Rész,  Fezejet

 1     2,  23|      belőle kijönnek, akikre a kalifa ítéletet mondott; életnek
 2     2,  23|    minden népek meghallgatni a kalifa igazságos ítéletét.~Senki
 3     2,  23|    bizonnyal észre fog venni a kalifa, s akkor ő hívat fel maga
 4     2,  23|      ballustrádján megjelent a kalifa, udvari kíséretével, emírjeivel
 5     2,  24|     ellenfél. Azt leöletheti a kalifa, ha foglyul ejté (ahogy
 6     2,  24| sorsának előjele volt az. Ha a kalifa a fogoly templomosok iránt
 7     2,  25|        nevében! Én Malek Kamel kalifa, fia Malek Adelnak, Damaszkusz
 8     2,  27|    egészen elveszett a szava a kalifa fősejkjének, Fakredinnak,
 9     2,  27|    távolból egészen elrejti. A kalifa heves kézmozdulattal fellebbenté
10     2,  27|   Kérlek, ne remegj! – monda a kalifa, szelíd, vibráló mély hangon. –
11     2,  27|    arca Máriának, s hogy ezt a kalifa is észrevehesse, egészen
12     2,  28| aranyhajú kelta szépségekig.~A kalifa nem időzött a mulatságok
13     2,  28|    hatalmas úr, a győzhetetlen kalifa nem bírt megszólalni; csak
14     2,  28|        anyám?~Ennél a szónál a kalifa a két öklét a homlokára
15     2,  28|        nyugodt álma? – kérdé a kalifa szelíden. – Most te vagy
16     2,  29|    cserébe egy mesét – szólt a kalifa. – Ennek a gyermeknek az
17     2,  30|    között örömében nevetett; a kalifa örömében sírt.~A gyermek
18     2,  30|    veretem pénzeimre, amit még kalifa felesége meg nem ért soha.
19     2,  30|         őt add nekem vissza.~A kalifa magasra emelte arcát, s
20     2,  30|       több, mint a trónján ülő kalifa.~– Hogy hívják férjedet?~–
21     2,  30|       Holnapig gondolkozzál.~A kalifa magára hagyta Máriát. De