Rész,  Fezejet

501     2,  15|             védelmére légy szorulva, hogy veszni hagyva rabbá tett
502     2,  15|     gyóntatóra.~– De hát ki vagy te? Hogy pap létedre elárulod a meggyónt
503     2,  15|         elküldetett a Hegyek urától, hogy keressen a keresztyén világban
504     2,  15|             keresi az Istent, azért, hogy pörbe szálljon vele! Rád
505     2,  15|             jöttek a kedvező hírrel, hogy a kunok fenyegető tábora
506     2,  15|           maradtan azzal fáradozott, hogy szegény meghalt szolgáját
507     2,  15|              több a pokolnál!~Pedig, hogy igazat mondott a dái áldoát,
508     2,  16|              tekintet megmondá neki, hogy van rettenetesebb sors is
509     2,  16|              jegygyűrűjére mutatott, hogy ő már férjes asszony.~A
510     2,  16|              akkor látta elkáprázva, hogy a nagy testnek, aki mellette
511     2,  17|          ugatnak az éjben, jelentve, hogy az elvonulást színlelő tábor
512     2,  17|               a maga idején; de azt, hogy a jobb lábammal hova lépek,
513     2,  17|               s maga előrebaktatott, hogy az ösvényt megtalálja az
514     2,  17|        szemeinek sem akarta elhinni, hogy nem álom.~– Látod – monda
515     2,  17|            ez azt beszéli társainak, hogy „itt jár a Keremet! Elkussodjatok!” –
516     2,  17|                Mária rettegve látta, hogy vezetője egyenesen a tábortüzek
517     2,  17|            bugyolát kötözött belőle, hogy a léptek dobogása ne hallassék.~
518     2,  17|           Mária nem bírta kitalálni, hogy hová viszi őt most rejtélyes
519     2,  17|          húzta szeme elé a fátyolát, hogy ne lássa ezt a rémképet.~
520     2,  17|            levő paripák érezték meg, hogy idegenek jöttek; azok kezdtek
521     2,  17|              amott.~Mária azt hitte, hogy a halál csarnokába lép.
522     2,  17|              vele háromszor a bőrre, hogy megzendültek bele a visszhangos
523     2,  17|      visszahőkölt, amikor azt látta, hogy a dobütő már másnak a kezében
524     2,  17|            arca elsápadt: észrevevé, hogy nincsen páncélja, összeborzadt.~–
525     2,  17|           neked a Hegyek ura?~– Azt, hogy harcoljanak az ő ellenségei
526     2,  17|       szemöldök összeráncolása elég, hogy belőle holt embert csináljon.~–
527     2,  17|               Megtudtam a kémeimtől, hogy a mongolok nem Örményország,
528     2,  17|       népemmel nem vagyok elég erős, hogy megküzdhessek vele; a magyar
529     2,  17|            vezet az utam.~– Vigyázz, hogy el ne tévedj. Ha a mongolokkal
530     2,  17|          előtt.~Mária először hallá, hogy ő a bajraktár. Nem név az,
531     2,  17|            izmaelita a kun vezérnek, hogy ha vannak a népe között
532     2,  17|          aztán bekötötte, meghagyva, hogy másnapig ki ne bontsák.~
533     2,  17|     magasztalva jöttek vissza hozzá, hogy a köntösét megcsókolhassák;
534     2,  17|             Mária maga is azt mondá, hogy még kész itt maradni. Ír
535     2,  17|        kereső lázárok.~– Megmondtam, hogy ne legyen saját akaratod,
536     2,  17|       harmadnapra is megmarasztalni, hogy a szer hatásának sikeréről
537     2,  17|            De nagyon megbánta Mária, hogy ott hagyta magát marasztalni.
