1-500 | 501-632
bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
1 1, 1 | olvashatja azt mindenki, s ha némely eseményt rendkívülinek
2 1, 2 | a király mellett voltak, s Gertrud királyné idejében
3 1, 3 | javasasszonyokhoz is folyamodott, s ámbár annyira nem hagyta
4 1, 3 | akinek a gagyogását hallja, s akit utánahordjanak, hogy
5 1, 3 | atya bölcs férfiú volt, s azt a tanácsot adta Máriának,
6 1, 3 | gyóntató atya tanácsát, s rajta volt, hogy az öccsét,
7 1, 4 | gyakran átjárt Zsombor várba, s sólymot, agarat hordott
8 1, 4 | elvenni: csak neki adnák. S a szász gróf szép deli levente
9 1, 4 | szemekkel, piros, derült arcával s bajvívó termetével. Vitézi
10 1, 4 | lándzsát Anna tiszteletére, s az ő szalagját viselte a
11 1, 4 | jégzajos folyóba, megtette, s ha azt mondták neki, hogy
12 1, 4 | hanem lement a faluba, s ott megtanult magyarul két
13 1, 4 | el, mert te idegen vagy, s székely leányt idegenhez
14 1, 4 | mégis beállt székelynek, s be hagyta a szőke haját
15 1, 5 | pajtásának össze kell gyűlni, s a társaságukból kiváló párt
16 1, 5 | násznépével a vőlegény, s erőszakkal töri be az ajtót,
17 1, 5 | erőszakkal töri be az ajtót, s követeli a menyasszonyát,
18 1, 5 | elkapja más az orra elől, s addig ki nem adja, míg váltságot
19 1, 5 | az útját álló sokaságot, s megragadja kezénél fogva
20 1, 5 | át is öleli a derekát, s azt kiáltja: „No, most már
21 1, 5 | mégiscsak az enyém vagy!” S aztán int a cifra selyemkendővel
22 1, 5 | kürthang; az ajtó felnyílik, s belép rajta, feltett, tollas
23 1, 5 | megáll a táncterem közepén, s sok kiabálástól félig berekedt
24 1, 5 | a sarkán a címeres alak, s amily merev ünnepélyességgel
25 1, 6 | és menni az ellenség elé, s egy egész hónapra való eleséget
26 1, 6 | baktasson haza a várába, s összegyűjtve a zászlója
27 1, 6 | szerzetes leszállt a lováról, s azt kérdezte, hogy kik ennek
28 1, 6 | mint a fényes palotákban, s élelmét nem a nagyurak fényes
29 1, 6 | Péternek a kardját a hüvelyébe, s azt mondta, hogy őmiatta
30 1, 6 | leszek valamennyiteknél, s kitűzöm az őshit zászlaját
31 1, 6 | őshit zászlaját a váramra, s behozom a lóáldozatot, és
32 1, 6 | Zenobius atya, ahonnan jött, s mondja meg a küldőinek,
33 1, 6 | székelyek itt állnak, táborban, s ha ellenséget kapnak, megverik;
34 1, 6 | megint tovább szállítják. S a víznek nincsen gerendája.~
35 1, 6 | az ős napimádó vallásból, s csak a régi hunnus írásjegyeiket
36 1, 6 | ebbe a boldog országba, s a privilégiumaikat semmiképpen
37 1, 6 | ki türingiai grófné volt, s ennélfogva, bár írni nem
38 1, 6 | olvasni igen jól tudott, s meg tudta mondani első látásra,
39 1, 6 | fogadott az aranyszájú ifjúnak, s elment az egész zarándok
40 1, 6 | bort a várából a táborba, s áldomást ivott a székely
41 1, 7 | anyját nem ismerte senki, s az azt állította, hogy ő
42 1, 7 | Jézus megjelent álmában, s megbízta, hogy vezesse az
43 1, 7 | megszökött a szülői háztól, s futott ki az erdőre, Hinczót,
44 1, 7 | végig az egész Királyföldön, s mindenütt magukkal sodorták
45 1, 7 | ruháikra akasztva viseltek, s hordta őket egyik völgyből
46 1, 7 | számuk ezrekre nőtt fel, s valamennyit megáldotta,
47 1, 7 | bűnbocsánatot osztott nekik, s fogadást tétetett velük,
48 1, 7 | a másik éjjel fog sütni. S azok olyan forróságot támasztanak
49 1, 7 | próféta meg Zenobius után, s amíg az erdélyi részeken
50 1, 7 | kerteket, repülő lovakat. S van-e olyan bolond, amit
51 1, 7 | nép, amikor még gyermek, s a gyermek, amikor még nép?
52 1, 7 | Marokkóba meg Tuniszba. S ott eladják őket a hitetleneknek.~
53 1, 7 | eleség ugyan fogytán is volt, s ha napjára újat nem küld
54 1, 7 | kötni a bocskor szíját, s a kisleányoknak azóta senki
55 1, 7 | meg a vörös csuklyájáról, s tréfásan enyelegve kiálta
56 1, 7 | váma?” „Egy kemence kalács, s egy szép leány!” „Bújj!
