Rész,  Fezejet

 1     1,  6 |     Szentföldre.~– Hát oda ugyan nekem nem kell semmi vezetés –
 2     1,  6 |          most is rajta állok. Ez nekem a szent föld, a hazám.~Ez
 3     1,  13|     veszedelmes bolondság?~– Nem nekem; de másnak való ez. Annak
 4     1,  13| védelmezném.~– Hiszen az kellene nekem éppen. Te, a jámbor Brüniszkáld
 5     1,  13|       hogy reá is állj. Ezzel te nekem tartozol.~– Micsoda törvénynél
 6     1,  13|        bolondság; akkor tetszett nekem ez a mulatság.~– De arra
 7     1,  22|      hagyj itt az én férgeimnek. Nekem meg kell halnom.~– De nem
 8     1,  23|          nincs-e most is rajtad. Nekem azt mondja egy érzés, hogy
 9     1,  23|      Erdélyt soha. Megmondta ezt nekem a jegygyűrűm. Le akartam
10     2,  3 |     pálmatermeted! Jaj, jaj, jaj nekem! Óh, gyászos özvegység!
11     2,  3 |    nappal. Aztán majd beszélj el nekem mindent, mindent, mindent.~
12     2,  3 |         máshoz, mert vissza kell nekem azon az úton mennem.~– Legelébb
13     2,  3 |        Akkor majd ez ellen is ad nekem az isten valami erőt! –
14     2,  3 | heverészett, mint azt, hogy „van nekem egy szép kis ángyom otthon!” –
15     2,  3 |      megteszi azt.~– Isten adott nekem egy világosságot mostan –
16     2,  3 |         koromban, emlékezem reá, nekem is volt ez a bajom: akkoriban
17     2,  3 |  megcsókolta a kezét, lábát. „Ne nekem köszönd, hogy épen maradtál;
18     2,  15|   nősülés. Ő most gyónta ezt meg nekem.~Mária reszketve emelkedett
19     2,  25|          érkezének, s vezérüktől nekem egy levelet hozának. – Ezen
20     2,  25|    templomos lovagok felajánlják nekem, hogy a császárt, a keresztyének
21     2,  25|          keresztyének fővezérét, nekem kezemre szolgáltatják, elárulva
22     2,  25|   vagytok a ti uratok ellen, aki nekem ellenségem, de tinektek
23     2,  30|         Légy őneki anyja, s légy nekem az, ami az anyja volt. Olyan
24     2,  30|         te paradicsomodon is. Te nekem jutalmat ígértél, bármit
25     2,  30|          gyermeked meggyógyítom. Nekem férjem van tenálad, rabláncon,
26     2,  30|          kívánok én mást, őt add nekem vissza.~A kalifa magasra
27     2,  30|          hogy csak álom volt az. Nekem pedig add meg jutalmamat,
28     2,  34|       kívánságodat teljesítse.~– Nekem csak egy kívánságom van.
29     2,  35| megvakulva.~– S te vissza tudnád nekem adni a szemem világát?~–
30     2,  35|       azt susogta: „Óh, mint fáj nekem ez a sötétség!”~Mária elszánta