538     2,  17|              az ünnepély abból állt, hogy egy csapat foglyot a Keremet
539     2,  17|         látta maga előtt.~– Mondtam, hogy ne legyen akaratod az enyémen
540     2,  17|            vannak.~Mária felfogadta, hogy soha többet még fejbólintással
541     2,  17|             kezdte távolról sejteni, hogy minő rémséges hatalomnak
542     2,  17|        uralkodóit is pórázon tartja; hogy ki lehet az a „Hegyek ura”?~
543     2,  18|          furfangot kellett elővenni, hogy a magányosan utazó férfit
544     2,  18|       csókolni. Ő egyedül nem tudta, hogy ezekben az országokban éhínség
545     2,  18|            aminek az a virtusa volt, hogy megérzi a pusztában a rejtett
546     2,  18|        kaptak. – Száz éve már annak, hogy víz locsolja csontjaikat.~–
547     2,  19|             akkor aztán elmondhatod, hogy megjártad az ördög legmagasabb
548     2,  19|        lélektelen állat megérzi azt, hogy neki azokba a szakadékokba
549     2,  19|          magukat a sziklaörvényekbe, hogy ne nyomja a fejüket ez a
550     2,  19|   felkapaszkodtak, akkor tudják meg, hogy előrehaladtak-e, és nem
551     2,  19|         megpróbálja előbb a lábával, hogy oda léphet-e, nem gördül-e
552     2,  19|        emelkedő zizergéssé alakulva, hogy ez a hang összenyomja az
553     2,  19|              halántékait: azt hiszi, hogy megőrül bele.~És Mária minden
554     2,  19|              osztani a szamaraikkal, hogy kibírják az utat. A vízből
555     2,  19|       cimpájánál fogva a dái áldoát, hogy utána ne ugorjék a nőstényének.~
556     2,  19|        légyen a tömlő esés közben.~– Hogy lehet ebbe a mélységbe leszállni?~–
557     2,  19|             híve azért hord a fején, hogy mikor meghal, abba takargassák. –
558     2,  19|             harmadszor is odajutott, hogy „szabadíts meg a gonosztól”,
559     2,  19|         gyógyíres tömlőt a pokrócba, hogy a sziklaélek meg ne sértsék,
560     2,  19|     egyszerre csak azt hallja Mária, hogy elkezd futni visszafelé
561     2,  19| sziklapárkányról.~– Megijedtél ugye, hogy itt hagytalak áruló módra! –
562     2,  19|           rémülten. – Eszébe jutott, hogy azért a csodaszerért hányszor
563     2,  19|               nyitott szemmel nézte, hogy száll az ember elevenen
564     2,  19|       mindaddig, amíg meg nem tudja, hogy ő szamár. De amint egyszer
565     2,  19|            azon káromkodott latinul, hogy most már a szamárnak a tisztjét
566     2,  19|       semmiképpen bele nem egyezett, hogy a batyut megossza Máriával.
567     2,  19|           Elég szélesek az ő vállai, hogy azt mind elbírják.~Gyalog
568     2,  19|          szép tiszta itten!~Az igaz, hogy az ördög felesége szépen
569     2,  19|             a falán már meglátszott, hogy ott valaha emberek jártak,
570     2,  19|            valami sziklacsompó mögé, hogy a szél le ne dobja a mélységbe
571     2,  19|        kavics esik: az is oly forró, hogy a bőrt égeti.~Egyszer aztán,
572     2,  19|               a barlangba.~– Mondom, hogy nem jó ott! Itt maradj!~
573     2,  19|       pillanat múlva megtudta Mária, hogy miért volt jobb idefenn
574     2,  19|              nem bírta azt felfogni, hogy mi öröme legyen abban a
575     2,  19|          felhőt elvitt magával. Azt, hogy itt járt, csak a tomboló
576     2,  19|        mutatták.~– Áldjuk az Istent, hogy e veszedelemből kiszabadított! –
577     2,  19|             a föld. A nép úgy hívja, hogy földi kenyér. Mindjárt meglátod
578     2,  19|          nyomában a letarolt földet, hogy a nép éhen ne vesszen. A
579     2,  19|              azonban már kitanulták, hogy az a manna nem mennyei termény,
580     2,  19|               Hite még erősebb lett, hogy az az Isten, aki őt idáig
581     2,  19|        völgyet betölté előttük, úgy, hogy nem tájékozhatták magukat.
582     2,  19|              Horus megtanítá Máriát, hogy hogyan kell tűz nélkül megporhanyítani
583     2,  19|          kezdett lenni. Azt kívánta, hogy az ösvényen haladjanak előre.
