Rész, Fezejet
1 1, 6 | kapni, és menni az ellenség elé, s egy egész hónapra való
2 1, 8 | aztán Brüniszkáld sátora elé kitűzték a vörös keresztes
3 1, 8 | odalovagolt a felállított hadrend elé, s így szólt a székelyekhez:~–
4 1, 8 | már abrakolnak az ellenség elé. Csak nem engedjük a vitéz
5 1, 8 | már abrakolnak az ellenség elé, mink már nyergeltünk is!~
6 1, 13| mindketten fölmennek Endre király elé, fölkérni őt, hogy bocsássa
7 1, 17| megszabadított szerelmes ura elé; de Lebée László visszatartá
8 1, 19| lovag az egybegyűlt vezérek elé vágtatott. Ez volt az első
9 1, 19| sietett az örömhírt hozó lovag elé, hogy azt üdvözölje.~De
10 2, 2 | valaki?~A vár felvonóhídja elé érve, a lovag a kürtjébe
11 2, 3 | sírt. Csak úgy bámult maga elé, kezeit egymásba téve, mintha
12 2, 3 | szolgám, ide a kandalló elé. Itt a kancsó, ha kiszárad
13 2, 13| viszi a diadaljelt a szultán elé, ki lovon ül, páncélosan.
14 2, 17| Mária reszketve húzta szeme elé a fátyolát, hogy ne lássa
15 2, 17| odaplántálta magát az oltár elé, s felemelt kezével a zászlóra
16 2, 19| szárnyasoknak hullott oda a lábaik elé, kifáradtan, ugyanazon puszták
17 2, 21| kristályvizéből, s azt maga elé vitette.~A nép, mely már
18 2, 23| óhajtott volna már a színe elé kerülni. De nem lehetett.
19 2, 23| s akkor ő hívat fel maga elé. Vígy magaddal a gyógyszereidből.~
20 2, 27| előkiáltá, hogy a szultán maga elé hívatja amaz ismeretlen
21 2, 29| szultán odatérdelt az ágy elé, s úgy nézett gyönyörtől
22 2, 30| a karján hozta ki Mária elé.~Mária lebontotta a gyermek
23 2, 33| felnyílt szemekkel bámult maga elé, valami rettentő nevetésre
24 2, 35| indusnő meghajtá fejét, s arca elé húzta a fátyolát: „Menjünk”.~
25 2, 36| kincshalmaz ragyogott Mária elé. Otthagyta, nem ezt kereste.~
|