Rész,  Fezejet

 1     2,  7 |  tövises út miatt, akkor páter Horus leszállt a szamaráról, felvette
 2     2,  8 |      diakónus pedig, aki páter Horus név alatt ennek a seregnek
 3     2,  13|    Ilyen dái áldoát volt páter Horus, a mezítlábos szentek vezérlő
 4     2,  13|   között a női fedáikat.~Páter Horus azt hitte, hogy ő feltalálta
 5     2,  13|        tudott prédikálni páter Horus a szentek paradicsomáról
 6     2,  15|      Szörnyű nagy bűnöm.~Páter Horus gyöngéden érinté ujjai hegyével
 7     2,  16|      azt a breviáriumot.~Páter Horus ott is állt már.~Mária ekkor
 8     2,  16|      előtt pedig ott áll Páter Horus, jobbjában a görbe kindzsált
 9     2,  17| tábortűzhöz közel értek, páter Horus ismét leszállt a lóról,
10     2,  17|    lováról engedelmesen.~Páter Horus pedig úgy beszélt vele,
11     2,  17|          mondá Máriának.~Páter Horus azt mondá:~– Bocsáss bennünket,
12     2,  19|      az ember az életét. Páter Horus csak azon káromkodott latinul,
13     2,  19|           Nem jó lenne – mondá Horus. – Csak itt kell nekünk
14     2,  19|  Egyébért is áldhatjuk – monda Horus.~– Igen! A szomjunkat elolthatjuk
15     2,  19|     adó táplálék a bujdosónak. Horus megtanítá Máriát, hogy hogyan
16     2,  19|     ösvényen haladjanak előre. Horus teljesíté kívánságát, s
17     2,  19|        Én már ismerem! – mondá Horus. – Az erős északi szél közelít,
18     2,  19|     Nézz oda alá! – monda neki Horus.~Erre a nő csak térdre rogyott,
19     2,  21|     folyvást tanította őt erre Horus: az arab nyelv a keleten
20     2,  21|      cselekedjünk” – magyarázá Horus. – Én csak a te szolgád
21     2,  30|  találta Mária a dái áldoátot.~Horus azóta, hogy Máriát elszakíták
22     2,  30|       levelét a férje számára.~Horus a melléhez és homlokához
23     2,  31|   részét megtettük már – mondá Horus –, de a hetedik hosszabb
24     2,  32|    hogy odáig elviszem – mondá Horus –, ott azután az ő dolga,
25     2,  33|      kellene fürödnünk – mondá Horus. – Talán felfrissülnénk
26     2,  33|       valamit – tanácsolá neki Horus.~– Olyan száraz a torkom,
27     2,  37|   alakban a dái áldoát, akinek Horus szánta őt. A hegyek urának
28     2,  37|       belőle? Ez az én drágám!~Horus hirtelen vállára kapta Mária
29     2,  37|       idehoztalak – mondá neki Horus.~– Valóban el. A férjemet
30     2,  39|   halászkunyhóban erőhöz jött, Horus maga is ott volt a közelében;
31     2,  39|      semmit sem tettem – mondá Horus –, csupán csak az én uramnak,