584     2,  19|        sűrűvé lett körülöttük a köd, hogy nem mehettek előre; meg
585     2,  19|     elkergeti hetedhétországra. Hej, hogy megtanulnak a sziklák beszélni,
586     2,  19|        nagyokat sivítanak, elárulva, hogy ők is élnek; közbehangzik
587     2,  20|    vízvezetékekből folyton öntöznek, hogy por be ne lepje a fényes
588     2,  21|              még csak az volt hátra, hogy a helyes kiejtést is elsajátítsa,
589     2,  21|             arab nyelv úgy tündököl, hogy tolmács nélkül beszélhessen
590     2,  21|         szabad azt megtudni felőlem, hogy én több vagyok, mint Lebée
591     2,  21|              a szakállát is levágta, hogy hozzá hajazzon. Máriának
592     2,  21|            nemzet fiainak átöltözve, hogy híreszteljék el a csodatevő
593     2,  21|             a legnagyobb élőfa, úgy, hogy az olyannak tetszik, mint
594     2,  21|            asszony, pusztán azáltal, hogy a kezét háromszor belemártja.
595     2,  21|  Damaszkuszban, s könnyen kitalálja, hogy lett az azúrszín kéznek
596     2,  21|              aranyos palankinjaikat, hogy ellátogasson palotáikba
597     2,  21|            ki volt adva az utasítás, hogy a gazdagok palotájától a
598     2,  22|           minden más vallás hívével, hogy még össze sem perlekednek.
599     2,  22|            az idegennek attól félni, hogy megbántják, nyitott ajtó,
600     2,  22|              azért jött ő ide.~Hanem hogy a rab urát felkeresse.~
601     2,  23|         tudta a megholt szolgájától, hogy a férje Malek Kamel fogságába
602     2,  23|        trombitaszó mellett hirdetve, hogy a fekete kút piacára nyíló
603     2,  23|           ítéletét.~Senki sem tudta, hogy kire szól majd az ítélet;
604     2,  23|              de az köztudomású volt, hogy a „fekete kút” piaca csak
605     2,  23|             csak akkor lesz látható, hogy a koloncról vaskarikák függnek
606     2,  24|           tiberasi ütközet után), de hogy bírája legyen a templárius
607     2,  25|           kiknek neveit elhallgatom, hogy hozzátartozóikat szégyen
608     2,  25|           lovagok felajánlják nekem, hogy a császárt, a keresztyének
609     2,  25|        helyet, ahol fürödni szokott, hogy őt ottan elrejtett harcosaimmal
610     2,  25|             a nagy botos kísérőknek, hogy csináljanak utat a palankin
611     2,  27|           ballustrádjáról előkiáltá, hogy a szultán maga elé hívatja
612     2,  27|              az a megnyugvás kíséri, hogy hiszen az, aki előtt elbukik,
613     2,  27|             sejteni engedi, anélkül, hogy egészen elárulná, távolból
614     2,  27|              mély hangon. – Ne hidd, hogy valami tébolyulttal van
615     2,  27|    tébolyulttal van dolgod; sem azt, hogy erőszakoskodó kényúr előtt
616     2,  27|          fogadást magyarázza meg az, hogy alakod hasonlít azéhoz,
617     2,  27|           többé. – Azért kérettelek, hogy jönnél ide, mert van egy
618     2,  27|         kipirult az arca Máriának, s hogy ezt a kalifa is észrevehesse,
619     2,  27|             úgy nyújtá azt Máriának, hogy tegye rá a maga kezét.~
620     2,  28|     megjelenő könny mondta Máriának, hogy ki az a gyermek ottan.~A
621     2,  28|            odahajolt a gyermek fölé, hogy a köteléket levegye a szeméről,
622     2,  28|           percig szunnyadni anélkül, hogy felriadjon a szúró fájdalomtól.
623     2,  28|     fájdalomtól. Most már egy órája, hogy alszik.~– Megengeded, hogy
624     2,  28|           hogy alszik.~– Megengeded, hogy én is itt lessem, meddig
625     2,  28|              te vagy az urak úrnője! Hogy tudtad őt elaltatni?~– Meséket
626     2,  29|              Bizonyos voltam felőle, hogy meg nem csal, meg nem lop,
627     2,  29|               Nem. Esküvésem tartja, hogy énmiattam soha fogolynak
628     2,  29|         megcsalni. – Már most tudod, hogy miért mondta ez a gyermek,
629     2,  30|        különbözik egy nőkolostortól, hogy az egyikben szomorú énekeket
630     2,  30|             többi között, kikérdezi, hogy mi baja. Ha a szíve fáj,
631     2,  30|             Mária sokszor mondá azt, hogy az emberek úgy élnek itt,
632     2,  30|         éppen az ördög incselkedése, hogy a poklot olyannak mutatja,
633     2,  30|            Mária tudatá a kalifával, hogy ma kihozhatja a sötét szobából
634     2,  30|          Kamel szultán nem várhatta, hogy a fiát előhozzák, maga sietett
635     2,  30|           mégis visszajöttél! De jó, hogy visszajöttél! Azért fájt
636     2,  30|   visszajöttél! Azért fájt a szemem, hogy nem láthattalak.~S minden
637     2,  30|              a trónján ülő kalifa.~– Hogy hívják férjedet?~– Lebée
638     2,  30|              Mária e szóra azt hivé, hogy az ég szakadt a fejére.
