Rész,  Fezejet

 1     1,  4 |        Valami szent sugallat azt mondá neki, hogy ettől a naptól
 2     1,  7 |           Én nem hurcolom őket – mondá Zenobius. – Ok visznek engem.
 3     1,  8 |    elveszem a magam keresztjét – mondá Brüniszkáld, leszakítva
 4     1,  11|       egy véleményen voltak.~Azt mondá erre Zenobius, hogy „no,
 5     1,  11|     Hallod-e süvem, László – azt mondá Brüniszkáld a székely vezérnek –,
 6     1,  13|   hozzányúlni.~Színből tehát azt mondá Brüniszkáldnak, hogy megbánta
 7     1,  17|   fátyolt, nemes hercegasszony – mondá Lebée László. – Én visszahoztam
 8     1,  19|        süvét, Brüniszkáldot, azt mondá neki, fogcsikorgatva:~–
 9     1,  21|       maradnék örök időkig – azt mondá Lebée László; úgy megszerette
10     1,  23|    Valami belső bíró odabenn azt mondá neki: „Hisz nem az hozott
11     2,  17|          Mária kezében, e szókat mondá:~„A Sheik Aldzsebál.”~Erre
12     2,  17|       vegyítve a bort.~Akkor azt mondá az izmaelita a kun vezérnek,
13     2,  17|     bocsátalak még ma innen el – mondá Máriának.~Páter Horus azt
14     2,  17|        Máriának.~Páter Horus azt mondá:~– Bocsáss bennünket, mert
15     2,  17|     tartottam.~Mária maga is azt mondá, hogy még kész itt maradni.
16     2,  19|            Azt nem hagyjuk ott – mondá a dái áldoát. – Anélkül
17     2,  19|     zivatartól.~– Nem jó lenne – mondá Horus. – Csak itt kell nekünk
18     2,  19|       Mária.~– Én már ismerem! – mondá Horus. – Az erős északi
19     2,  23|       neked is el kell menned! – mondá a dái áldoát Máriának. –
20     2,  27|    diadaltól ragyogó tekintettel mondá:~– Én bizonnyal meggyógyítom
21     2,  30| boldogtalan senki.~Mária sokszor mondá azt, hogy az emberek úgy
22     2,  30|             Menj be a szobádba – mondá a szultánnak. – Ott találod
23     2,  31|  hatheted részét megtettük már – mondá Horus –, de a hetedik hosszabb
24     2,  32|            Hiába is mentek oda – mondá az ifjabbik fedái Horusnak –,
25     2,  32|      neki, hogy odáig elviszem – mondá Horus –, ott azután az ő
26     2,  33|          Meg kellene fürödnünk – mondá Horus. – Talán felfrissülnénk
27     2,  33|       Igen, igen! Allah segíts – mondá a legény, s aztán csak lefordult
28     2,  33|  felkölthető többé.~– Hagyd őt – mondá Mária –, majd én elfoglalom
29     2,  33|      Igen, ez a Kidron patakja – mondá neki a fedái, nagyot nyelve
30     2,  33|          kormányozd a csónakot – mondá neki a fedái –, a folyam
31     2,  35|     aztán csendes mormogó hangon mondá:~– Te vagy az a nő, akinek
32     2,  35|       mellén a két karját, s azt mondá: „Mit parancsolsz?”~– Vezess
33     2,  37| elvégezted, amiért idehoztalak – mondá neki Horus.~– Valóban el.
34     2,  39|           Én semmit sem tettem – mondá Horus –, csupán csak az
35     2,  40|      rajta.~„Nem vagyok szép!” – mondá a tükörből a képmás. S ez
36     2,  43|         ördög lakik, édes fiam – mondá a gyónás végeztével. – Bűneid
37     2,  47|    előtte fekvő halottkép is azt mondá: „Szabad már! Tied már a