57 1, 7 | kiálta vissza Zenobius, s azzal a gyermektábor közül
58 1, 7 | vezérnek látszó alakot, s azokkal együtt átkelt a
59 1, 7 | lerongyollott öltözet volt rajtuk, s azon fölül durva daróckámzsa,
60 1, 7 | inkább meg fogja azt tenni. S ismét énekelni fogják a
61 1, 7 | kopjámnak a boldogabb végét, s úgy kiverem vele a hátadból
62 1, 7 | a szádban lesz az íze!~S olyant is emelt kopjáján,
63 1, 7 | rákiáltott: „Megállj!”, s egy szóra mind a kettő megkapta
64 1, 7 | csuklya hátraesett a fejükről, s arcukat kimutatta.~A fiú
65 1, 7 | Leonóra! – hebegé elijedve, s nem akart hinni a szemeinek,
66 1, 7 | odarántotta őket magához, s szétrántotta a kámzsáikat,
67 1, 7 | szívére tette a két kezét, s felsóhajtott.~Aztán bátran
68 1, 7 | elhagyja az ő atyját és anyját, s követi az ő jegyesét.~–
69 1, 7 | medve. Leesett térdére, s úgy kapta nyalábra a két
70 1, 7 | kis nyáladék gyermeket, s felordított az égre, pogány,
71 1, 7 | gyermeket rettentő karjaira, s úgy szorítá őket egymáshoz,
72 1, 7 | utolérte a süve, Lebée László, s annak a markából nem olyan
73 1, 7 | mindjárt beledobni a vízbe, s utána a többit, a zarándokokkal
74 1, 7 | hitetlenek ellen harcolni fognak, s a szent fogadás alól nem
75 1, 8 | válláról a vörös keresztet, s a saját palástjára tűzte.~–
76 1, 8 | felugrott egy hídkarfára, s onnan kezdett el a társainak
77 1, 8 | száraz lábbal a Maroson.~S azzal a híd karfájáról beleugrott
78 1, 8 | szerencsésen a túlsó partra, s ott aztán a gyermektáborba
79 1, 8 | botokat emeltek az ég felé; s a parton alá s fel processzióztak,
80 1, 8 | ég felé; s a parton alá s fel processzióztak, így
81 1, 8 | a Megváltót átszegezték; s melyet teneked kell feltalálnod
82 1, 8 | megfogta a két gyermek kezét, s hitét kötötte hozzá, hogy
83 1, 8 | összetrombitáltatá a maga vitézeit, s a dombtetőről, ahol a vezér
84 1, 8 | mely másvilági üdvösséget s ezen a világon teljes bűnbocsánatot
85 1, 8 | bűnbocsánatot adományoz, s hogy kicsorduljon a pohár,
86 1, 8 | keresztes fehér lobogót, s a szász vitézek készülőre
87 1, 8 | felállított hadrend elé, s így szólt a székelyekhez:~–
88 1, 9 | leglármásabbakat a maga közelébe; s akkor elővett a tarsolyából
89 1, 9 | árukat prédára vetették, s akkor aztán beleízlelve
90 1, 9 | mindenféle tolvaj csőcselékkel s hurcolva szét a rémületet
91 1, 10 | megnézésre érdemes Németországon, s benézegettek Konstantinápoly
92 1, 10 | bosszúból megöli a királynét; s a visszatérő király azt
93 1, 10 | többet meg ne történjék!”~S ekkor jutott eszébe Endre
94 1, 10 | tengerszámra öntötték a vért s bányaszámra az aranyat és
95 1, 10 | Pikollosz istenek számára, s csak foglyai vérét átkozta
96 1, 10 | is összeszedték magukat, s gyűltek a fegyvereseikkel
97 1, 10 | új hadjárat fővezérének; s e nagy tisztesség folytán
98 1, 10 | Ausztria nagy fejedelmei, s valamennyi kisebb német
99 1, 10 | pátriarkának a küldöttsége, s a templomos vitézek, a Szent
100 1, 11 | koplaláshoz, mint az ázsiai, s ez nagy bizonyíték nem ázsiai
101 1, 11 | vidék gazdag kolostorokkal, s ha az egész világ éhen hal
102 1, 11 | de nincs köszönet benne”!~S annál nagyobb baj volt,
103 1, 11 | a nagy elsoványodástól.~S valóban ez volt a véleménye
104 1, 11 | többi szász vitézeknek is. S talán ez volt az utolsó
105 1, 11 | Tamás apostol jobb kezét, s egyet a hét rézkancsó közül,
106 1, 11 | nyelvét meg sem értették, s mind azok sátoraik alól
107 1, 11 | a dögvész birodalmába, s azért szerezte a számára
108 1, 11 | is megtalálja valahogy, s elillanjon rajta a messzeségbe.
109 1, 11 | szent dárdát emelve magasra; s még csak a szakállának sem
110 1, 11 | kapott belőle ereklyét, s az egész nép odatolakodott
111 1, 11 | hogy egy fül nem a világ: s már akkor a kezében volt.
112 1, 12 | Üdvezítőnk testén elkövetett, s ezúttal magyar kézbe került
113 1, 12 | minálunk „pénz”-nek hívnak), s ha mások harcoltak az „igazi
114 1, 12 | táborban, amennyi csak kell, s amint ennek híre futamodott,
115 1, 12 | urakhoz lovat tisztítani, s ezért bért kaptak, sőt még
116 1, 12 | egyszer csak megtelt a város, s onnan valamennyi tábor minden
117 1, 12 | itt duzzogsz a sátorodban, s korbácsolod a hátadat, eljönnél
118 1, 12 | eleven virágok kertjébe, s szakítanál magadnak belőle.~–
119 1, 12 | éjjel megjelen álmomban. – S aztán, mikor ébren akarom
120 1, 13 | feje tűzben látszott lenni, s nem bírt maradni a helyén.
