor lehetetlen, hogy az elválhatatlan fegyvertársát
382 2, 2 | Henning Brüniszkáldot. Hanem hogy nagyon elváltozhatott mind
383 2, 2 | toronyablakban vigyázott, hogy nem közelít-e még a Homoród
384 2, 2 | felől!” – Még nem tudták, hogy örömhír-e ez, vagy gyászhír?
385 2, 2 | mintha aludnék, s azt várná, hogy fölébresszék.~A két úrnő
386 2, 2 | Az én Brüniszkáldom?~Majd hogy szét nem tépik: melyik kérdésére
387 2, 3 | Hogy fogták el Lebée Lászlót~
388 2, 3 | hoztad őt haza magaddal! Hogy nem tudtad megszabadítani?”
389 2, 3 | példájának.~– Milyen különös, hogy én most nem tudok sírni –
390 2, 3 | Pedig bizony mondom neked, hogy minden poklokon keresztül
391 2, 3 | poklokon keresztül kell törnöd, hogy őt megszabadítsd. Mert hét
392 2, 3 | a török vallás szerint. (Hogy lakja meg mindannyit az
393 2, 3 | hoztam haza öreg csontjaimat, hogy itthon nagyot nyúljak ki
394 2, 3 | nyúljak ki velük; hanem hogy még egyszer megtegyem azt
395 2, 3 | igyál, aludjál egyet. Majd hogy fölébredsz, csak gyere föl
396 2, 3 | nyeregből; mert nem tudhattuk, hogy honnan támad hirtelen egy
397 2, 3 | előttünk. Itt azt hittük, hogy meg lehet pihennünk. A mocsáron
398 2, 3 | volt adva a parancsolat, hogy mindenki fegyveren öltözve
399 2, 3 | volna, s csak arra várt, hogy az éjszaka leszálljon. A
400 2, 3 | volt semmi fegyver, s nem hogy páncél, de semmi gúnya rajtuk;
401 2, 3 | annyira is utolértem őket, hogy egy fekete bőrűvel összeakaszkodhattam.
402 2, 3 | hitetlentől aztán megtudók, hogy akik ránk ütöttek, azok
403 2, 3 | lecsalogató szemeidet, lehetetlen, hogy meg ne induljon a szíve
404 2, 3 | kegyetlenebb szívű volna?~– Nem hogy a szíve volna keményebb:
405 2, 3 | kóbor törzsök fejedelmeitől, hogy oltalmazzanak, ne engedjenek
406 2, 3 | a vallásuk parancsolja, hogy az idegeneket bálványisteneiknek
407 2, 3 | népnek megint az a divatja, hogy minden embernek, asszonynak
408 2, 3 | bedörzsölik kék meg vörös porral, hogy letörölhetetlen maradjon.
409 2, 3 | nagyobik kínszenvedés az, hogy az ember szívében a pokolbeli
410 2, 3 | hajósok rászállnak örvendve, hogy íme megpihennek most, együtt
411 2, 3 | afelől bizonyos lehetsz, hogy nem fog arra az útra vezetni,
412 2, 3 | fogoly uradat megtalálod, hogy kiváltsad, hanem tégedet
413 2, 3 | története.~– Gondold meg hát, hogy melyik utat válaszd. Az
414 2, 3 | ki nem találhatja ember, hogy mi lakik a holdban. Mi van
415 2, 3 | sátorában heverészett, mint azt, hogy „van nekem egy szép kis
416 2, 3 | csak a kezével intett neki, hogy várjon, míg az „amen”-hez
417 2, 3 | kegyes hazugsággal élt, hogy ezt a Brüniszkáld nyakából
418 2, 3 | az a hit volt elterjedve, hogy ezt egy Daborka nevű vén
419 2, 3 | akinek elég a szemébe nézni, hogy rögtön megkapja az ember
420 2, 3 | szemgyulladást. Azt beszélték, hogy a vénasszony azért járja
421 2, 3 | helységeket ezzel a csomával, hogy mikor az már jól el van
422 2, 3 | A bilokhus kimondta rá, hogy meg kell a boszorkányt égetni
423 2, 3 | csak úgy, ha megígérte, hogy azt a szegény öregasszonyt
424 2, 3 | kívánságát teljesíteni kell. Hogy én ne sírjak, az anyám könyörgött,
425 2, 3 | lábát. „Ne nekem köszönd, hogy épen maradtál; hanem kislányomnak,
426 2, 3 | szeme már félig megvakult, hogy hályog van rajta, még az
427 2, 3 | kevésbé került arra a sor, hogy a torjai kénbarlang csodakincsét
428 2, 3 | vitte volna őt arra rá, hogy ő hármasfutóskát játsszon
429 2, 3 | kincset, s rászánta magát, hogy nekiindul annak az útnak,
430 2, 4 | terhes munkában.~És jó volt, hogy sietett vele. Mert a rá
431 2, 4 | kölcsönösen megegyeztek, hogy egymást ez ínség közepette
432 2, 4 | elefántokat a másik, s ahelyett, hogy a csatatéren vívták volna
433 2, 4 | azzal mérkőztek össze, hogy egyik a másiknak geometriai
434 2, 4 | annyira ment a kibékülésük, hogy a török szultán önként odaengedte
435 2, 4 | Jeruzsálemet, csak azt kérve, hogy a mohamedánok is hadd imádják
436 2, 4 | kedvező helyzet támadt ebből, hogy az útja kezdeténél nem kellett
437 2, 4 | Thráciába, ott azt mondák nekik, hogy várják be azt a karavánt,
438 2, 5 | tették le azt a fogadalmat, hogy mezítláb, a férfiak hajadonfőtt,
439 2, 5 | zarándokolást megtartani, hogy az ember Velencében hajóra
440 2, 5 | a vezekléshez tartozott, hogy naponként háromszor, reggel,
