Rész,  Fezejet

 1     1,  6 |        holt tyúk is kikaparja!”~Annyi bizonyos, hogy a Szentföldre
 2     1,  7 |       visszavívására. Ami addig annyi páncélos lovagnak, faltörő
 3     1,  7 |       tüze. „Hová akartok menni annyi tengeren keresztül?”~Hinczó,
 4     1,  7 |       csak nem engedhette, hogy annyi ártatlan poronty rakásra
 5     1,  13|         nem hajlandó elfogadni: annyi lépést hátrál előlem, ahányat
 6     1,  15|       ez már a kvártélyán van!” Annyi bizonyos volt, hogy ez az
 7     1,  15|       amelyen a mostaniak előtt annyi keresztjáró hadsereg elment
 8     1,  17|         s maga mellé ülteté, az annyi édes emléket tudott neki
 9     2,  1 |         huszonötezer vitéze. Ez annyi mint ötszázezer arany –
10     2,  1 | Ázsiából jöttek-e ki, vagy sem, annyi szent igaz, hogy a tábornyi
11     2,  1 |       martalékot; ahány csapat, annyi utat választott: nem volt
12     2,  3 | keresztes hadak közt töltöttem, annyi tudományra megtanított engem,
13     2,  3 |         az egy kupa vízhez tégy annyi nádmézet, amennyi csak felolvad
14     2,  14|    kalauza? Ki lesz a tolmácsa? Annyi ismeretlen országon, annyi
15     2,  14|      Annyi ismeretlen országon, annyi idegen nemzeten keresztül?
16     2,  15|         amilyen te vagy; akiben annyi a szeretet, mint a vakmerőség:
17     2,  18|        ketten utaztak magukban, annyi idegen országon keresztül,
18     2,  18|    lovag, ki oly feláldozással, annyi tisztelettel és hősiességgel
19     2,  19|      elmarad, árnyékban kétszer annyi utat tehet az ember. Amíg
20     2,  25|     mint a tenger, s ahány fej, annyi ököl emelkedett a levegőbe,
21     2,  27|         Te vagy az?” (E hangban annyi fenyegetés volt! Oly keserű
22     2,  30|       az élet! S ami a világban annyi kéjt, fájdalmat teremt,
23     2,  33|     nőszemélynek.~Máriának csak annyi ereje volt még, hogy a csónakját
24     2,  34|        amit a torjai barlangban annyi életveszéllyel szedett össze,
25     2,  37|  szemben, tárva-nyitva az ajtó; annyi kincs az övé belőle; amennyit