Rész,  Fezejet

 1     1,  6 |             Az én nevem Zenobius. Vagyok pedig a ti vezetőtök a túlvilágon,
 2     1,  7 |  bokrostul, bokron innen által!” „Vagyok bátor jó vitéz, megyek hídon
 3     1,  13| bocsánatáról meg egészen bizonyos vagyok, ha egyszer hazajutottam.~–
 4     1,  13|           te is az vagy, én is az vagyok. A Minne-törvény másnak
 5     1,  13|        megtámadott férjek pártján vagyok, s a csábítókat visszaverem.~–
 6     1,  13|           Ne felejtsd el, hogy ki vagyok?~– Süvem vagy; de én is
 7     1,  13|           Süvem vagy; de én is az vagyok neked. Kerüljünk csak egyszer
 8     1,  13|  asszonyaink mondják meg, hogy ki vagyok én, és ki vagy te?~Ez már
 9     1,  13|         Te még nem tudod, hogy ki vagyok én, ha megharagítanak.~–
10     1,  19|     Minden vonása azt mondja: „Én vagyok a te szerelmes jó urad!”
11     2,  15|     szentek és igazak, egyedül én vagyok az elkárhozott és álnok.
12     2,  15|          most íme midőn már útban vagyok, egyetlen vezetőm, tolmácsom,
13     2,  15|      elhagyott tehetetlen asszony vagyok. Elhagyott az Isten. Eltávozott
14     2,  15|      titkokat, diakónus?~– Én nem vagyok diakónus; hanem a Hegyek
15     2,  16|           az emberevő fogak.~– Én vagyok a Hegyek urának dái áldoátja!~
16     2,  17|            De magam, népemmel nem vagyok elég erős, hogy megküzdhessek
17     2,  21|      kezdve én senki és semmi nem vagyok, te vagy minden. Te mondod,
18     2,  21|              Én csak a te szolgád vagyok, aki dromedárod kantárját
19     2,  21|    megtudni felőlem, hogy én több vagyok, mint Lebée László egykori
20     2,  30|           engem is. Másnak király vagyok, neked rabod leszek. Maradj
21     2,  40|        szereztem! Most már itthon vagyok, a paradicsomban. Hát mit
22     2,  40|         hagyták hátra rajta.~„Nem vagyok szép!” – mondá a tükörből
23     2,  47|     Minden örömeivel! Hisz halott vagyok már!”~Lebée László arcán