bold = Main text
    Rész,  Fezejet                                        grey = Comment text

501     2,  30   |         élvezet közt telik el az élet! S ami a világban annyi kéjt,
502     2,  30   |               az, aki után sóhajtozik, s aztán ad neki gazdag kelengyét;
503     2,  30   |             itt, mint a paradicsomban. S aztán nehéz szemrehányásokat
504     2,  30   |          világosságra a kis Nurgehánt, s a kötőléket végképp leveheti
505     2,  30   |            sietett a kis szobába érte, s a karján hozta ki Mária
506     2,  30   |         gyermek szemeiről a kötőléket, s amint azt eltávolítá, a
507     2,  30   |              szemeivel Máriát kereste, s míg térdeit apja tartá átölelve,
508     2,  30   |                hölgy nyakát ölelte át, s örömkacajtól reszkető hangon
509     2,  30   |          szemem, hogy nem láthattalak.~S minden mondásnál odacsattantá
510     2,  30   |          csalódásban anyjának nevezte, s pillanatokig ő maga is annak
511     2,  30   |         megfogá gyöngéden Mária kezét, s így szólt hozzá érzelemtelt
512     2,  30   |             mégy el? Légy őneki anyja, s légy nekem az, ami az anyja
513     2,  30   |            Megosztom veled a trónomat, s arcképedet az enyémmel egyesítve
514     2,  30   |               mint aki a vízbe tekint, s az eget látja benne. A mélységgé
515     2,  30   |           kalifa magasra emelte arcát, s meghatva válaszolt:~– Igazad
516     2,  30   |            Malek Kamel lehajolt hozzá, s fejét kezébe emelte, és
517     2,  30   |          miatta, hogy őt kiszabadítsd, s ő megcsal téged, amikor
518     2,  30   |           nejéhez, most itt ölelhetné, s az én áldásommal tetézve
519     2,  30   |           együtt töltenie az éjszakát. S az éjszakának különféle
520     2,  30   |             beletévedt a hajfonataiba, s csókdosva suttogá: „anyám,
521     2,  30   |               szunnyadva. Ha felébred, s kérdi hol az anyja, mondjad
522     2,  31   |         ellenségei a német császárnak, s azt elvesztenék egy kanál
523     2,  31   |       kalifáját: az imámok kiátkozták, s minden nyomon lázadás, orgyilok
524     2,  31   |             azt otthagyják az útfélen, s megosztoznak az öltözetén.
525     2,  31   |           martalóc csapatba magunk is, s úgy megyünk pusztáról pusztára
526     2,  31   | istentelenséget, mint elszenvedni azt: s Máriának mindennap részt
527     2,  31   |           útbaeső falvakat felriasztá.~S az ilyen út nagyon hosszú;
528     2,  31   |                 de a mélysége tengeré; s ez a mélység egyre nagyobbodik;
529     2,  31   |           szállt a tenger színén alól, s a feneke is ezerkétszáz
530     2,  31   |               e tengerbe a víztömeget, s az mégsem szaporodik; pedig
531     2,  31   |                az odúkból előrajzanak; s aztán egy messze benyúló
532     2,  32   |               őt minden igaz muzulmán. S azt ő tudja jól. Aki férfi,
533     2,  32   |               foglyok kisírt könnyeit, s ezzel a csodaszerrel gyógyítja
534     2,  32   |           Mária leveté magát a földre, s a haját tépte és zokogott.~–
535     2,  33   |           Jordán-parti halásztanyából, s a tengerbe bocsáták. Hárman
536     2,  33   |           szellő nem ver rajta fodrot, s amint a haladó csónak barázdát
537     2,  33   |              másik a víz tükréből fel. S a víz egész fenékig átlátszó,
538     2,  33   |              fedái behunyta a szemeit, s kiejté a kezéből az evezőt.~–
539     2,  33   |                kiáltást: „Ne aludjál!”~S azzal hajtották a csónakot
540     2,  33   |               segíts – mondá a legény, s aztán csak lefordult az
541     2,  33   |              én elfoglalom a helyét. – S azzal kezébe kapta a fedái
542     2,  33   |               markából kiesett evezőt, s maga ült oda az evezőpadra,