639     2,  30|            pokollal dacoltál miatta, hogy őt kiszabadítsd, s ő megcsal
640     2,  30|          vermébe.~– Elég azt tudnom, hogy ott van. Sietek, uram! Bocsáss
641     2,  30|            tanácsot ad. Gondolj reá, hogy ha te az én kezemet elfogadod,
642     2,  30|              az anyja, mondjad neki, hogy csak álom volt az. Nekem
643     2,  30|              Bizonyos voltam felőle, hogy ez lesz a válaszod. Asszony
644     2,  30|           azt tőlem, emlékezzél reá, hogy büntetésed lesz benne. Isten
645     2,  30|            kísérjen odáig. Köszönöm, hogy fiamnak visszaadtad a látást,
646     2,  30|           fosztottál volna meg tőle, hogy soha ne láttalak volna.~
647     2,  30|           dái áldoátot.~Horus azóta, hogy Máriát elszakíták tőle,
648     2,  30|             Most féltettelek nagyon! Hogy nem térsz vissza többé.
649     2,  30|           térsz vissza többé. Látom, hogy te vagy az asszony az asszonyok
650     2,  32|          beduinok kereken kimondták, hogy a Mazda várhoz nem fogják
651     2,  32|              utat. Ki voltak küldve, hogy Malek Adelt megöljék. De
652     2,  32|          császárjának; ő nem akarja, hogy keresztyének és izlámhívők
653     2,  32|                 kérdé a fedái.~– Az, hogy ő a felesége egy ilyen fogolynak,
654     2,  32|               akit ideküldtek azért, hogy naponkénti könnyeivel szaporítsa
655     2,  32|           sem.~– Én megígértem neki, hogy odáig elviszem – mondá Horus –,
656     2,  32|               ott azután az ő dolga, hogy mit cselekedjék.~– De hogy
657     2,  32|           hogy mit cselekedjék.~– De hogy jutunk el a Mazada várig?~–
658     2,  32|        asszony.~– Gondold meg, uram, hogy a hét poklon keresztül a
659     2,  32|        hallgatózol, hallod a semmit, hogy azt hiszed, a fejed szakad
660     2,  32|            az asszony nem fél; nézd, hogy siettet könyörgő tekintetével!
661     2,  32|        jövünk vissza.~– Félek, uram, hogy kevesebb jön vissza, mint
662     2,  33|           két evező férfival. Látta, hogy válik azokon minden íz fehérré,
663     2,  33|      aszkétáknak a harangja hirdeté, hogy közel az isten.~Bizony közel
664     2,  33|              És Mária bámulva látta, hogy a kísértetarcok helyett
665     2,  33|         ketten utánad úszunk. Lehet, hogy most is ott lubickolnak
666     2,  33|          előttük szokatlan tünemény, hogy a Kidron patak sodrában
667     2,  33|           csak annyi ereje volt még, hogy a csónakját az öbölbe kormányozza,
668     2,  34|        szultán azt írja az atyjának, hogy az ő kedvéért minden kívánságodat
669     2,  34|          írja a damaszkuszi szultán, hogy te az egyiptomi csumát meg
670     2,  34|          Mária ezt felelte:~– Lehet, hogy még azt is meg tudom gyógyítani,
671     2,  34|       megállapodjál! Azt megengedem, hogy a szultán kínzó fájdalmait
672     2,  34|            elenyésztesd, de azt nem, hogy a látását visszaadd. Tudd
673     2,  34|         eléje. Mert ha megtudja azt, hogy a béke szét van szakítva,
674     2,  34|              béke szét van szakítva, hogy a háború újra megindult:
675     2,  34|              az ő lelkét. Tudom jól, hogy ezt túl nem éli. – Ha hírnök
676     2,  34|            fel belőlük a szultánnak, hogy a fia ünnepeket ül, és a
677     2,  34|    ajándékokat vált. Már most tudod, hogy miért nem szabad neked Szeif
678     2,  34|             megfogadd.~Mária ígérte, hogy a parancshoz tartja magát.~
679     2,  35|             inte a kezével Máriának, hogy jöjjön oda hozzá.~Mária
680     2,  35|         ajánlá, s ki azt elutasítád, hogy rab férjedhez hű maradhass.