121 1, 13 | támadja meg az alvó embert. S akit megmart, az rögtön,
122 1, 13 | lesz, akit legelőbb meglát, s ha vágyát ki nem elégítheti,
123 1, 13 | angyalai szabadon repkednek, s egyik beletaszít valamelyik
124 1, 13 | beletaszít valamelyik verembe, s benne maradsz, vagy élve,
125 1, 13 | ahányat én közelítek felé; s a kezemből még a vízkereszti
126 1, 13 | azután nem lenne gondod.~– S te azt hiszed, hogy én erre
127 1, 13 | a Minne-lovagok körébe, s amiket a Minne-törvényszék
128 1, 13 | eskünél megszűnik a szerelem, s a kötelességnél megszűnik
129 1, 13 | megtámadott férjek pártján vagyok, s a csábítókat visszaverem.~–
130 1, 13 | Krisztusnak, akiért idejöttünk; s ha nagy a haragod, ne fordítsd
131 1, 13 | legkevésbé volt neki szabad. S mentől áthághatatlanabbak
132 1, 13 | megbánta gonosz szándékát, s nem bánja, ha mindketten
133 1, 13 | szent kereszt darabjával, s kísérői csupa királyok és
134 1, 15 | zamatú kobakokat megszedte, s szomját oltotta a nedveikkel,
135 1, 15 | amik csaknem összeérnek, s hosszú tekervényes folyosót
136 1, 16 | pástétommá változnék is; s ami vizet a délibáb a láthatáron
137 1, 16 | emberlakta vidékre talált.~S ha arra talált, akkor frissítő
138 1, 16 | feldorbézolja az egész szállítmányt, s a többinek ne jusson belőle.
139 1, 16 | megrakott öszvércsapatot. S aztán egy egész sereg hitetlent,
140 1, 16 | kezekkel, hadifoglyul ejtve. S cserében azoknak a paripáira
141 1, 17 | megszabadított szentek, s imádják, mint egy arkangyalt.~
142 1, 17 | utánaeredtek, visszahozták, s akkor az arcát úgy elcsúfították,
143 1, 17 | vetkőztetve a formájából, s emiatt a hangja is úgy elváltozott,
144 1, 17 | szemeit fájdalmasan behunyva, s akkor veszi észre, hogy
145 1, 17 | a megszabadított vitézt, s maga mellé ülteté, az annyi
146 1, 17 | kutyáknak a nevét is tudta, s a nagy hársfákat a kastély
147 1, 17 | melyik szekrény hol áll, s hogy a remekművű állóóra,
148 1, 17 | kiesett az a nyelve alól, s akkor összetaposták. Óh,
149 1, 18 | hanem annak valami vazallja; s hogy olyan jól tudott mégis
150 1, 18 | hogy az szedje versbe, s csináljon rá nótát; a trubadúr
151 1, 18 | egy kis álomital keverve, s az csak a hercegnőnek szolgál.
152 1, 18 | felváltja a hamis férjet: s míg a képzelt viszontlátás
153 1, 18 | paripáját. A csillagok vakok, s a pusztaság süket!~Akkori
154 1, 18 | nem volt se étel, se ital, s akkor legnehezebb a böjtölés,
155 1, 18 | böjtölés, hanem „virtus”. S ezt könnyebb megállni!~Clarinda
156 1, 19 | keleti hegyszakadékok közül, s még nem tudni, hogy ellenség-e,
157 1, 19 | völgyeiből előkanyarogtak; s az volt a bámulni való,
158 1, 19 | kolostorokban letelepültek, s gyakran magukra hagyatva,
159 1, 19 | otthagyta a sátorában, s maga sietett az örömhírt
160 1, 19 | ütközetből magukkal vitték, s azután bebalzsamozva üvegfedelű
161 1, 19 | átlyuggatott; de mégis ismerős, s a hímzett derékkötő, amit
162 1, 19 | koporsófödelet csókjaival elhalmozta, s az üvegfalon át kibeszélte
163 1, 19 | fejét a hercegnő ölébe, s azt kívánta, hogy az hüsselje
164 1, 19 | megtorlást mint ítélő bíró: s a csaló trubadúrt az ál
165 1, 19 | aludt a mákonyos bortól, s álmában kiabált, amíg a
166 1, 19 | lettek kötve mind a ketten, s ily módon halálra szánkáztatva,
167 1, 20 | kijutottak a sziklatömkelegből, s maguk előtt látták a szent
168 1, 20 | a szent Jordán folyamát, s annak édeni vidékét.~Csendes
169 1, 20 | szakaszokra vannak szabályozva, s minden lankája a magaslatnak,
170 1, 20 | olajfa, pálma elpusztult, s Jerikó helyén, az agyagsivatagban
171 1, 20 | halálos bűntől megőrizte. S hogy bebizonyítsa, mennyire
172 1, 20 | ember volt Lebée László, s akit szeretett, azt sohasem
173 1, 20 | sohasem szűnt meg szeretni; s talán ha a visegrádi udvarhoz
174 1, 20 | veszik a hitvesi hűséget, s még az olyan szent férfiak
175 1, 20 | gondolt, azt megsiratta, s aztán megint a legelső szép
176 1, 20 | fekhelye mellé helyezteté, s egész idejét azzal tölté,
177 1, 20 | kötelességének fog élni, s azt a kegyet kérte a királytól,
178 1, 20 | Malek Kamel utóhadaira, s azokat vitézül megtámadták,
179 1, 20 | elfoglaltak egy bátor rohammal, s ezrekre ment a száma az
180 1, 20 | megjelennek, szedi a sátorfát, s mélyebben húzódik a sivatag
181 1, 21 | Akiba vértanú sziklasírját, s babiloni szerrel ünneplik
182 1, 21 | Mária Magdolna lakhelyét, s a barlangból, ahová a megtért
183 1, 21 | keresztes háború alatt, s a hajdan híres pálmaerdőt,
184 1, 21 | oleandererdők szaporodtak el újra, s azok borítják lángoló virágözönnel
185 1, 21 | megvan és ünnepeltetik), s elkölthették a lakomájukat
186 1, 22 | mesterrel békében tanácskozni, s ámulatukban három hajlékot
187 1, 22 | az olimpi istenek laknak, s dyonisiák ünnepén messze
188 1, 22 | áll a Thábor hegy ormán, s a Mózes és Illés házaiból
189 1, 22 | törni ércfejű kosokkal; s védeni magukat az olthatatlan
190 1, 22 | hogy magam elöl megyek, s felhágok a Thábor hegy ormára,
191 1, 22 | öveinket egy közös lánccal, s aztán úgy megyünk az ostromra.
