Rész,  Fezejet

 1     1,  6 |          bocsátva.~– Hát tudod – monda Brüniszkáld –, én még eddig
 2     1,  6 |         nem kell semmi vezetés – monda Brüniszkáld –, mert most
 3     1,  13|       holdvilág után epekedel! – monda neki Brüniszkáld, akinek
 4     1,  22|          idő beletelik.~– Mit? – monda Brüniszkáld a haditanácsban,
 5     1,  22|          sem utóbb.~– Ráállok! – monda Lebée László, s kezet adott
 6     1,  22|       falak előtt állt.~– Nézd – monda Brüniszkáld a süvének –,
 7     2,  1 |           Tudjátok mit, fiaim! – monda a magyar uraknak. – Csúnya
 8     2,  3 |        én most nem tudok sírni – monda az öreg csatlósnak.~– Nem
 9     2,  3 |     örökre.~– Már választottam – monda Mária. – „Minden poklokon
10     2,  3 |             Áment mondok reája – monda Bálint. – Éspedig még azután,
11     2,  3 |        egy világosságot mostan – monda Bálintnak. – Az olyan éppen,
12     2,  17|         ne szólj, légy nyugodt – monda a dái áldoát, s azzal leszállt
13     2,  17|         hogy nem álom.~– Látod – monda neki a dái áldoát –, minden
14     2,  17|             Fejem a szavamért! – monda a vezér.~– Elfogadom. És
15     2,  18|       ennél irtózatosabb hely! – monda Mária a dái áldoátnak.~
16     2,  19|          Egyébért is áldhatjuk – monda Horus.~– Igen! A szomjunkat
17     2,  19| világosságtól.~– Nézz oda alá! – monda neki Horus.~Erre a nő csak
18     2,  27|             Kérlek, ne remegj! – monda a kalifa, szelíd, vibráló
19     2,  27|        hozzá.~– Vezetlek magam – monda a szultán, s kaftánja ujjának
20     2,  29|       ajkaira.~– Látod? Látod? – monda a nőnek. – Ez a paradicsomnak
21     2,  35|       akit fiad küldött hozzád – monda az indus nő, Máriát odavezetve