681     2,  35|            ez a kéz úgy van alkotva, hogy gyógyítani tudjon. Te visszaadtad
682     2,  35|        jóságos arc láttára elfeledé, hogy mit ígért az indus nőnek,
683     2,  35|            mit ígért az indus nőnek, hogy a vakság ellen nem gyógyítja
684     2,  35|           téve. Most kell kiderülni, hogy az ördög szerzette-e ezt
685     2,  35|         emelkedék föl; mintha félne, hogy újra elveszíti a visszanyert
686     2,  35|          drága volt minden pillanat, hogy bálványozott férjét újra
687     2,  35|            tartád meg az ígéretedet, hogy a szultánt csak a szemfájástól
688     2,  35|              szultánt. Mármost lásd, hogy mit tégy. Ha szavad megtartád,
689     2,  36|         Máriának nem volt megmondva, hogy melyik a börtön, melyik
690     2,  36|               kényszeríté őket arra, hogy sírjanak. A könnyeiket gyógynedvül
691     2,  37|   viszontlátás a férj és a nő között~Hogy ismerhetett rá? A hajdani
692     2,  37|         elővette a negyedik kulcsot, hogy a rácsajtót kinyissa.~Akkor
693     2,  37|       nyugalmát. Az volt az eszében, hogy visszarohan a szultánhoz,
694     2,  37|       mérgezők a halálméreg hatását, hogy amikor az asszony így fogja
695     2,  37|             zászlót? Ez azt hirdeti, hogy Malek Adel szultán meghalt.
696     2,  37|          volt jósolva Malek Adelnak, hogy őt egy galamb fogja megölni.
697     2,  38|    rendeleteit. Mária megtiltá neki, hogy a teljes világosságra kimenjen.~
698     2,  38|       parancsolhatta volna meg neki, hogy akkor is behunyja a szemeit,
699     2,  38|              a rohamot a szaracénok. Hogy jöttek hajókon úszó tornyokkal
700     2,  38|              bástyatorony ostromára. Hogy dűlt meg a bevehetetlen
701     2,  38|              még folyvást azt hitte, hogy az általa megkötött béke
702     2,  38|              már akkor fél éve múlt, hogy a halál kaszája aratta a
703     2,  39|           nem volt a panaszkodásnak: hogy miket szenvedett. Mária
704     2,  39|              szót sem mondott abból, hogy hány poklon tört addig keresztül,
705     2,  39|       lovagokhoz azzal az üzenettel: hogy egy keresztyén lovag itt
706     2,  39|           Lebée László annyira volt, hogy képes volt lóra ülni.~Itt
707     2,  39|        magadnak a szíved hártyájára, hogy mindazon szent nevek között,
708     2,  40|           esztendeje volt már annak, hogy Mária útra kelt az öreg
709     2,  40|           nem is ütközött meg rajta, hogy még az Anna öccse is egész
710     2,  40|            öreg Bálint is itt volna! Hogy megmondhatná neki: „Lásd,
711     2,  40|    paradicsomban. Hát mit beszéltél, hogy még egy pokol vár azután
712     2,  40|            pokol vár azután reám; de hogy hol és mikor: már azt nem
713     2,  40|           tükör.~Rég ideje volt már, hogy tükörbe nem látott: most,
714     2,  40|            sóhajtás untalan elárulá, hogy a lelke valahol másutt jár. –
715     2,  40|              Csak azt mondta mindig, hogy a kiállt sok szenvedés tette
716     2,  40|            sugallta valami Máriának, hogy az öccsét, Annát kérje fel: „
717     2,  40|             szívét.”~Anna megígérte, hogy majd négyszemközé fogja,
718     2,  40|           összejöttek, s kihallgatá, hogy mit beszélnek.~– Vallja
719     2,  40|            Anna; az bántja a szívem, hogy te nem lehetsz az enyém.~
720     2,  40|            annyit vétettem a földön, hogy nincs elég purgatórium,
721     2,  40|         letisztítsa rólam. Tudd meg, hogy szegény uradat, a jó Brüniszkáldot
722     2,  40|          akár nem: azt hiszik sokan, hogy mikor valaki haldoklik,
