Rész,  Fezejet

 1     1,  4 |      minden bosszúságot eltűrt, mégis beállt székelynek, s be
 2     1,  6 |       napkelet felé fekszik, és mégis napnyugat felé kell elindulni,
 3     1,  7 |     Arany kulccsal kocogtatjuk, Mégis megcsináljuk!” „Hídnak is
 4     1,  7 |       emberke volt; hanem azért mégis úgy nézett el ég felé forgatott
 5     1,  11|      élő testben jöjjön elő.~És mégis úgy történt. A próféta a
 6     1,  13|      még csak nyoma sincsen.~De mégis, az első éjszakára akadt
 7     1,  17|     élve karjai közt legyen.~De mégis erősen visszaborzadt tőle,
 8     1,  18|         s hogy olyan jól tudott mégis egy és más titkos körülményeket,
 9     1,  18| megtörténik?~Hanem egy akadálya mégis volt e furfangos csel sikerülésének.
10     1,  19|      dárdáktól átlyuggatott; de mégis ismerős, s a hímzett derékkötő,
11     2,  3 |            És, látod asszonyom, mégis inkább ezen az úton kell
12     2,  3 |         kegyetlen anyánk is, de mégis csak édesanyánk: a tenger
13     2,  11|         maroknyi nép voltak, és mégis száz, meg százezernyi fegyveres
14     2,  19|   ellenség, legyen az dúvad, de mégis e világbeli lény: vigasztaló
15     2,  27|  legközelebb állók meghallották mégis, s a parancsszó szájról
16     2,  29|      meg nem öl. És ez az ember mégis megcsalt, meglopott, megölt
17     2,  30|       Anyácskám! Anyácskám! Hát mégis visszajöttél! De jó, hogy
18     2,  33|       egyre közelebb jöttek, és mégis úgy tetszett, mintha folyvást
19     2,  33| felszíne is. Szél nem fú, a hab mégis fodrosodik, bizsereg, csillámlik,
20     2,  37|   őrjöngő tekintet e kőmerev és mégis tűztől égő szemekben! És
21     2,  47|       itt lenni. – De egy ördög mégis ott maradt vele: a tettetés