192 1, 22 | Ráállok! – monda Lebée László, s kezet adott a süvének.~A
193 1, 22 | emelgették ég felé az arcaikat; s megfúvatták a kürtöseikkel
194 1, 22 | bűnfeloldás szentségében, s felállítják egy halomra
195 1, 22 | áldást a csatába indulóknak.~S aztán megharsannak a trombiták
196 1, 22 | körös-körül a galiléai rónán, s mint megannyi eleven ércbástya
197 1, 22 | lobognak a félholdas zászlók, s lassú kattogással hajlítják
198 1, 22 | másik, aki már fenn volt, s egyik lábát megvethette,
199 1, 22 | bástyafal el lett foglalva, s ott kezdődött azután az
200 1, 22 | elhozta a hátára vetve, s a csata hevében aztán a
201 1, 22 | hős nehéz csapásai alatt, s a rémület megbénítá karjaikat.
202 1, 22 | oldalon fel lett zavarva, s a keresztes hadak szívébe
203 1, 22 | László megfújta a kürtjét, s mellette álló fegyvertársa
204 1, 22 | tekervényutat fedezték, s rohant maga is a hegytetőnek,
205 1, 22 | mehetünk be velük a várba, s egy kézcsapással mienk ez
206 1, 22 | ellenség utánuk rohant, s eközben erős hadállását
207 1, 22 | egyszerre megfordultak rá, s a zavarba jött üldözőt közrefogták,
208 1, 22 | tollat vagy nádat tettek, s annál fogva olyan éles,
209 1, 22 | lehetett különböztetni, s ezeknek a hangoknak a dallamában
210 1, 22 | előtűnt a cserfák pagonyából, s látni lehetett őt magát,
211 1, 22 | aranyhegyű dárdával kezében, s fején a koronás sisakkal,
212 1, 22 | egyszerre kiáltják a küzdők, s ordítják a halál fájdalmait
213 1, 22 | kezében forgatta a kardot, s jobbján viselte a pajzst.~
214 1, 22 | volt egy keskeny vályú, s abba elhelyezve egy nyíl
215 1, 22 | A paripa összerogyott, s a királyt a kengyelbe akadt
216 1, 22 | pajzsával sem védhette magát, s már a király fejének mérte
217 1, 22 | a feje a lábához esett; s azután kiszabadítva a királyt
218 1, 22 | a temetőt „Golgotának”, s a hegyoldalt „Cédrusok hegyének”:
219 1, 22 | annyira távoztak egymástól, s az a lánc ércsorompót képzett,
220 1, 22 | lovagot a felvont tegezével, s mikor az éppen új csapásra
221 1, 23 | hegyén a keresztesek közt~S megkezdődött a legádázabb
222 1, 23 | egyik csapatról a másikra, s mire a hegy túlsó oldalára
223 1, 23 | minden oldalon megfordultak, s futni kezdtek erre a rémhírre.
224 1, 23 | nyakra-főre odahagyták, s rohantak az erdőnek zilált
225 1, 23 | emlékezetes galiléai síkon, s onnan nézte, hogyan tűzik
226 1, 23 | Egy az Isten és az Allah!” s azok a sisakos koponyák,
227 1, 23 | Hozzám voltál láncolva, s nem tudod, hogy az a lánc
228 1, 23 | maradsz vele a másvilágon is. S ez legyen a te vigasztalásod,
229 1, 23 | kézzel tartá őt vissza, s látnoki látásra felnyitott
230 1, 23 | fogva kiragadlak onnan, s megbocsátok neked, Istennél
231 1, 23 | szíve annál jobban látott, s már meglátta azt a magas
232 2, 1 | nekivágtak egész táborostul, s hazajöttek Palesztinából
233 2, 1 | küzdelemben elvadultak, s ahhoz voltak szokva, hogy
234 2, 1 | erőszakkal kell elfoglalni, s ütleggel megfizetni, kiknek
235 2, 1 | Hát ma hol raboljunk?”, s akik valamennyi pogányra,
236 2, 2 | váltogatott két hazáját, s az immortella koszorúk,
237 2, 2 | jó egészségben találta. S ha már azt látta, hát akkor
238 2, 2 | Brüniszkáld szöghajú lett, s övig ért a szakálla. A szíriai
239 2, 2 | elepedtek a nagy várakozásban, s míg az egyik a toronyablakban
240 2, 2 | másik leosont a kertbe, s az „élek-e – halok-e?” virág
241 2, 2 | alkonyatra járt az idő, s a tavaszi ködben a távol
242 2, 2 | három lóval az udvarra, s ott a tornác előtt megállt,
243 2, 2 | lehorgasztott fővel, mintha aludnék, s azt várná, hogy fölébresszék.~
244 2, 2 | lejött eléje a tornácig, s egy ideig bámulva vizsgálták
245 2, 2 | tornácokon, felemeli a fejét, s elkezd vígan nyeríteni,
246 2, 2 | elkezd vígan nyeríteni, s aztán odafordítva a fejét
247 2, 2 | sisakját ledobva a fejéről; s nem tud más hangot adni,
248 2, 2 | indulattal rohan hozzá Henningné, s az egész embert felkapva
249 2, 2 | szolga összeszedi magát, s előbb Henningnének felel.~–
250 2, 2 | harcolva a Thábor hegyén, s el van temetve a Szentföldön,
251 2, 2 | jutott Koradin szultánnak, s el van temetve elevenen
252 2, 3 | zokogni; a haját szétzilálta, s ökleivel a fejét csapdosta,
253 2, 3 | Nincs többé Brüniszkáldom!” S még jobban rákezdte a zokogást.