543     2,  33   |               ez az elenyészés érzete!~S a csónak oly lassan haladt
544     2,  33   |               kiálta a boldogtalan nő, s most már egyedül hajtotta
545     2,  33   |       Holt-tengerbe a sziklapartokról, s rohanó vize mint egy világos
546     2,  33   |            sodra kapta meg a csónakot, s ragadta közelebb a Mazada
547     2,  33   |       Felnyalábolta az alvó férfiakat, s egyiket a másik után kidobta
548     2,  33   |               is lehajolt a csónakból, s megmosta az arcát. Egészen
549     2,  33   |     barlangjában a sziklának elbújunk, s ott fogunk rád várni, amikor
550     2,  33   |       csónakját az öbölbe kormányozza, s az asszonynak felmutassa
551     2,  34   |              Malek Kamel szultánnak.~– S te semmit sem tudsz arról,
552     2,  34   |          életveszéllyel szedett össze, s ami a vajákos asszony állítása
553     2,  34   |            senkin sem kísérlettem meg, s olyannal nem akarok kérkedni,
554     2,  35   |              idebenn mély homály volt. S ebben a félsötétségben hevert
555     2,  35   |            zubbonyából hatalmas kezét, s végigjártatá az ujjai hegyét
556     2,  35   |                kezét és szívét ajánlá, s ki azt elutasítád, hogy
557     2,  35   |           akkor az nincs megvakulva.~– S te vissza tudnád nekem adni
558     2,  35   |             elvesztett csendes álmait, s felébredéskor áldotta a
559     2,  35   |              nedvbe gyolcsot áztatott, s azzal köté be a szultán
560     2,  35   |                fel Malek Adel szultán. S mint az új életre támadt,
561     2,  35   |        Visszanyertem a szemem világát!~S első dolga volt leborulni
562     2,  35   |             leborulni arccal a földre, s hálákat adni Istennek, aki
563     2,  35   |             visszanyert drága kincset, s tétovázva tekinte szét,
564     2,  35   |               csodatevő keresztyén nő! S az ott a falon a kardom!
565     2,  35   |           megmutatod, leborul előtted, s azt kérdi: „Mit parancsolsz?”~
566     2,  35   |             tette mellén a két karját, s azt mondá: „Mit parancsolsz?”~–
567     2,  35   |                indusnő meghajtá fejét, s arca elé húzta a fátyolát: „
568     2,  35   |             tettél, mint kívánva volt, s azzal rosszat tettél. Megölted
569     2,  36   |              felnyitá a pántok zárait, s arra egy félmeztelen alak
570     2,  37   |            letette a kincsét a földre, s elővette a negyedik kulcsot,
571     2,  37   |          iszonyút csapott a vasajtóra, s kegyetlen ordításával végigdörgé
572     2,  37   |            nyomorult vázalak felriadt, s sírni kezdett, mint egy
573     2,  37   |               a földön összekuporodva, s a felesége köntösébe rejtőzködve!
574     2,  37   |             szeme világát adta vissza, s aki jutalmul ily csalárd
575     2,  37   |               rögtön felkapta a fejét, s odafordítá, ahonnan a férfihang
576     2,  37   |         ordítva szökött fel a magasba, s aztán lecsapta magát a földre,
577     2,  37   |         pofáját a sziklához dörzsölve, s oroszlánhoz nem illő sírással
578     2,  37   |               sírással hentergett alá, s fel az udvaron, míg Mária
579     2,  37   |            Mária felnyitá a rácsajtót, s a lábainál görnyedő nyomorult
580     2,  37   |            vállára kapta Mária férjét, s aztán sietve kirohant vele
581     2,  37   |                Szelünk van. Repüljünk.~S Máriát is siettetve erőltető
582     2,  37   |             Mária még jobban elbámult, s a fejét rázta értetlenül.~–
583     2,  38   |      postagalamb jött sebesen repülve, s megszállt az ismerős ablakon.
584     2,  38   |              Adel kibontá a papiruszt, s ezt találta ráírva:~„Nem
585     2,  38   |               arcát az ég felé emelte, s azzal végigbukott a szőnyegen.
