Rész, Fezejet
1 1, 6 | Páter Zenobius~Tudnunk kell mindenekelőtt,
2 1, 6 | elengedted?~– Az én nevem Zenobius. Vagyok pedig a ti vezetőtök
3 1, 6 | kiálta fel elszörnyedve Zenobius.~– No Brüniszkáld! – szólt
4 1, 6 | Mezopotámiában, csak menjen vissza Zenobius atya, ahonnan jött, s mondja
5 1, 6 | ellene.~– Hallod-e te, páter Zenobius. Te bizonyosan ismerni fogod
6 1, 6 | nem tapasztaltam!~Páter Zenobius szót fogadott az aranyszájú
7 1, 7 | dolgai~Nemsokára azután, hogy Zenobius és az ő zarándok csapatja
8 1, 7 | csak el kellett hinni, mert Zenobius is bizonyította.~A Szászföldön
9 1, 7 | seregestől Hinczó próféta meg Zenobius után, s amíg az erdélyi
10 1, 7 | az apák alusznak.~Tudta Zenobius, hogy mit kaszál.~Már csaknem
11 1, 7 | tábornak. Ekkor megérkezik Zenobius a gyermeksereggel. Voltak
12 1, 7 | innenső partról megismerte Zenobius atyát, a szamaráról meg
13 1, 7 | visszavívni! – kiálta vissza Zenobius. – Bocsásd a szent tábort
14 1, 7 | meglátod őket! – kiálta vissza Zenobius, s azzal a gyermektábor
15 1, 7 | nem hurcolom őket – mondá Zenobius. – Ok visznek engem. Őket
16 1, 8 | Hozsánna! – kiálta fel erre Zenobius. – Áldott legyen az Úr,
17 1, 8 | vitézeiről felelj – szólt Zenobius – én az enyéimet majd megtérítem.
18 1, 9 | Zenobius megvereti a gyermekek táborával
19 1, 9 | ezeket vissza békességgel, Zenobius apó!”~– No, ha nem viszem
20 1, 9 | visszaviszem háborgással.~Zenobius összegyűjté az egész gyermektábort
21 1, 9 | felfordították az egész országot.~Zenobius tehát híven beváltotta a
22 1, 11| belemenjen. Héj, te csodatevő Zenobius! Most mutatnád meg, hogy
23 1, 11| véleményen voltak.~Azt mondá erre Zenobius, hogy „no, hát jól van,
24 1, 11| ereklyét, annak ajándékozta Zenobius. A magyar király már ekkor
25 1, 11| tenyerem, fogadjunk, hogy a mi Zenobius atyánk minden csodát megtesz,
26 1, 11| bántotta a belső féreg, hogy Zenobius által így elhagyta magát
27 1, 11| tüzes folyosó túlsó oldalán Zenobius élő testben jöjjön elő.~
28 1, 11| követelték a pátriárkától, hogy Zenobius atyát rögtön „szentnek”
29 1, 11| soha nem érhetett, mint Zenobius atyát a hű magyar, szász
|