254 2, 3 | halmozta el nyájaskodásával, s majd meg keserves szemrehányásokkal. „
255 2, 3 | végét keresnék a szemei; s ajka egy jajszóra nem fakadt;
256 2, 3 | vén szolga kérges kezét, s ugyan megszorongatá forró
257 2, 3 | jobb választ adni ennél.~– S ha gondolod, akkor tudom,
258 2, 3 | fölébredt. Aztán felcihelődött, s felment az úrnőjéhez.~Mária
259 2, 3 | hirtelen egy forgószél. S mikor a forgószél odaér,
260 2, 3 | tapsifüles rókák nyívása, s az aranyfarkasok röhögése
261 2, 3 | fegyveren öltözve maradjon, s a lovát le ne nyergelje,
262 2, 3 | magabíztukban, nekivetkőződének, s ahol egy szép tisztást találtak
263 2, 3 | kácsahápogás hangzott; s minden bozótból csak úgy
264 2, 3 | mielőtt mi megérkeztünk volna, s csak arra várt, hogy az
265 2, 3 | nem volt semmi fegyver, s nem hogy páncél, de semmi
266 2, 3 | feléje a buzogányommal, s a térde kalácsát találtam,
267 2, 3 | lóról; azt ott elnyomtuk s foglyul kihoztuk a mocsárból;
268 2, 3 | Damaszkuszban, Koradin szultánnál, s ez a sok rossz között még
269 2, 3 | fáradtságtól összeroskad, s lakomát csap a kidűlt lovából.
270 2, 3 | előtt elmegy az idegen, s aranyért sem adnak még csak
271 2, 3 | esünk, akik kifosztanak, s jó, ha az életünknek megkegyelmeznek.
272 2, 3 | karavánhoz csatlakozunk, s aztán vidékről vidékre megváltjuk
273 2, 3 | mint a bitang marháknak, s kell nekik vesztegelni,
274 2, 3 | rájuk nézve gyötrelem, s a hajnal hasadása rettegtető
275 2, 3 | tűszúrásokkal böködnek oda, s azt bedörzsölik kék meg
276 2, 3 | közé kerül, azt elragadják, s a háremükbe zárják, ahonnan
277 2, 3 | száll a repkedő tündelevény, s kiszívja a vérét.~Megpihent
278 2, 3 | felháborítja a vizeket. S aztán a szomjúságtól epedőnek
279 2, 3 | gályát átfonja egy karjával, s lehúzza a víz fenekére;
280 2, 3 | leszáll a tenger fenekére, s ott megeszi őket. Ezek mind
281 2, 3 | lovagoktól, akik hízelkednek, s egymásra ajánlgatják hű
282 2, 3 | szentek, az üdvöt keresték, s beleestek a kárhozatba.~
283 2, 3 | mást, mint az ereklyéket, s nem is találhat mást, mint
284 2, 3 | Szent Dávidné zsoltárait, s táncolnak ugyan a hét bolond
285 2, 3 | szép kis ángyom otthon!” – s gyakran hallhatta a szolga,
286 2, 3 | üzenetet vitt hozzá a sátorába, s az csak a kezével intett
287 2, 3 | Brüniszkáld nyakából vette le, s az ő özvegyének hozta haza.~
288 2, 3 | rögtön ép szeműekké lesznek, s így gyűjti magának a sok
289 2, 3 | asszony odajött az anyámhoz, s megcsókolta a kezét, lábát. „
290 2, 3 | bekötve ecetes kendővel, s addig ott maradni, amíg
291 2, 3 | hármasfutóskát játszani az ördöggel, s felvenni a kincset. Akkor
292 2, 3 | gyűlölettel van elmérgedve, s végezzük azt, amit a Daborka
293 2, 3 | boszorkány félbehagyott, s vagy megégetnek érte, vagy
294 2, 3 | volna nevezni ezt a kincset, s rászánta magát, hogy nekiindul
295 2, 4 | gályákat a szárazföldre, s a cápákat és hidrákat, s
296 2, 4 | s a cápákat és hidrákat, s a mélységek emberevő szörnyeit
297 2, 4 | a paloták romjai közé; s míg a Vörös-tenger feneke
298 2, 4 | tűntek el a tenger alá, s százezernyi nép lakta tartományból
299 2, 4 | süllyedtek alá a földbe, s a Thábor hegyen nem kellett
300 2, 4 | ismerhetetlen kőhalmazzá vált, s a vitatott szent városból,
301 2, 4 | gyökerezett élőfák alá, s ott borultak arccal a földre,
302 2, 4 | intés a népek kibékülésére, s az is volt annak a legelső
303 2, 4 | felcifrázott elefántokat a másik, s ahelyett, hogy a csatatéren
304 2, 5 | hölgyek is; de mind mezítláb, s a lovagok, akik lóháton
305 2, 5 | nyeregkápára akasztva viselték, s csak a verekedés alkalmával
306 2, 5 | Velencében hajóra üljön, s aztán Ptolomaisban kitetesse
307 2, 5 | hallgattak, misét mondattak, s a hátukat korbáccsal véresre
308 2, 5 | aki a lovára gondot visel, s a málháit cipeli.~Szégyenlette
309 2, 5 | Szégyenlette is magát előttük, s minthogy sehogy sem illett
310 2, 5 | csak távolból követte őket, s az ő éjjeli tanyájuktól
311 2, 6 | felmetszve az eleven bőrbe. S hogy a seb be ne hegedhessen,
312 2, 7 | felvette azt a vállára, s úgy vitte azt keresztül
313 2, 7 | nemzetből verődött össze, s ő mindegyiknek a nyelvén
314 2, 7 | az igét azoknak nyelvén, s mikor megtudta, hogy egypár
315 2, 7 | kedvéért magyarul prédikált. S de szépen prédikált! A Jézus
316 2, 8 | Szentföldre kész elzarándokolni, s a hitetleneket fegyverrel
317 2, 8 | megtámadhatatlan polcaikról, s odavezette őket a nyakukra
318 2, 8 | a Szentszék zsámolyához, s ott fogadták a pápa kezéből
319 2, 8 | a törvény nehéz kezétől, s a még nehezebb lélekmardosástól. –
320 2, 8 | seregnek előénekel, prédikál, s annak a fülbegyónását a
321 2, 9 | elsápadnak a koronás fők, s reszketve szállnak le trónjuk
322 2, 9 | szállnak le trónjuk lépcsőiről, s félve tekintenek királyi
323 2, 9 | királyi székük kárpitjai mögé, s reszkető hangon kérdik e
324 2, 9 | hetedhét országon keresztül, s benyúl a kerített várakba,
325 2, 9 | osztogat tele marokkal, s halálcsapásokat villámgyors
326 2, 10 | Adelnek tizenkét fia volt, s az mind szultán volt apjuk
327 2, 10 | Rómában is voltak bérencei, s nem egy bíbornokkal történt
328 2, 10 | országát és fészkét fölkeresse, s e rejtélyes lénynek szemébe
329 2, 10 | legnagyobb Masziát vára. S e vár-tömkeleg közepette
330 2, 10 | filozófok szektája volt ez; s annak a prófétája Hassán.