441 2, 5 | csendesen előre.~Mária úgy érzé, hogy a mezítlábos szentek között
442 2, 6 | felmetszve az eleven bőrbe. S hogy a seb be ne hegedhessen,
443 2, 6 | szolga még arra is intette, hogy azt se igen hallgassa az
444 2, 6 | is tud felőle, mint azt, hogy kereszt van a homlokán.~
445 2, 7 | Megtette azt a példát, hogy mikor a zarándokok, akik
446 2, 7 | nyelvén, s mikor megtudta, hogy egypár magyarországi is
447 2, 7 | Mária bizony azt hitte, hogy valamint Róbert lovag a
448 2, 8 | részéből egy csoportba, hogy a pápa, mikor már azt látta,
449 2, 8 | pápa, mikor már azt látta, hogy Európában senki sem akar
450 2, 8 | módszerhez folyamodott, hogy a legátkozottabb bűnösnek
451 2, 8 | Róbert lovag.~Ez azt tette, hogy mikor fogságba jutott feleségével
452 2, 9 | csak a rémtettei hirdetik, hogy „van!”, de akit nem lát
453 2, 10| azt sem tudták bizonyosan, hogy hol van valósággal az a
454 2, 10| az alkalom kapóra jött, hogy az ítéletet végrehajtsák
455 2, 10| Annyit megtudtak tőlük, hogy ez a Hegyek urának az ítélete
456 2, 10| bíbornokkal történt meg az, hogy a szentelt ostyában kapta
457 2, 10| lovaghős ráadta a fejét, hogy a Hegyek ura országát és
458 2, 10| képeztek, melynek tana az volt, hogy lehet vallás pap nélkül
459 2, 10| annak a prófétája Hassán. Hogy ezeket egyik ország szélitől
460 2, 10| tette a pusztaság urának, hogy adjon neki el örök áron
461 2, 10| Karthágó alapítója talált ki, hogy a nyers ökörbőrt olyan vékony
462 2, 10| szironyokra hasogattatá el, hogy azoknak az összetoldásával
463 2, 10| kérdezték az izmaelitákat, hogy adja Méhdi a szikláit, hanem
464 2, 10| Melik sah azt vette észre, hogy nem ő uralkodik Perzsiában,
465 2, 10| az volt az első gondja, hogy a „Hegyek vénjét” a sziklaországból
466 2, 11| sokaságra nőtt már fel, hogy az egész világra szétterjedt.
467 2, 11| szétterjedt. Tudjuk jól, hogy itt Magyarországon is hogy
468 2, 11| hogy itt Magyarországon is hogy befészkelték magukat. Ők
469 2, 12| sanyarúsággal ismerőssé téve; hogy a kínzás kiállását erénynek
470 2, 12| bölcsek azt mondák a fiúknak, hogy minden gyönyörűség ott kezdődik
471 2, 12| ügyességben és tudományokban, hogy lehetett rá valami nehéz
472 2, 13| tilt. E tilalom oly erős, hogy a Hegyek vénje egyikét a
473 2, 13| mestertől, talpra ugorva, hogy hol van hát az a kés, amellyel
474 2, 13| szolgája a hegyek vénjének, hogy ha azt mondja neki: ugorj
475 2, 13| lángeszével kivívta azt, hogy ő lett a kegyenc tanítványa.
476 2, 13| Hegyek ura azt parancsolta, hogy némává tegyelek. Rám van
477 2, 13| minthogy ne tudta volna, hogy az arany pondus specificuma
478 2, 13| annyira viszi a kegyességet, hogy gyóntatójává lesz a márkinak:
479 2, 13| sújtja vele főbe a szultánt, hogy az lefordul a lováról. Szaladin
480 2, 13| szultánnak elég volt a tanúság, hogy a Hegyek urával többet ki
481 2, 13| érkezett azzal a hírrel, hogy a rémtett után a derviseket,
482 2, 13| szentek vezérlő diakónusa.~Hogy miért szedte ő ezt a társaságot
483 2, 13| összebarátkoztak, de annyira, hogy Malek Kamel szultán az ő
484 2, 13| királyi koronát, anélkül, hogy mint az első elfoglalás
485 2, 13| Messiás-követőknek.~Pedig azt, hogy béke legyen a felhők alatt,
486 2, 13| Malek Kamel szultánoknak, hogy kössenek békét a keresztyénekkel.
487 2, 13| megtudjuk az okát, miért? Arra, hogy az innenső partról a túlsóra
488 2, 13| be nem veszi; attól tart, hogy mérget ad neki: egy hindu
489 2, 13| Páter Horus azt hitte, hogy ő feltalálta őket.~Ezek
490 2, 13| kapaszkodnak a csillagsugárba, hogy felvonassanak rajta az égbe:
491 2, 13| lepték meg őket a görögök, hogy a Balkán felől közelít a
492 2, 13| magyar királyhoz folyamodtak, hogy adjon nekik menedéket az
493 2, 13| riadásra azt határozták el, hogy félrevonulnak a hegyek közé,
494 2, 14| kellemetlen szokásuk volt, hogy ahol erdőt találtak maguk
495 2, 14| felgyújtották, végig leégették, hogy az útjukat álló ellenséget
496 2, 15| pokol hatalmaihoz fordultam, hogy adják kezembe azokat a bűbájos
497 2, 15| s már az eszük azon jár, hogy mi új bűnt kövessenek el.
498 2, 15| homlokú lovag azt követte el, hogy felfalta a feleségét és
499 2, 15| a legszerencsétlenebbek, hogy rájuk éhezett. Van az éhségnek
500 2, 15| kísérő szolgádat. Azért, hogy az ő védelmére légy szorulva,
1-500 | 501-764 |