Rész,  Fezejet

 1     1,  2 |        állították; a vár maga is hol ide, hol amoda költözött
 2     1,  2 |           a vár maga is hol ide, hol amoda költözött aszerint,
 3     1,  12|      mindig csak az jut eszembe, hol búsul most nagy magányosságban
 4     1,  17|   hagyják. Így vitték el Gázába, hol lassan felépült nehéz sebeiből.~
 5     1,  17|         is, hogy melyik szekrény hol áll, s hogy a remekművű
 6     1,  20|         hogy hírt hozzon felőle, hol állanak Malek Kamel szultán
 7     1,  22|           A szent Thábor hegyén, hol a tanítványok földöntúli
 8     1,  22|       megmutatja a látogatóknak, hol keressék a romhalmaz között
 9     2,  1 |   imádsága az volt, hogy „Hát ma hol raboljunk?”, s akik valamennyi
10     2,  2 |          nyergű paripával.~– Hát hol van az urad? Hol van férjem? –
11     2,  2 |             Hát hol van az urad? Hol van férjem? – kiált Lebéené,
12     2,  2 |        kitörő kétségbeeséssel:~– Hol az én férjem? Az én Brüniszkáldom?~
13     2,  3 |          Legelébb is, mondd meg, hol fogták el a férjemet és
14     2,  10|          tudták bizonyosan, hogy hol van valósággal az a tartomány,
15     2,  10|        és híven engedelmeskedik, hol van az a vár, melyben székét
16     2,  13|   mestertől, talpra ugorva, hogy hol van hát az a kés, amellyel
17     2,  15|          én azt sem tudom merre, hol a férjem: kit kérjek? Hová
18     2,  16|       Teremtúgysegéljen! Hahaha! Hol az a pap? Gyere páter! Hozd
19     2,  30| szunnyadva. Ha felébred, s kérdi hol az anyja, mondjad neki,
20     2,  31|       legalább ismertem: tudtam, hol várnak ránk. Most kezdődik
21     2,  39|        tova a Jordán zuhatagáig, hol egy halász kunyhójában mindnyájan
22     2,  40|         vár azután reám; de hogy hol és mikor: már azt nem mondtad
23     2,  47|        bilincséből. Feledé, hogy hol van? A templom falain levő
24     2,  47|      újra a falakhoz. Észrevette hol van? Hogy ez Isten temploma.