331 2, 10 | Méhdi ráállt az alkura, s akkor Hassán ismétlé azt
332 2, 10 | szorgalmas nép talált otthont.~S többet aztán nem kérdezték
333 2, 10 | elfoglalták szép szerével, s tíz új várat építettek a
334 2, 10 | hegyi vármegyét elkeríték, s elzárták a világtól. Úgyhogy
335 2, 10 | hívatlan uralkodótárssal, s összegyűjté ellene hadait;
336 2, 10 | összevesztek a trón felett, s amíg azok civakodtak, ezalatt
337 2, 10 | szultán került fel a trónra, s ennek is az volt az első
338 2, 11 | rémülten ugrott fel az ágyáról, s a bőrvánkosa alatt egy levelet
339 2, 11 | tüzet, magán a tűzhelyen. S ha legyőzetett minden keresztes
340 2, 11 | szunnita mohamedánokra, s végigtapodtatták velük Szíriát,
341 2, 12 | melegben melegen öltöztek. S a lelkük sem ismert semmi
342 2, 12 | assasin” névre bérmáltak el, s az ő nyelvük szerint ez
343 2, 13 | járják, andalítva dalolnak, s tanítanak olyan tudományra,
344 2, 13 | tartják édes gyümölccsel, s még annál édesebbel is;
345 2, 13 | a gyékénytelen téglán, s mikor nagyot sóhajtva megtörli
346 2, 13 | aki sok nyelvet megtanul, s azokon szónokolni tud, aki
347 2, 13 | ez magát a tudós imámnál, s szorgalmával, lángeszével
348 2, 13 | Ekkor a földre teperte, s ráült a mellére, kirántva
349 2, 13 | vaséhoz, mint a 19 a 7-hez, s inkább az erszénnyel hagyta
350 2, 13 | ami a bőrről le nem kopik, s úgy férkőzött hozzá a vadászaton
351 2, 13 | zászlót, vérengző tusa után, s viszi a diadaljelt a szultán
352 2, 13 | legkedvesebb gyermekeiket, s boldog volt, akinek a fiát
353 2, 13 | egy assasin a moschéeben, s megjött a híre Alamut várába
354 2, 13 | utcákat örömtől ujjongva s dicsérő himnuszokban énekelve
355 2, 13 | aki a szultánt leszúrta, s aki csodamódra megmenekült,
356 2, 13 | Hát te élve maradtál!” S fájdalmában megszakadt a
357 2, 13 | Nem féltek tőle többé.~S ennek a békés hangulatnak
358 2, 13 | ismeri a maga ellenségeit, s amióta hályog szállt a szemeire
359 2, 13 | vezető folyosó ajtaját, s azok csak az állatszelídítő
360 2, 13 | akik félnek a pokoltól, s kapaszkodnak a csillagsugárba,
361 2, 13 | félrevonulnak a hegyek közé, s meghúzzák magukat a barlangokban,
362 2, 13 | mögé e menekülés alatt, s annak védhősévé avatta föl
363 2, 15 | közeledett páter Horushoz, s jó ideig nem tudott megszólalni.~–
364 2, 15 | kísértve, tömlőbe zártam; s most íme midőn már útban
365 2, 15 | halállal kimúlt előttem. S most én azt sem tudom merre,
366 2, 15 | Adelnál? Kínozzák, gyötrik? S te őt ki akarod szabadítani?
367 2, 15 | reggel meggyónják a bűneiket, s este újra elkövetik azokat.
368 2, 15 | mondja a szájuk az imádságot, s már az eszük azon jár, hogy
369 2, 15 | a feleségét és leányát: s még azok az asszonyok, akiket
370 2, 15 | elővették a kulacsokat, s nagyot ittak, énekeltek
371 2, 15 | befedte sűrű zöld mohával, s keresztet faragott faágakból:
372 2, 15 | barlangjának szája felé, s amint a holdvilág besütött
373 2, 16 | állta el az útját Máriának, s ez a tekintet megmondá neki,
374 2, 16 | kiálta a lovag röhögve, s a mohhal fedett sírhalomra
375 2, 16 | csüggő keresztet tartá eléje, s mert beszédét nem érté,
376 2, 16 | magát a lovag kezei közül, s futott ki a barlangból.~
377 2, 16 | sikoltva ugrott félre előle, s akkor látta elkáprázva,
378 2, 17 | tette a kezeit a keblén, s Istennek ajánlá lelkét.
