Rész,  Fezejet

 1     1,  5 |           hogy válogasson belőlük, míg végre nagy nehezen előteremtik
 2     1,  5 |         elől, s addig ki nem adja, míg váltságot nem fizet érte. –
 3     1,  6 |         ilyen költséges utazáshoz, míg végre második Endre királynak
 4     1,  7 |          egyik völgyből a másikba, míg a számuk ezrekre nőtt fel,
 5     1,  11|           egy darabot, a másik is; míg utoljára úgy leszedtek róla
 6     1,  13|          mennyei hercegasszonynak; míg egyszer valahogy a sivatag
 7     1,  16|     ismerni hosszú hajfürtjeikről, míg a hitetlenek koponyája simára
 8     1,  17|        fogoly lovag, nem várhatva, míg váltsága megérkezik, szökéssel
 9     1,  18|        felváltja a hamis férjet: s míg a képzelt viszontlátás örömeiben
10     1,  22|        küzdött egész csapat ellen, míg lovagjaik utánuk érkeztek:
11     1,  22|          tétlen kellett ezt nézni, míg a tárogató folyvást azt
12     1,  22|          el e veszedelmes helyről, míg az előretörő Lebée és Henning
13     1,  22|              De nem megyek tovább, míg innen el nem viszlek, ha
14     2,  1 |        bőven dúskálkodnak azalatt, míg őket idegen földön az egyiptomi
15     2,  2 |   elepedtek a nagy várakozásban, s míg az egyik a toronyablakban
16     2,  2 |              él-e még – nem él-e”, míg Lebéené csak azt kérdezgeté
17     2,  3 |           a lovát le ne nyergelje, míg legelteti. Meg is tartotta
18     2,  3 |          intett neki, hogy várjon, míg az „amen”-hez ér. Egyszer
19     2,  4 |           a paloták romjai közé; s míg a Vörös-tenger feneke egyszerre
20     2,  10|      testőrök, mint tudós orvosok, míg az alkalom kapóra jött,
21     2,  13|             ahogy még részegítőbb; míg az ifjú fedái a gyönyör
22     2,  13| csillagvizsgálást és bölcsészetet, míg egyszer egyedül kaphatta
23     2,  13|            a fiait összeveszíteni, míg az öreg élt, mert azt rettegték –
24     2,  13|       szerint van: hanem csak egy; míg a férfinak kettő van; egy
25     2,  17|          együtt kimegy a mezőre, s míg a lovak ménesszámra füveznek,
26     2,  17|            hagyták a két embert, s míg a vezérkomondor sírva, szűkölve
27     2,  17|            utunk van.~– Nem addig, míg a bajraktár csodáiért hálaáldozatot
28     2,  19|           A dái áldoát végigvárta, míg imádkozik.~– Ament mondtál
29     2,  19|      magukat. Vesztegelni kellett, míg a ködöt felszívja a nap.~
30     2,  19|        addig ütötte a felső lapot, míg az átmelegült: így több
31     2,  23|     fölöttük levő erkély táblái, s míg alant a rézhídon széles
32     2,  27|      ezernyi kéztől tovább hajtva, míg a szeráj kapujához ért. (
33     2,  30|           elkábít igéző szemekkel, míg a lélek alászédül a mélységbe. –
34     2,  30|        szemeivel Máriát kereste, s míg térdeit apja tartá átölelve,
35     2,  35|        oltalommal tovaszállítalak, míg biztos helyre jutsz. Így
36     2,  37|  hentergett alá, s fel az udvaron, míg Mária előtt a rácson kívül
37     2,  37|        Nyisd fel gyorsan az ajtót, míg az oroszlán szeme közé fútt
38     2,  39|          Ne búsítsa vele!~Azalatt, míg Lebée László a halászkunyhóban