Rész,  Fezejet

 1     2,  2 |     hűséges csatlósa: a jó öreg Bálint.~Ő maga a legsoványabbik
 2     2,  2 |       ismer rá.~– Te jöttél meg Bálint.~Az alig tud felelni a nagy
 3     2,  3 |        se vehetnéd ki.~– Miért, Bálint szolgám?~– Azért, mert Koradin
 4     2,  3 |  jövendőbe látó lélekkel Mária.~Bálint gazda (így hívták, mivelhogy
 5     2,  3 |        szolga beszédét.~Az öreg Bálint okos, értelmes ember volt,
 6     2,  3 |   szörnyűséges útban – folytatá Bálint. – A legirgalmatlanabb ellenség
 7     2,  3 |      Áment mondok reája – monda Bálint. – Éspedig még azután, mikor
 8     2,  3 |         ránézve az igazi pokol!~Bálint gazdának pedig mindezekben
 9     2,  3 |      még annál többet is tudott Bálint gazda. Amint Brüniszkáld
10     2,  3 |  Brüniszkáld imakönyvéből, amit Bálint gazda gyakran látott Brüniszkáld
11     2,  3 |    találta, aranytokba foglalva Bálint az ura köntösei között,
12     2,  3 | szaracénok. El is hozta magával Bálint az aranymedált a képpel,
13     2,  3 |         én uramat érte.~Az öreg Bálint csak térdre esett e szóknál
14     2,  4 | Havasalföldnek, egyedül az öreg Bálint kíséretében, aki nemrég
15     2,  6 |          nem értette meg.~Hanem Bálint szolga még arra is intette,
16     2,  13|     volt a védőtársa, a hűséges Bálint gazda.~
17     2,  14|     ilyen barlangban; a jó öreg Bálint odakinn hált éjjel a barlang
18     2,  15|     vezetőm, tolmácsom, jó öreg Bálint szolgám hirtelen halállal
19     2,  21|     fegyverhordozója, a jó öreg Bálint.”~A dái áldoát olyan öltözetet
20     2,  40|         Mária útra kelt az öreg Bálint szolgájával. Sűrű nagy esztendők!
21     2,  40|   csókoljon.~Csak még a jó öreg Bálint is itt volna! Hogy megmondhatná
22     2,  40|      meg.”~Hát bizony a jó öreg Bálint, ha élne, sem mondaná azt