379 2, 17 | lóra a dái áldoát ült fel; s maga előrebaktatott, hogy
380 2, 17 | együtt kimegy a mezőre, s míg a lovak ménesszámra
381 2, 17 | ólálkodó idegent szimatolva, s széjjeltépik, ha megkapják.
382 2, 17 | akkor rohannak vissza, s mindenik komondor kergeti
383 2, 17 | nyugodt – monda a dái áldoát, s azzal leszállt a lováról,
384 2, 17 | azzal leszállt a lováról, s a hosszú zarándokbotjának
385 2, 17 | keresztet és a vas csúcsát, s aztán annak az egyik végét
386 2, 17 | ott hagyták a két embert, s míg a vezérkomondor sírva,
387 2, 17 | egyszerre megrémül a vadállat, s odavan minden ereje. Kutya,
388 2, 17 | ismét leszállt a lóról, s a széles zarándokkalapját
389 2, 17 | közepén volt egy szekérvár, s azon belül, utcasorban az
390 2, 17 | görögöktől a szent Bizáncot, s az ott talált művészi bronzszobrokat
391 2, 17 | bronzszobrokat megolvaszták, s kiverték krajcárnak. A kunok
392 2, 17 | és félhold volt hímezve, s azt a vándorbotja végére
393 2, 17 | Akkor fogta a dobütőt, s olyat ütött vele háromszor
394 2, 17 | keresztülesett a saját dobjában, s szinte visszahőkölt, amikor
395 2, 17 | odaplántálta magát az oltár elé, s felemelt kezével a zászlóra
396 2, 17 | az ő ellenségei ellen.~– S kiket ismersz te az ő ellenségeinek?~–
397 2, 17 | fejedelem könyörgő szóval, s félve tekingetett jobbra-balra,
398 2, 17 | fejedelem odajárult az oltárhoz, s fél térdre támaszkodva nyújtá
399 2, 17 | lázárok gyulladt szemeit, s aztán bekötötte, meghagyva,
400 2, 17 | szenvedők kínjait enyhítette, s még egyre tódultak a sátorához
401 2, 17 | bálvány oltárán lemészároltak, s vérüket egy közös verembe
402 2, 17 | közös verembe bocsátva, s a fejeiket póznákra tűzködve.~
403 2, 17 | fejeiket póznákra tűzködve.~S Mária az emberáldozatnál
404 2, 17 | pedig ez az áldozatünnep!~S mikor ennek vége volt, akkor
405 2, 17 | pár gyorsfutó paripával, s kíséretül egy csapat válogatott
406 2, 18 | pusztából mocsarat csinált, s a hegyláncokat meghasogatta;
407 2, 18 | fogadott, akik előrehaladjanak s híreszteljék a csodatevő
408 2, 18 | minden élet. Ez a sziklák s kavicsok országa. A nicaeai
409 2, 18 | pusztában a rejtett forrásvizet, s rávezeti az utazót. A kiégett
410 2, 18 | napsugártól izzóvá lesz, s mint a kemence, úgy sugározza
411 2, 18 | belevetették magukat a hideg vízbe, s gutaütést kaptak. – Száz
412 2, 19 | kísérteties rémüléssel, s lefekszik a földre, mintha
413 2, 19 | páncélaikat, fegyvereiket, s levetették magukat a sziklaörvényekbe,
414 2, 19 | hideg, mint a havasokon. S ekkor a semmi elkezd beszélni,
415 2, 19 | megkapja a sziklai lázt, s akkor aztán ott kell elvesznie:
416 2, 19 | hegyhát mögül a haragos nap, s tűzözönét szétlövi a sziklasivatagon,
417 2, 19 | kigördült egy ingatag szikla, s az állat minden poggyászával
418 2, 19 | rajta – szólt a dái áldoát, s azzal turbánjáról letekerte
419 2, 19 | egy szikla alá szorítjuk, s én leereszkedem rajta.~–
420 2, 19 | lengeség; engem jobban megbír, s ha te tartod idefenn, biztosabb
421 2, 19 | van, mintha én fogom.~– S volna bátorságod hozzá,
422 2, 19 | csomókat kötözött reá, s aztán az egyik végét átkötötte
423 2, 19 | hulláról, ami rá volt rakva, s a saját vállára vette.~–
424 2, 19 | sziklaélek meg ne sértsék, s aztán felhagyta húzni a
425 2, 19 | a málhát a kezébe vette; s egyszerre csak azt hallja
426 2, 19 | Istenhez. Imádkozni kezdett, s mire végigpergette az ujjai
427 2, 19 | hím szamár visszafordult, s elfutott; azt kellett utolérnem;
428 2, 19 | Mária körülövezte a kötelet, s most már égre emelt arccal,
429 2, 19 | négy lábát a sziklának, s nem engedte magát tovább
430 2, 19 | villámtűzoszlop cikázik le és vissza, s arra megnyílnak az egek
431 2, 19 | megnyílnak az egek csatornái, s elkezdik ontani a jeget.
432 2, 19 | Hortus kibontotta a pokrócot, s annak az egyik szélét egy
433 2, 19 | patakjaikat minden oldalról, s bérctetőkről zuhatagok omlottak
434 2, 19 | zuhatagok omlottak alá, s félóra múlva az a mély sziklavölgy
435 2, 19 | köveket hajigál a magasba, s a menedéknek látszó barlangot
436 2, 19 | tomboló folyam ott a völgyben s a jégtől fehérlő sziklahasadékok
437 2, 19 | rohamosan olvadt el a jégtömeg, s akkor a zugokban látható
438 2, 19 | a fellegek közé ragadja, s távol emberlakta pusztákon
439 2, 19 | égi csodának fogadta azt, s mikor éhségét elcsillapítá
440 2, 19 | lehetett őket összefogni. S az erőt adó táplálék a bujdosónak.