723     2,  41|              Nem gondolt többé arra, hogy ő a szerető hitvestárs;
724     2,  41|        szerető hitvestárs; nem arra, hogy megcsalt feleség.~Égető
725     2,  41|        szeretett. És most már tudja, hogy az nem szereti őt; sohasem
726     2,  41|            nyernie? Annak a tudását, hogy nem bírja megvenni ennyi
727     2,  41|          férje szerelmét. Tudta már; hogy az ő koronája a túlvilágon
728     2,  41|            még képesek lesznek arra, hogy szenvedélyükben a legátkozottabb
729     2,  42|              eltűnt a várkastélyból, hogy senki sem tudta, merre távozott
730     2,  42|          Lebée Lászlónak azt üzente, hogy ne is kísértgesse eléje
731     2,  42|    imádkozzék ez, aki azért szenved, hogy bűnös szenvedélyét ki nem
732     2,  42|             csalta meg. Önbűne jött; hogy felfalja, mint a nagyra
733     2,  42|       könyvéből.~Most azután érezte, hogy már a földön is van büntetés;
734     2,  43|              napjai~Megalázta magát, hogy felkeresse a jámbor apátúrt,
735     2,  43|            Ha majd azután azt érzed; hogy végképp megszabadultál tőle;
736     2,  43|        kárhozatba: amiről tudod már, hogy ezen a földön elkezdődik,
737     2,  43|      éjjel-nappal incselkedve rajta, hogy megejthessék – meg tudta
738     2,  43|     kínzásokat talált ki a testének, hogy a gyönyör álmait elűzze
739     2,  44|            anyóka nem kérdezte tőle, hogy mire gyűjtögeti azt a sok
740     2,  44|          embert látni, s nem akarta, hogy emberek lássák.~Nem találhatta
741     2,  44|           lássák.~Nem találhatta ki, hogy az a mindennapi látogató –
742     2,  44|          tette a kezét.~– Íme látom, hogy érdemes lettél az Úr irgalmára.
743     2,  44|         szólt az apátúr. – Meglátom, hogy ilyen hófehér vagy-e már.~
744     2,  45|              kenyérkéket, azt várva, hogy talán valami csuda történik
745     2,  45|             holtat azzal megbántani, hogy odaboruljon rá és megcsókolja.~
746     2,  45|       megcsókolja.~Talán attól félt, hogy a halott vissza találja
747     2,  46|           Mária gyönyörködött abban, hogy az, aki őt életében nem
748     2,  46|          halva látta magát.~Mért is, hogy nem láthatja ezt ember soha?~
749     2,  46|            célja e kegyes csalással, hogy az üdvösség végtelenjéből
750     2,  46|       elraboljon még e testben élve, hogy közelből lássa azt, amit
751     2,  46|              szertartásával.~Érezte, hogy ő fölöslegessé, vált a földön.~
752     2,  46|            egyház törvényei tiltják, hogy a házasság lánca valaha
753     2,  47|          rávert bilincséből. Feledé, hogy hol van? A templom falain
754     2,  47|           fogadalom tiltó iszonyata, hogy vonagló arca arcvonásaira
755     2,  47|              magát hozzá röpíttetni, hogy átkarolja, hogy megcsókolja,
756     2,  47|          röpíttetni, hogy átkarolja, hogy megcsókolja, mikor már a
757     2,  47|        falakhoz. Észrevette hol van? Hogy ez Isten temploma. Emez
758     2,  48|             arcára.~Ő megérezte azt, hogy az viaszkból van.~Anna,
759     2,  48|          odaborult a holt alak fölé, hogy annak az arcát megcsókolja,
760     2,  48|         apátúr sietteté az apácákat, hogy vigyék le a koporsót a holt
761     2,  48|           sem mondták meg neki soha, hogy egymásé lettek Lebée László
762     2,  48|          mindennap imádkozott értük, hogy legyenek boldogok.~Talán
763     2,  48|           Engedett nekik Isten időt, hogy az életnek örüljenek.~De
764     2,  48|     nevetnénk fölötte; de azt tudva, hogy ez igaz történet volt: nagyot