Rész, Fezejet
1 2, 6 | lovag pártfogása alá vette Máriát, aki őbenne csakugyan valami
2 2, 14| Nagy csapás éri Máriát~Alig érték el a Etropoli
3 2, 14| egy borzasztó csapás érte Máriát.~Az etropoli menedékbarlangokban
4 2, 14| mozdult. Meg volt halva.~Máriát a kétségbeesés környékezte.
5 2, 15| leszek.~Azzal magára hagyta Máriát, és kiment a sötét éjbe,
6 2, 16| elkapott kezénél fogva Máriát is.~Mária rémületében a
7 2, 17| dái áldoát szava költé fel Máriát. Az izmaelita kantáron vezetve
8 2, 18| a kunok kísérő csapatja Máriát és titokteljes hatalmú vezetőjét.
9 2, 18| világon keresztül vezeté Máriát adái áldoát. – Artus király
10 2, 19| követheti. Az egyikre a Máriát ülteti fel a dái áldoát,
11 2, 19| tépte pokrócnak, úgy védte Máriát a saját testével.~Hah! Ez
12 2, 19| bujdosónak. Horus megtanítá Máriát, hogy hogyan kell tűz nélkül
13 2, 25| nyomorult Damaszkuszban Máriát. Engedték őt a fekete kútig
14 2, 27| A dái áldoát elmaradt.) Máriát a kapu alatt várta a szeráj
15 2, 27| minden pompája nem hatá meg Máriát, ámbár elmondani sem tudná
16 2, 27| emelni.~Malek Kamel, amint Máriát megpillantá, hevesen lépett
17 2, 28| szeráj háremosztályába vezeté Máriát; fénytől csillogó, illattól
18 2, 28| repkedett – hanem elvezette Máriát egy kis damasztfüggönyökkel
19 2, 30| tekintetével látó szemeivel Máriát kereste, s míg térdeit apja
20 2, 30| A kalifa magára hagyta Máriát. De nem magára, hanem a
21 2, 30| szókkal átadá a szultán Máriát a Kadun-Kiet-Khudának, az
22 2, 30| áldoátot.~Horus azóta, hogy Máriát elszakíták tőle, éjjel-nappal
23 2, 30| kapuja előtt.~Midőn meglátta Máriát, sietett őt üdvözölni.~Mária
24 2, 35| hozzád – monda az indus nő, Máriát odavezetve a kalifához.~–
25 2, 37| Ez a szó eszére téríté Máriát. Nehéz szorongattatásában
26 2, 37| Szelünk van. Repüljünk.~S Máriát is siettetve erőltető be
27 2, 38| Malek Adel, amint elbocsátá Máriát, úgy tett, mint az elkényeztetett
|