441 2, 19 | Odatette azt két lapos kő közé, s aztán egy nagyobb kővel
442 2, 19 | Horus teljesíté kívánságát, s összegyűjtve a mannából
443 2, 19 | kezdett csapinósan kanyarodni, s amint alább szálltak, a
444 2, 19 | köd felszakadt előttük, s fennmaradt a fejük felett
445 2, 19 | tetőkön barangoló felhő, s körülburkolta őket sűrű
446 2, 19 | kezét keblén összetéve, s arcát az égnek emelve, Istenhez
447 2, 19 | elverte a hegyekről a ködöt, s arról a tetőről, ahol az
448 2, 20 | kobakokban, óriás diókban, s a hírhedett damaszkuszi
449 2, 20 | járóra átittasítá a léget, s mentől közelebb jött az
450 2, 20 | paloták tömkelege közül, s a pálmák sűrűjéből toronymagasra
451 2, 21 | minden bája visszatért. S az idő nem telt hiába. A
452 2, 21 | beszélnek az előkelő urak, s megtanuljon virágos kifejezéseket
453 2, 21 | szegényekkel és urakkal, s amit a gazdagoktól jutalmul
454 2, 21 | szökőkút kristályvizéből, s azt maga elé vitette.~A
455 2, 21 | mikor belemártja a vízbe, s mikor kiveszi onnan, hófehér.
456 2, 21 | rokonszenveit felfedezték, s a szemgyulladást oltatlan
457 2, 21 | csodákat művelt Damaszkuszban, s könnyen kitalálja, hogy
458 2, 21 | kínzó baját meggyógyítani, s erszény pénzt erőltettek
459 2, 22 | azt mondja, az is próféta, s enged a tiszteletére templomokat
460 2, 22 | népeiket boldogították, s az uralkodóknál is nagyobb
461 2, 22 | fekhely és szerény táplálék, s minden utcának van kórháza:
462 2, 22 | beteg állatokat is ápolják.~S ahol ennyi idegen nép összesereglik,
463 2, 22 | tolvajt röptiben elfogják, s minden piacon ott van a
464 2, 22 | igazságot tesz a nép közt, s nem kér díjat érte.~Nem
465 2, 22 | felfrissít, de meg nem mámorosít.~S ez a szüntelen felpárolgó
466 2, 23 | magát az egész élő világtól, s nem tanácskozik mással,
467 2, 23 | napján a vízömlés megszakad, s csak akkor lesz látható,
468 2, 23 | észre fog venni a kalifa, s akkor ő hívat fel maga elé.
469 2, 23 | megismerte, utat nyitott előtte, s hálálkodva fogadta; a piacon
470 2, 23 | szeráj érckapujának szárnyai s a fölöttük levő erkély táblái,
471 2, 23 | fölöttük levő erkély táblái, s míg alant a rézhídon széles
472 2, 23 | emírjeivel és ulémáival, s helyet foglalt egy számára
473 2, 24 | kettőt a fekete kúthoz, s karjaiknál fogva odakapcsolták
474 2, 24 | felhágott a fekete kőre, s kibontva a pergamen tekercset,
475 2, 25 | küldöttei hozzám érkezének, s vezérüktől nekem egy levelet
476 2, 25 | pellengérről levett árulókat, s egy elefánt hátára csatolt
477 2, 25 | nép zúgott, mint a tenger, s ahány fej, annyi ököl emelkedett
478 2, 26 | kezét a magasba emelve, s bátor, erős hangon kialtá
479 2, 26 | elvakítja még az ellenségét is, s ti ezt a fényt nem akarjátok
480 2, 26 | mindenható egy Isten nevében!~S azzal kék színű jobb kezét
481 2, 26 | feléje minden oldalról, s tódulva jött a nép a fekete
482 2, 27 | állók meghallották mégis, s a parancsszó szájról szájra
483 2, 27 | felemelte a nép a feje fölé, s úgy úszott a zsellyeszék,
484 2, 27 | háremőre, az eunuchfőnök, s szolgáival, hordszékestül
485 2, 27 | ajtajában ki kellett szállnia, s a puha szőnyegekkel takart,
486 2, 27 | lépett le trónja grádicsáról, s odasietett az eléje boruló
487 2, 27 | megragadta annak a karját, s felrántá őt a szőnyegről,
488 2, 27 | le a karját Malek Kamel, s arcán egyszerre valami méla
489 2, 27 | egyszer nagyon szerettem, s akinek a nevét nem szabad
490 2, 27 | kipirult az arca Máriának, s hogy ezt a kalifa is észrevehesse,
491 2, 27 | hátraveté arcáról a fátyolt, s biztos diadaltól ragyogó
492 2, 27 | magam – monda a szultán, s kaftánja ujjának hajtókáját
493 2, 28 | virágnak szőtt selyem, s valamennyi között a föld
494 2, 28 | kis Ámor, piros teli arcú; s éppen úgy bekötött szemű,
495 2, 28 | rohant ki a benyílóból, s nem tért vissza a hárembe,
496 2, 29 | pusztában utolérték őket. S azóta ennek a gyermeknek
497 2, 29 | átölelted: visszajöttél, anyám, s miért rohantam én el innen
498 2, 29 | a szemeit a gyógyírral, s friss borítékot kötött rá.
499 2, 29 | elaludt a kis szenvedő, s jót álmodhatott, ajkai megnyíltak,
500 2, 29 | szultán odatérdelt az ágy elé, s úgy nézett gyönyörtől ragyogó
1-500 | 501-632 |