Rész,  Fezejet

 1     1,  7 |      keresztül, addig volt is nekik mit enni, mert a kegyes nép
 2     1,  7 |      alusznak.~Tudta Zenobius, hogy mit kaszál.~Már csaknem hogy
 3     1,  7 |        elvezet azáltal.~– Hát aztán mit esztek odáig?~– Az, aki
 4     1,  8 |            szerint, azt várta, hogy mit határoznak a szászok.~Mikor
 5     1,  8 |          még csak szép asszonyok!~– Mit ér, ha egyik sem enyém!~
 6     1,  10|            ott lakó népnek sem volt mit enni.~
 7     1,  11|          magyaroknak már nem maradt mit elvenni. Mikor egy kolostorajtóhoz
 8     1,  11|             Most mutatnád meg, hogy mit tudsz! Itt van a Mózes próféta
 9     1,  13|       megvallá Brüniszkáldnak, hogy mit talált ma, nagy gyóntatására.~–
10     1,  14|     másodnapra már magának sem volt mit innia.~Azt hitték, hogy
11     1,  17|         maradtak meg. – Nincs rajta mit megcsókolni. Clarinda kezét
12     1,  22|           rémséges idő beletelik.~– Mit? – monda Brüniszkáld a haditanácsban,
13     1,  22|            a tervkészítésben. – Hát mit tekeregjünk mink, mint a
14     1,  22|       szellete:~– Gondold meg, hogy mit tész! Jusson eszedbe a kis
15     2,  1 |          hát nem tette. – „Tudjátok mit, fiaim! – monda a magyar
16     2,  9 |         kérdik e név kimondójától: „Mit kívánsz? Mit adjak?” Ki
17     2,  9 |         kimondójától: „Mit kívánsz? Mit adjak?” Ki ez a rettenetes
18     2,  13| paradicsomban, és itt a földön bor. Mit a próféta tilt. E tilalom
19     2,  13|         ruhájában elrejtett kését. „Mit akarsz?” – nyögé az imám. „
20     2,  13|           gyomrodat az álladig!” – „Mit vétettem neked?” – „Vétettél
21     2,  13|           mind leomlottak: nem volt mit védni és ostromolni.~De
22     2,  17|           páncélja, összeborzadt.~– Mit kívánsz dái áldoát? – hebegé
23     2,  17|         mint egy bíró a bűnössel.~– Mit parancsolt neked a Hegyek
24     2,  19|        dörgés, a sziklakonc moraja, mit a szél lefújt a hegyoromról.
25     2,  21|            hová menjünk; te mondod, mit cselekedjünk” – magyarázá
26     2,  25|          lássa meg, kik vagytok, és mit tegyen veletek! – Ezt ítélem
27     2,  25|       Vitess oda a fekete kúthoz!~– Mit akarsz?~– Szólni akarok
28     2,  30|       érzelemtelt hangon:~– Hallod, mit kérdez e gyermek? Az „én”
29     2,  31|     sziklába vájt faluban laknak.~– Mit fogunk tenni? – sóhajtá
30     2,  32|             azután az ő dolga, hogy mit cselekedjék.~– De hogy jutunk
31     2,  35|          arc láttára elfeledé, hogy mit ígért az indus nőnek, hogy
32     2,  35|      leborul előtted, s azt kérdi: „Mit parancsolsz?”~Mária az indusnő
33     2,  35|           két karját, s azt mondá: „Mit parancsolsz?”~– Vezess az
34     2,  35|        szultánt. Mármost lásd, hogy mit tégy. Ha szavad megtartád,
35     2,  40|        vagyok, a paradicsomban. Hát mit beszéltél, hogy még egy
36     2,  40|     összejöttek, s kihallgatá, hogy mit beszélnek.~– Vallja meg
37     2,  40|              Ah, most már megtudta, mit értett az öreg szolga a
38     2,  42|            keresse ezzel a bajával? Mit mondjon előtte?~Könnyűvérű
39     2,  46|                                     Mit lát valaki a halál után?~