586     2,  38(1)|                        Malek Adel, qui s’était rendu si redoutable
587     2,  39   |                az egész ég elfeketült. S e sötét ég alatt maga a
588     2,  39   |                nem bíró Lebée Lászlót, s úgy vitte őt tova a Jordán
589     2,  39   |              meg. Béke legyen veletek.~S azzal saját ujjai hegyét
590     2,  40   |           borul az ő Lászlója nyakába, s nem bánik fukaron a csókjaival.
591     2,  40   |       porfellegek, az éjszakai viharok s az a sok lelki szenvedés
592     2,  40   |             mondá a tükörből a képmás. S ez az egy szó már a kulcs
593     2,  40   |                háreméből elszöktetett, s aki miatt a forró sziklákhoz
594     2,  40   |               majd négyszemközé fogja, s kiveszi belőle a titkát
595     2,  40   |            Anna és László összejöttek, s kihallgatá, hogy mit beszélnek.~–
596     2,  40   |              szentei ellen való vétek, s valamennyi szentei közt
597     2,  40   |            előtte naphosszat térdelni, s könnyeimmel áztatni kezeit.
598     2,  40   |             vére az én fejemre szállt, s akárhol járok-kelek a világon,
599     2,  40   |             kötelét hordom a nyakamon, s amikor utánad járok, tüzes
600     2,  40   |              László az égő homlokával, s az összekulcsolt kezeivel
601     2,  41   |           szent szerelme a bűnös iránt~S a kettéhasadt kép azt súgá: „
602     2,  41   |           ennyit szenvedni az életben? S ennyi szenvedésért, ennyi
603     2,  41   |               a testvér is szereti őt.~S ebben a tiltott szerelemben
604     2,  41   |    vasembereket seregszámra gyilkolta.~S még sokáig élhet; hisz a
605     2,  41   |   legátkozottabb bűnre fogjanak kezet: s megölik azt, aki kettőjük
606     2,  42   |              azonnal elhagyta a várat, s Kőhalomra menekült, a férje,
607     2,  42   |             kapott az eddig elkövetett s még elkövetendő bűneiért
608     2,  43   |              alatt a mély rengetegben, s ott a hideg fekhelyeken
609     2,  43   |              lelkek helyedbe hordanak, s bizony megszabadulsz a te
610     2,  43   |              amit az apátúr rászabott, s negyven napig sanyargatta
611     2,  43   |                álmait elűzze lelkéről, s böjtöléssel csigázta el
612     2,  44   |                Nem akart embert látni, s nem akarta, hogy emberek
613     2,  44   |             csuhája szárnyába kötötte, s gyalog, mezítláb elvándorolt
614     2,  44   |             Lázár” ül az asztal fején, s angyalok szolgálnak a lakomázóknak.~
615     2,  44   |               le a templom kövezetére, s nehéz zokogása forró könnyeivel
616     2,  44   |           kürtszóra megnyiták a kaput, s bebocsáták rajta az apátúrt
617     2,  45   |             incselkednek, csúfolódnak, s még legázolva is agyarkodnak.
618     2,  45   |               le a ravatal lépcsőjére, s elszórta annak a szőnyegén
619     2,  45   |            találja neki adni a csókot, s soha nem bocsátja el magától
620     2,  46   |               gyökerét is kitépi vele, s leesik az égből.~A római
621     2,  46   |           összetartják a nyíló bimbók; s mikor vaslánccá lett, akkor
622     2,  46   |               Isten előtt állanak már; s a mi századaink nekik csak
623     2,  47   |                megnyílt a kápolnaajtó, s lassú selyemsuhogással bejött
624     2,  47   |          felemelte a koporsó széléről, s ott látta őt maga mellett
625     2,  47   |                omlik végig a termetén. S ez a termet oly délceg,
626     2,  47   |                kigyulladt a régi láng, s testét-lelkét egy pillanat
627     2,  47   |       valamennyi nehéz fogadása ellen, s ki akart törni rávert bilincséből.
628     2,  47   |          táncolni kezdettek körülötte, s szédületes karéjban keringtek
629     2,  47   |          démoni vágynak őrült nevetése s a szent fogadalom tiltó
630     2,  47   |      arcvonásaira borzalom volt nézni.~S jaj lett volna neki, ha
631     2,  47   |          márványszobor tekinte le reá, s gyászfátyolába burkolt kezét
632     2,  48   |         keresztül nem vette azt észre, s amint odaborult a holt alak